Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

Bevezetés

18 BEVEZETÉS tem, de lépten-nyomon feltűntek előttem a megegyező szokások, szertartások, munkarészletek eredeti képei; a határtalan vendégszeretet, az ildomos tisztességtudás, a keleti ízlésben jómodorú, mondhatnám előkelő udvariasság, az általánosan elterjedt finom zenei és költői érzék, a jószívű, gyöngéd lelki élet, a rátartós parasztbüszkeség, a gyors felfogás és a helylyel-közzel eredetien nyilvánuló, ravaszsággal vegyes józan ítélet: mindmegannyi jellemvonás, melyet tőről szakadt ugyanazon kiadásban tapasztaltam volt magyar parasztságunknál is. Utazásom alatt sokszor volt alkalmam ezen érdekes azonosságokkal tüzetesen foglalkozni, és mondhatom, hogy e megfigyelések után a szegény jámbor orosz muzsik egészen más színben tünt fel előttem, mint a milyennek őt addig a szokásos leírások ízetlen tréfái után ismerni véltem. Könyvem czélja nem engedte ugyan meg, hogy úti benyomásaim ezen részével is rendszeresen foglalkozhassam, de azért teljesen még sem mellőzhettem őket, és így ezen kitéréssel kellett okadatolnom a következő szövegben nem egy helyen kifejezésre juttatott teljes és osztatlan rokonérzést, melylyel az orosz nép irányában ezen benyomásaim eredményeképen viseltetem.