Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415
II. fejezet. A közép-ázsiai vasúton
56 A KÖZÉP-ÁZSIAI VASÚTON A kocsi elhagyta a kerteket, s az ószeresbazár-utczán Szamarkand szíve felé, a Righisztán 1 felé tart. Jobbról és balról üzletek sorakoznak egymás mellé, mindegyik magában is kész aquarell-tárgy, mert az itt látható czikkeket nem csak árúsítják, hanem legnagyobb részt itt is készítik. Itt a kovács hajtja bőrből készített fujtatóját, amott a kolompár igazgatja a szép rézedényeket; itt a könyvkötő fűzi a koránt szép czifrára préselt bőrtáblába; emitt kenyeret sütnek, vagy különleges nagy főzőedények gőzében az általánosan kedvelt pilmen-1, ezt a hússal töltött gombóczot készítik. Máshol nagy turbános, tekintélyes molláhk üldögélnek a teaházak sajátságos alacsony pódiumán, vagy pedig mindenféle járókelő csoportosul egy aranynyal és ezüsttel kivert csilim (vízipipa, perzsául kalian) tulajdonosa körül, hogy sor szerint nagyot szippantson az erős, kábító füstből. A széles utczát sűrű, fel s alá hullámzó embertömeg tölti meg. Gyalog vagy nagy, fehér szamarakon, meg apró kis szürke csacsikon, de legnagyobb részt lovakon, és pedig a szép, magas argamak és karabair fajokon, vagy a törpe, kóczos kirgiz-pónikon tolong a sokaság, fecsegve, árúját kínálva, vagy alkudozva, nevetgélve, s néha-néha veszekedve is egy keveset — de mindezt azzal a bizonyos álmatag nyugalommal, azzal a keleti grandezzával, a mely felülemelkedik minden időkimélő sietségen, s a mely nem ad a sokaságnak olyan visszariasztó vásári zsivajféle színezetet. S milyen tarka, milyen pompás színezetű itt minden 1 A száz és száz járókelő, meg lovas mind a típusos, hálóköpenyegszerű ázsiai csapánba (oroszul chalat) van burkolódzva, a mely alakját tekintve nem nagyon festői ugyan, de itt a tömegben a színek szivárványos változatossága érdekesen és festőiesen hat. Mit tesz itt a forma, a hol minden a színen múlik, s a hol egyedül a szín uralkodik ! Szerényeknek mondhatjuk azokat a csapánokat, a melyek egy színben, pl. lángvörösben tündökölnek, a milyen a szegények öltözete. De van itt mindenféle minta, csíkos, koczkás, palmettás, csipkés, lángoló napokkal díszített; majd élénk szín élénk szín mellett, piros élénk-zölddel, kék sárgával, tarka minták teltszínű alapon — máskor meg a legfinomabb, majdnem valószínűtlen színárnyalatok folynak össze a szövés különös, nálunk úgynevezett „chiné" technikája folytán, a melynek eredetét talán itt kereshetnők. Nagyon szeretik a viola-színeket, s ezeknek egész sorozata fordul elő, néha finom zöld-árnyalatokkal keverten, a mikor azután készen van a „legtisztább" szeczesszió. A színeknek ebből az özönéből vakítóan villognak elő a sokszor ijesztően nagy, hófehér turbánok, az úgynevezett csalmák. 1 Főtér, a mely eredetileg perzsa nyelven annyit jelent, mint „homokkal (pigh) behintett tcr".
