Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

XX. fejezet. Hazafelé

648 HAZAFELÉ A kikötő körül, meg a messze előre nyúló félszigeten azonban a város házai meredek emelkedésű amfitheatrum alakjában kapaszkodnak a halmokra, s a közben elszórt, monumentális perzsa építményeik, meg a keleties, laposfedelű házak hangulatos panorámává avatják ezt a természettől is szép képet. Csak az a kár, hogy a vidék szörnyű kopár, valóságos köves, sivatagos világ, minden növényi dísz nélkül. Zavarólag hat azonkívül, legalább eleinte, a mindenütt ott érezhető könnyű nafta-szag, a mely még az ételeken és italokon is megérzik, úgy annyira, hogy az ember sehol sem szabadulhat tőle. Ezt a két kellemetlenséget, meg a, sajnos, sokszor előforduló viharokat nem tekintve, Baku egészen csinos, délies, enyhe klímájú hely, a melyben azonkívül annyi érdekes látnivaló van, hogy már csak turista-szempontból is érdemes megtekinteni. Perzsia és a Kaukázus érintkeznek itt egymással, s ennek a két országnak érdekes népei elevenítik meg a szűk, zegzugos utczákat a régi perzsa bala-hisszár (magas vár) festőies romjaiba belefészkelődött bazár-negyedben, a melynek főékessége, a homokkőből épült perzsa stílusú csarnok, az érezhető hanyatlás daczára is, még mindég sok érdekes, régi és újabb műiparárút rejt magában. A keleties színezet mindenütt feltűnik Bakuban, de ez már mindenütt kaukázusi vagy perzsa befolyásra vall, s így lényegesen különbözik a belső-ázsiai képektől. A lovak farkai vörösre vagy kékre vannak festve, a tevék fején és mellén türkizekkel díszített sallangok ékeskednek, a kocsik és kordék sajátságos, az ázsiaiaktól egészen elütő alakúak és díszítésűek, szóval mindenféle újat és érdekeset lehet látni, s nem utolsó látnivalók a festőiesen toprongyos tatárok, a sötét ruhába burkolt, violaszinűre festett szakállú perzsák, az állig felfegyverkezett, színpadias fellépésű kaukázusi „herczegek". A keleti Baku azonban ma már csak alárendelt szerepet játszik, s a helységnek nemcsak igazi jelentősége, hanem legnevezetesebb látnivalója is ipari csodáiban rejlik, a melyeket nyugati szellem teremtett a kimeríthetetlen nafta-források feltárásával. Ezeknek a forrásoknak már évszázadokkal, sőt évezredekkel ezelőtt is ismerték a létezését, s már legrégibb iskolakönyveink is tudnak „Baku szent tüzeiről" regélni, a melyekhez minden évben szorgalmasan ellátogatnak ZARATHUSZTRA (ZOROASZTER) tanainak hívei, a jámbor gueberek Jezdből és a hivő parszik Indiából, hogy a tiszta elem előtt bemutassák tiszteletüket. A mult század közepe óta lényegesen megváltoztak itt a viszonyok; legelőször is egész szabályszerűen: „tudományosan felfedezték" a rég ismert forrásokat, aztán lassankint hozzáláttak a kiaknázásukhoz, a mivel a tűzimádás sorsa meg volt pecsételve. Mint mindenütt, a hol az elvont eszmények összeütközésbe kerülnek a mai anyagias érdekekkel ez utóbbiak jutnak diadalra; úgy volt itt is. Csodálkozva látták a gueberek, hogy tiszta, ragyogó