Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

XVII. fejezet. Városi élet Przsevalszkban, sólymászat és vadászat az Isszyk-kul partján

542 városi élet przsevalszkban ; sólymászat és vadAszat az isszyk-kul partján fenyőgalyakból sűrűn, kunyhószerűen vannak összefonva s a vadászt még a legélesebb sas-szem elől is tökéletesen eltakarják. Ha a madarász megpillant valami szárnyas rablót, a melynek, úgy látszik, nincs kedve a csalogató madárra lecsapni, akkor a zsinór rángatásával a küjüő-n megriasztja a madarat, s ezzel a rabló figyelmét felhívja. Ha aztán ilyenkor a ragadozó a vélt zsákmányra lecsap (mindig kissé ferde irányban), akkor rohamának teljes erejével nekiütődik a láthatatlan hálónak, kiveti ezt a tartó rovátékokból s magával ragadja a földre, a hol menekülni akarván belőle, olyan erősen belekeveredik, hogy a madarász minden 7 a szirti-sas, 8 a sólyom béklója (bó); 9 khanat. nehézség nélkül megfoghatja. Nemcsak a héját és a karvalyt fogja meg ez a csapda, mint a melyek ülő madarakra is lecsapnak, hanem a többi sólymot is, mert ezek ferde, erős lecsapással az ülő madarat fel szokták rebbenteni, hogy a levegőben könnyebben uraivá lehessenek. Kifejlett szirti-sasokat szintén ilyen módon fognak, csakhogy ezeket nem annyira a falánkságuk, mint inkább féltékenységük vagy veszekedő kedvük révén csalogatják lépre. A tor-ba nagyobb csalóétket, darab vadhúst vagy bárányt tesznek, s melléje élő szirti-sast lánczolnak. A csalóétekre sohasem csap le a sas olyan dühvel, hogy megfogódnék a hálóban, hanem rendesen először leszáll annak közelében, jól szemügyre veszi s néhány nehézkes