Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

XVII. fejezet. Városi élet Przsevalszkban, sólymászat és vadászat az Isszyk-kul partján

VÁROSI ÉLET PRZSEVALSZKBAN ; SÓLYMÁSZAT ÉS VADÁSZAT AZ ISSZYK-KUL PARTJÁN 5G 1 A vadászathoz és a fogáshoz való kedvnek, meg az ehhez szükséges ügyességnek azonban a madár természetében kell rejlenie, s a világ semmiféle idomítása sem volna képes beleverni. Az összes kirgizek, a kiket ez iránt megkérdeztem, ezt a feleletet adták, s határozottan tagadták, hogy lehetne a madárba efféle tulajdonságokat mesterségesen belenevelni. Természetes, némi gyakorlat és szoktatás rendkívül növeli a madár* ebbeli képességeit. Az idomítás befejezése után, mivel a madár már hetek óta nem használta a szárnyát, bizonytalanul dolgozik, s mindjárt elfárad, de minél többet vadásznak vele, annál erélyesebben támad, annál kitartóbban üldöz s a növekedő önbizalommal nő bátorsága és megbízhatósága is, annyira, hogy órák hosszat harczol olyan óriásokkal, mint a túzok vagy a darti. A mint a szakértő vadászok mondják, ha a madár eltévedt, úgy arra a jelre, a melyet a madár gazdája hosszú nktiruk-ra erősített tolljátékkal ad, 10—12 verszt távolságról is nyílegyenesen, minden habozás nélkül visszarepül gazdája öklére. A berliut a melyet rendesen, mint fiókát fogtak el a kirgizek, annyiban különböző idomítást kap, hogy a tolljáték helyett őz- és marmotabőrből készült, rókafarkkal díszített játékot mutogatnak neki. A berkutot ezen a cs'irgá nevű játékon etetik, mihelyt olyan szelíd, hogy felugrik az ökölre. Lassankint úgy gyakorolják a madarat, hogy ez ellen a csirga-játék ellen tüzelik, végül pedig a vadászatot is ezzel tanítják be, úgy, hogy a lovas a friss hússal megrakott csirgát hosszú zsinóron, vágtatva húzza maga után, míg a berlintdzsi szintén lovon, leveszi a sas süvegét és „prüatj"-kiáltásokkal bíztatja a csirga ellen. Csak a sast bíztatják ilyen külön kiáltással, míg a többi sólyomféle csak a rendes „pö, pö!" és „ku, ku! szót ismeri, akár mint bíztató, akár, mint csalogató szót. Ezek a hivó-szavak, meg a többi szakszerű kifejezések valóságos műkifejezések a kirgizek között, s a ki vét ellenük, ép úgy kinevetik, mint mi a koczavadászt. Ha az idomítást befejezték, vadászatra indulnak a pusztára. A solymár persze lóháton jár, kezére húzza a mjélej-t vagy keztyűt. Ez a sólymok számára vékony szarvasbőrből, igazi sasok számára erős lóbőrből van, a melyet még jól kibélelnek őz- vagy szarvasbőrrel. A keztyű olyan ujjatlan, mint a balatoni halász „kesztéje", s csak ritkán használnak háromujjas keztyűt, a melynek egyik ujjába a hüvelykjét, másikba a mutató- és nagyujját, a harmadikba pedig gyűrűs- és kisujját dugja a solymár. A sólymok és sasok sipkát viselnek, az alacsonyröptűek nem. Valamennyi madár lábán ott van azonban a puha bőrből készült békó, a mely mintegy arasznyi hosszú darabbal köti össze a két lábat, s valami kb. 35 cm. hosszú zsinórban folytatódik, a melyet a vadász kezében tart. A békó összegabalyodását néha szaruból való spirális szalag akadályozza meg, de rendesen csak egyszerű szíjból készült. Némely 1 Igazi kirgiz neve ugyan berkiit, de az oroszok bcrkut-nak mondják s így jutott be az irodalomba is, azért átmenetileg én is így használom.