Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

Bevezetés

12 BEVEZETÉS részesülnek, mint az olasz vagy spanyol nyelvben. így pl. az allah szót úgy kell kimondani, mintha al-lah volna írva. A kirgiz nyelvjárásban gyakran előforduló kettős magánhangzókat külön hangoztatni kell, s nem szabad kettőshangzónak ejteni, így pl. A-úl, Szeksze-úl {Szakszaul), kőnii-ök; az átírás egyszerűsítése végett mellőztem a kettős magánhangzók kiejtésének módját diakritikus írásjegyekkel megkülönböztetni, s a kettőshangzó módjára való kiejtést, a mi nem gyakori, csillagalatti jegyzetben említem meg. Gyakran előforduló szavakat csak az első alkalommal írtam le az átírás fennebbi jegyeivel, később azután csak a közönséges, magyar írással használom. Ez a kis következetlenség csakis onnan származik, hogy a betűnyomások zavaró váltakozását lehetőleg kis mértékre szorítsam. Az a gondosság, a melyet a csagatáj-török szavak átírására fordítottam, az első pillanatra talán feleslegesnek, sőt zavarónak fog feltűnni. De ha valaki ismeri azokat a teljesen hasznavehetetlen kísérleteket, a melyek különösen a teljesen alkalmatlan német írásmóddal, a török szavak leírására szolgáltak volna; ha valaki meg tudja ítélni azt a számtalan félreértést, a mely ilyenféle átírások révén a szubtilis török hangok között létrejöhet; s végül, ha valaki megszokta, hogy minden leírásban a lehető legtökéletesebb hűségre törekedjék: az ember könnyebben határozza el magát, hogy inkább nehézkesebb, de hű és világos írásmódot használjon, mint hogy az olvasó kényelmére a ki nem elégítő eszközök árán annak tegye ki a szavak átírását, hogy az a nyelvész előtt, ha akaratlanul is, de valósággal komikusnak tűnjék fel. Befejezésül most már csak az van hátra, hogy néhány szóval megemlékezzem oly tárgyról, a melyet ugyan gyakran érinteni fogok a következő fejezetekben, de a melyről behatóan még sem szólhattam. Ez a tárgy: Oroszországnak Ázsiában való helyzete, az orosz nép és nemzet jellemének megnyilatkozása a közigazgatás terén és a közép-ázsiai benszülött népekkel való érintkezésben. Bevallom őszintén, hogy Oroszország területére némi hatása alatt léptem annak a meghatározhatatlan előítéletnek, a mely Európában valósággal kiirthatatlanul uralkodik, s a melyet az irodalom és a napisajtó folytonosan s a legnagyobb igyekezettel törekszik feleleveníteni, vagy legalább ébren tartani. Az utazás alatt ez az előítéletem — a mely nagy megelégedésemre teljesen alaptalannak bizonyult — lassankint tisztelő vonzalommá alakult át, a melynek a következőkben őszinte kifejezést adni nemcsak, hogy alkalmam volt, hanem valóságosan kényszerültem, mert különben erőszakos ellentétbe jöttem volna saját legbelső meggyőződésemmel. Hogy véleményemnek ez a fokozatos átalakulása miképen történt, s hogy az előítélet lépésről-lépésre miképen adott helyet az elismerésnek, azt ebben az egészen más czéloknak szentelt munkában annál kevésbbé tár-