Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415
II. fejezet. A közép-ázsiai vasúton
59 A KÖZÉP-ÁZSIAI VASÚTON A szem hiába igyekszik egyes részletekre figyelni, hiába veszi észre azt az öreg gazdag szártot, a ki tíz tarka csapánba burkolva, büszkén és lenézően ül aranyosan csillogó paripáján, vagy azt a rongyos kolduló dervist, a melyiknek hegyes süvege mintha dinnyeszeletekből volna összeróva; vagy azt a szárt nőt, a ki alaktalan szürke köpenyébe burkolva, majdnem teljesen átlátszatlan lószőrfátyollal takarja le az arczát; hiába rúgtat el mellettünk néhány kirgiz lovas, vagy valami vékony, hosszú, öreg tádzsik, 1 a ki magasra felhúzott térdekkel trónol parányi csacsijának keresztcsontján, és végül hiába térünk ki egy sor némán, komoran, himbálva lépdelő tevének — semmit sem kisérhetünk sokáig figyelemmel, minden összefolyik egy mozgalmas, folyton változó képpé. Az elfáradt szem pihenőt keresve, széttekint a sokaság felett, hogy nyugalmat találjon az épületeken, de ekkor hatalmas ingerrel ragadja meg a figyelmét az a sok impozáns, történelmi emlékű épület, síremlék, mecset és főiskola, a mely az apró, sárból rakott fészkek felett fennen hirdeti Szamarkand hajdani fényét, mesébe illő, letűnt dicsőségét. Alig hiszem, hogy volna valaki, a kinek azonnal le nem kötnék minden figyelmét ezek a tarka fayenceszal bevont, monumentális, perzsa-stilű épületek, különösen Szamarkandhan, a hol ezeknek az épületeknek nagy száma, merész és hatalmas formája, díszítésének felülmúlhatatlanul mesteri elkészítése még a legprózaibb látogatót is meg fogja lepni, különösen, minthogy mind a megvilágítás, mind a háttér mindenben hozzájárul, bog}' az amúgy is érdekes kép örökre feledhetetlen maradjon. Ezek az impozáns épületek csakugyan hozzáillenek a tiszta éghez, az aranyos fényhez s a színpompás környezethez, s abból mintegy szervesen kifejlődni látszanak. Büszke, égbenyúló vonalaikkal, egyszerű, de nagyszabású architektúrájúkkal, ornamentális díszítményeiknek kifogyhatatlan tömegével, mint nyugodt, harmonikus keret övezik ezt a tarka-barka utczai tolongást. Valamennyin meglátszik ugyan az idő vasfoga, s az évszázados elhanyagolás, sőt egyik-másik a földrengés borzalmait is túlélte: de még így is, mint romok, az ő nemes architektúrájúkkal imponálnak, s az épületek valóságos kincsei a keleti építkezésnek. Az óriási Righisztán-teret Szamarkand három leghatalmasabb épülete szegélyezi, úgymint: a három felső iskola, az Ulluk-bek, Tillah kari és a Sehir-dár (Sir-dar); azután a Bibi-clianeli (Bibi-chanym) félig bedőlt, hasonlíthatatlanul merész kupolájával, Gúr-emír, TIMUR szép és jó állapotban megtartott síremléke, végül Szamarkand gyöngye, a pompás Sach-zindéli a gyönyörű fayence-díszítményekkel. Ki tudná mindezt leírní, ki tudná felsorolni mindazt a kincset, a mi a legfinomabb mozaikból kirakott arabesz'' Tádzsiknak nevezik Turkesztán perzsa eredetű lakosságát.
