Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

XVII. fejezet. Városi élet Przsevalszkban, sólymászat és vadászat az Isszyk-kul partján

VÁROSI ÉLET PRZSEVALSZKBAN ; SÓLYMÁSZAT ÉS VADÁSZAT AZ ISSZYK-KUL PARTJÁN 5G 1 ingerlő csipkedésekkel kényszeríti ismét a magasba szállni. Bár a gyenge varjú hősileg védelmezi magát, mert a sólyom tűhegyes karmainak minden döfésére dühös vagdalkozással felel, de soká nem bírja ki ezeket a villámgyors lecsapásokat, a melyek mind sűrűbben következnek, majd erről, majd amarról az oldalról, s mind a két küzdő néhány tolla már a levegőben úszik; a varjú azonban nagyon jól tudja, hogy egy csapás, a mit nem tud kivédeni, végzetes lehet reá nézve. Fölhagy tehát a passzív ellenállással s egy kedvező pillanatot felhasználva, a magasba szökik, hogy újra a légi küzdelem eshetőségeire számítson. Újra kezdődik a viaskodás, utánozhatatlan grácziával, meglepő ügyességgel, hogy az ember szeme nem tud betelni annak a felülmúlhatatlanul mesteri hatalomnak látásával, a mivel ez a két légi lakó eleme felett uralkodik. Természetes, hogy gyakorlott, küzdelemhez szokott sólyomnak csak játék a varjút megfogni s néhány lecsapással a küzdelem véget ért; bärin-unk azonban idomítása óta most volt először igazi harczban, s az ő aránylag csekély biztossága szerzette nekünk a légi párbajnak ezt a szép látványát, a mi különben csak hatalmas és jó repülő madarakkal szemben szokott megesni, mint pl. hattyúval, vadluddal, túzokkal vagy daruval. Lehetetlen leírni mindazt a mesésen fürge és erőteljes fordulatot, kitérést vagy megfontolt ravaszságot, a mivel a két küzdő játszotta komoly játékát — komolynak kell mondani, mert életről vagy halálról volt szó, s mindkét küzdő legjobb tehetségét kívánta meg. De szép volt, rendkívül szép volt, látni az erőteljes küzdelmet, a melyben egyforma erőkkel, egyforma eszközökkel vett részt mindegyik küzdő becsületesen, nyíltan! A varjúvadászat nem húzódott messze, úgy, hogy legnagyobbrészt csendesen álltunk, vagy könynyedén jöttünk-mentünk erre, amarra, hogy a drámához közel maradjunk. A küzdelem vége dicstelen, de nagyon érdekes volt. A vidék meglehetősen élénk volt és sok nomád aul népesítette be az út környékét. A szorongatott varjú ezt a körülményt felhasználta, mert a sólyom egyik rohama elől kitérve egyenesen az egyik kirgiz-jurt tátongó füstnyílásába surrant és ott eltűnt. A jurtbeliek ugyan megint kihajtották, de az okos állat nem ment volna el többé a világért sem a jurt tetejéről, s így a sölymár végre visszahívta 170. kép. Berkutdzsi.