Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

XVII. fejezet. Városi élet Przsevalszkban, sólymászat és vadászat az Isszyk-kul partján

VÁROSI ÉLET PRZSEVALSZKBAN ; SÓLYMÁSZAT ÉS VADÁSZAT AZ ISSZYK-KUL PARTJÁN 5G 1 értettem, hogy a franczia sólymászat miért kedvelte éppen a szarkavadá­szatot (voler la pie), sőt ez XIII. LAJos-nak kedves foglalkozása volt. A sólyomvadászat leírását azért nyújtottam ilyen hosszúra, mert ennek nemcsak nagy néprajzi jelentősége van, hanem, mert az olvasóval meg akartam ismertetni ezt a nemes és élvezetes sportot, a melyet Európában ismét meghonosítani nem volna nehéz. Többször meg is próbálták az újabb időben, a legnagyobb mértékben a Eoo-ban székelő solymár-társaság, 1 de a melynek reményteljes jelszava: „Mon espoir est en pennes" épp oly kevéssé volt képes a vállalkozásnak hosszú élelet biztosítani, mint a többi hasonló kísérleteknek. Ezek a vállalkozások azért nem sikerültek, mert mindnyájan a középkori sólymászat nehézkes módszereit választották irányadóul. Különösen pedig a nagy költség buktatta meg a őket, mert feltétlenül szükségesnek tartották egész személyzet tartását. Pedig mindez csak felesleges czifraság, a mit min­denki el fog ismerni, a ki ismeri az ázsiai sólymászatot, vagy legalább annak módszereit tanulmányozta. Az Alföld és a Dunántúl messze síkjai, gazdag vad-állományukkal, külö­nösen pedig a minden őszszel keresztülvonuló vadlúd, daru, túzok-népükkel valóságos ideális területek volnának a sólymászat számára, a mit úgy egyesek, mint egész vadásztársaságok űzhetnének, a nélkül, hogy ezzel a fegyveres vadászatot csak a legkisebb mértékben is akadályoznák. Mezei károkról a sólymászat idejében, szeptembertől egész deczemberig, szó sem lehet, s a lótartás költségei sem jöhetnek számba a mi vidéki birtokosságunk előtt, mert ez sokkal kevésbbé veszi igénybe a lovakat, mint pl. a parforce-vadászat, de nem is kell hozzá éppen telivér, sőt még félvér ló sem, elég a rendes hátas-ló, a milyen minden gazdasági udvaron van. Legtöbb költséget a solymár tartása okoz, de mivel ez a szolgálat a lehető legegyszerűbb, min­den intelligens suhancz, a ki kedvet kapna a dologhoz, egész jól elvégez­hetné, és sem a fáradság, sem a költség nem volna nagyobb, mint pl. a kopók, vagy az agarak ellátására szükséges személyzet fentartásának költsége. Véleményem szerint, legegyszerűbb volna solymárokat és tanító-meste­reket egy személyben Ázsiából hozatni; a szártok és kirgizek között elég kiváló fiú találkoznék, a ki szerény díjazás mellett szívesen cserélné fel pusztáit néhány évre a mi vadászterületeinkkel s derekas sólymár-nem­zedéket nevelhetne itt. Ugyanez, a mit itt Magyarországra vonatkozólag mon­dottam, áll Európa többi országaira is, különösen pedig Németországra, a hol a vadászat és a lovaglás sportja teljes virágzásban van.Olyan sport ez, a mely mind a kettőt sikeresebben egyesítené, mint a komplikált és költ­séges parforce-vadászat, s azonkívül egyesek is egész szépen űzhetnék 1 Ügy értesültem, hogy újabb időben Odeschaichi Arthur herczeg szkiczói uradalmán üzi a sólymászat nemes sportját, melyet igy csakugyan újra meghonosított hazánkban.

Next

/
Thumbnails
Contents