Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

VI. fejezet. Vissza Ilijszkbe

173 VISSZA ILIJSZKBE homok-térségei felé mindinkább elvékonyodik, s mind több és több közbetelepült homokréteget találunk benne. A fennebb említett folyócskák részben már annyira bemélyítették völgyeiket, hogy a környezetet többé árikokkal öntözni teljes lehetetlenség. Felmerült az a terv, hogy megfelelő duzzasztóművekkel a folyók felszínét újra felemeljék, de csakhamar el kellett ejteni ezt a tervet, mert a folyók alul olyan laza homokba vájták medrüket, hogy ez az anyag semmiféle duzzasztásnak sem képes ellenállni. A hol azonban a löszterületeket nem lehet öntözni, vagy a hol nincsenek a közelben hegylejtők, a melyekről elegendő víz szivároghat le, ott a különben termékeny lösztalajból kiaszik minden, s csúnya, az európaiak előtt sivatagnak tetsző üröm-steppék keletkeznek. Ezek a körülmények uralkodnak az Ili vidékén is. A hol a togoiok aránylag keskenyek, s mögöttük a szakszaul-sivatag dombjai, vagy éppen a Batpak-plateau nyúlványai emelkednek, ott az olvadás vizéből elég nedvességet kapnak, hogy a füves steppék növényzete kifejlődjék. Ha azonban a háttérben fekvő terület alacsonyabb, akkor iszappal és löszlerakodásokkal fedett talaján csak a csí

1 szegényes növényzete, vagy az üröm-puszta virít, míg végre még kisebb mélyedés esetén a környező terület homokbuczkái az évenként árvízzel ellepett területre nyomulnak s ott homoksivatag és mocsár békességben megélnek egymás közvetetten közelében. Természetes, hogy ebbe Turkesztán sajátságos klímája is elhatározó módon belejátszik. Ez a klima teljesen kontinentális, és jellemzi a csapadék rendkívül csekély volta, a nagy nyári forróság, a hőmérséklet hatalmas napi és évi ingadozása, s a párolgás túlnyomó mennyisége a csapadék felett. A többször említett trópusi hőség hatásainak ecsetelésére, hosszú számsorok és statisztikai adatok helyett, idézem FRANZ von SCHWARZ szavait, a ki a már említett „Turkestan" cz. munkájában szól erről. „A mi itt Turkesztánban a talajnak és az egyes tárgyaknak a nyári hónapok alatt való felmelegedését illeti, arról nehéz fogalmat alkotni. Az ember azt hiszi, hogy sütőkemenczében van, s a tüzes forróság keresztül hatol a legvastagabb csizmatalpon is. Turkesztán benszülöttei azt tartják, hogy csak azon a nyáron várható jó aratás, a mely előtt már májusban, háromszor egymásután keményre lehet sütni a tojást a homokban, egy nap alatt. MIDDENDORFF úgy tapasztalta, hogy ehhez 85° C hőség legalább egy órán át szükséges. Egyik utazásomból sem tértem haza égési sebek nélkül a kezemen, a miket észlelések alkalmával a prizmakör vigyázatlan érintésével szereztem. Forró nyári napokon gyakran megfigyelhetjük, hogy a benszülöttek udvarán szanaszét heverő lóganéj, a napsugarak közvetetlen hatására meggyulad". Ezeket az adatokat az Ilijszkben és az Ili-kiránduláson szerzett tapasztalataimmal teljesen és tökéletesen igazolhatom. A míg itt-tartózkodásunk 1 Lasiagrostis splendens.