Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

XVII. fejezet. Városi élet Przsevalszkban, sólymászat és vadászat az Isszyk-kul partján

VÁROSI ÉLET PRZSEVALSZKBAN ; SÓLYMÁSZAT ÉS VADÁSZAT AZ ISSZYK-KUL PARTJÁN 5G 1 A bútorok, a dungánok szokása szerint, kissé magasabbak A padok legalább 80 cm. magasak, de alig arasznyi szélesek, úgy, hogy a ki ezeken a kínpadokon ül, lábait szabadon lógathatja a levegőben. Az asztalok azonban ehhez képest kellő magasságúak, mert a padon ülőnek körülbelül melléig érnek. A dungánok przsevalszki főéttermében pezsgő élet folyik, s mivel a sok vendég között nagyszámú orosz paraszt is szokott megfordulni, a dungán vendéglős leltárában orosz kanalat is találunk. A dungánok főevőeszköze azonban a szörnyen alkalmatlan evőpálczika. Mi is ezt a bambuszból faragott, sokszor szép, finoman lakkozott evőeszközt használtuk, a melyet a bazárokban czeruza-módra szépen elcsomagolva lehet kapni. A dungán konyhák étlapja sokkal gazdagabb, mint a szárt konyháké. Bevezetésül parányi kis porczellán-csészéket tesznek a vendég elé, a melyekben olaj, só, paprika, metélt téli retek és legalább egy erős mártás van. Ezek közül sohasem hiányzik az a vörösbarna, sűrű, vitriolszerűen erős mártás, a mely körülbelül megfelel az orosz zagnská-nak, s úgy látszik, hogy étvágycsináló előétek, mert a szakértők evőpálczikáikkal egy-egy szelet retket belemártogatnak az erős ingrediencziákba s egész kéjjel csemegézik. A gyakorlatlan persze nem igen tudja az evőpálczikákkal a retket kellőleg felszedni. Sajátságos, hogy ez a rendkívül ügyetlen evőpálczika az emberek oly sok milliója közt honosult meg. Könnyen érthetem, hogy a műveltség bizonyos fokára emelkedett nép az ételeknek ujjal való érintését elkerülendő, evőeszközöket használ. De hogy egy nép evőpálczikákat talál ki, a melyeknek használata egész tanulmány, sőt a gyakorlottabb is görcsöket kap tőlük az alkarjában, s a mikor a villa használata oly egyszerű dolog: ez egyszerűen megbocsáthatatlan. Az európai, a ki egy darabig eredménytelenül kínlódott ezzel az eszközzel, mert a falatok mindig kicsúsztak közüle, végre is bosszúságában szúrni akar vele, csakhogy a pálcza vége le van kerekítve, vagy egyenesre le van vágva, hogy ilyen illetlenséget senki el ne követhessen. A szakács azonban gúnyosan mosolyogva szurkálja fel a húsdarabokat, hogy a parázson megsüsse, tehát a szúrás technikáját egészen jól ismeri és méltányolja. Mély, áthidalhatatlan szakadék tátong a keletázsiaiak és az európaiak gondolkozásmódja közt; a többi között, azt hiszem, hogy a khinai addig nem fogja megérteni az európai kulturát, a míg meg nem tanul késsel, villával és kanállal enni. Ez azonban épp oly nehézségekbe ütközik, mintha az európainak kellene megtanulnia evőpálczikákkal enni. Az előétkek után a pinczérek új porczellán-csészéket hoznak elő, a melyekben kubardak, piláfszerű rizsfőtt, levesforma főzelék, vagy pedig aranysárgán csillogó tojásos lepények vannak. A dungán kubardak sokkal furfangosabban készül, mint a szártoké, s finomra szeldelt hagymán kívül üvegszerűen átlátszó, borsólisztből készült, metélt tészta is van benne, a mely azonban teljesen ízetlen. Háromféle minőségben készítik ezt az ízletes ételt ALMASY : Vándor-utam Ázsia szivébe. 36