Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

II. fejezet. A közép-ázsiai vasúton

52 A KÖZÉP-ÁZSIAI VASÚTON azok még többet isznak, és pedig bort, sört és pálinkát, a mitől azután mindjárt végük is van, és pedig rendesen a zapoi nevű betegségben halnak meg." 1 A pusztai állomásokon, különösen Aschabad környékén, bizonyos védelmet igyekeznek nyújtani a tűző napsugarak, s némely vidéken a majdnem tűrhetetlen szunyoghad ellen. Ebből a czélból 10—15 méter magas, könnyű, vasvázas tornyokat építettek, úgynevezett hálótervaszókat, a melyeken valami kis szellő mindig jár, s a hol az alvó messzebb is van a tüzesre melegedett homoktól. A torony a mi kilátó-tornyainkhoz hasonlít, két emelete van, a felsőn alusznak a nők, az alsón a férfiak. A szegény vasúti személyzet így legalább alhatik. Azonkívül GRASSI dr. itáliai tapasztalatai szerint a maláriát terjesztő szunyogfélék (Anopheles) ilyen magasra nem szoktak felemelkedni a föld színéről, s így az alvók biztonságban vannak tőlük. Mindezzel a sok bajjal és vesződséggel meg kellett a vasútépítésnek küzdenie, s mégis a vonal rendkívül rövid idő, mintegy 5 év alatt, legalább nagyjából elkészült Olyan nag}' munka ez, hogy méltán sorolhatjuk a legnevesebb technikai alkotások mellé, s nézetem szerint éppen annyi dicséretet és elismerést érdemel, mint pl. a Gotthard-alagút. Hogy milyen nagy nehézségekkel kellett küzdeni építés közben, arról meggyőződtünk az Amu-Darja mellett, a hol a folyón átvezető régi jármos fahíd helyett új vashidat építettek. A 4 km. hosszú vashídnak számos pillérje, kitűnő szerkezete milliókba kerülhetett, de még nagyobb nehézségeket okozhatott az ideiglenes fahíd építése, a mely a világ leghosszabb hídja volt (több, mint 4 km.), s a melyhez az alig ismert vidéken minden kis darab fát messziről kellett hozni, akképpen, hogy a Volgán leúsztatták, azután a K'aspi-tavon hajón, majd vasúton szállították a munka helyére. Egész Mérvig a vidéknek rendkívül" szomorú steppe-jellege van, de ezután, habár két igazi sivatagon halad át a vonat, mégis általában előnyösen kezd a tájék arczulata változni. Már Merv oázisánál új vonás járul a vidék tipus-ához. Vízzel telt öntözőcsatornák, ú. n. arik-ok szeldelik keresztül-kasul a földeket; a szántóföldeket és réteket a legnagyobb gonddal egyengették, hogy öntözésre alkalmasak legyenek; minden művelhető parczellát világossárga, kőkemény vert fal vesz körül, a mely a zöld növényzet között szabályos geometriai idomként húzódik. Merv táján megközelíti a vasút a perzsiai határhegyeket, a melyek legközelebbi halmait a nyíló tavasz üdezöld mezbe öltöztette. Az alkony fényében ezek a halmok, a sivatag fakósárga színével ellentétben, olyan pompás, majdnem foszforeszkáló tengerzöld-színben játszanak, hogy úgy hiszem, alig van valahol ehhez hasonló színjáték. 1 Turkcsztánban az iszákosság egy nemét nevezik zapoinak, a mely úgy látszik, a megrögzött iszákosság és a vérhas komplikácziójából származik.