Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

Bevezetés

BEVEZETÉS 20 2. A két Ala-tan folyói és patakjai s az Isszyk-kul medenczéje. 3. A Csn folyó vízrendszere, a melynek ma már semmi összeköttetése sincs az lsszyk-kul tóval. 4. A Ta-uskan-darja és a Tarim számos mellékvize, különösen pedig a Szári-dsasz vízrendszere, a Khan-Tengri csomópont körül, a melyek mind a Lop-nor medenczébe adják le vizeiket. 5. A Szir-Darja rendszere (nagy és kis NARIN), a mely az utolsó itt tárgyalandó medencze, az Aral-tó horpadása felé siet. Könnyen belátható, hogy a szorosan saját eleméhez lánczolt vízi fauna, különösen pedig annak alsóbbrendű fajai, a crustaceák és férgek, a melyek természetüknél fogva nem igen változtathatják helyüket s alig képesek valami vízválasztón átkelni, két irányban is fontos eredménynyel kecsegtethetik a kutatót. Tájékozást nyújthatnak ugyanis a most elkülönített medenczék hajdani összefüggésének kérdéséről, és másodszor megvilágíthatják azt a biologiai kérdést, hogy a területek fokozatos kiszáradása és az életfeltételek folytonos változása milyen hatású volt ezekre a finom organizmusokra. Nagyon messze vezetne, ha most ennek a kérdésnek a részleteibe akarnánk mélyedni. Csak arra a tényre akarok mutatni, hogy a belső-ázsiai területek gyors kiszáradása okozza, hogy a lecsapoló vízrendszereknek folytonos elszakadása folytán mind újabb és újabb különálló medenczék keletkeznek, s azonkívül a talaj oldható alkatrészeinek folyton tartó kilúgozása következtében a vizek mindinkább jobban és jobban megtelnek mindenféle sóval. Ez az utóbbi dolog nagyban tanúsítja, a mit kicsinyben már az aquariumok laboratóriumaiban is sikerült előállítani, mint igazán nagyfontosságú eredményt, t. i. sikerült a víz sótartalmának lassú növelésével vagy csökkentésével előidézni, hogy kicsiny vízi crustaceák

1 valósággal a kísérletező szeme előtt, tetszés szerint változtatták meg fajukat, sőt nemüket (genusukat) is. De a különböző medenczevidékek hajdani topográfiájához, s az erre vonatkozó geológiai kérdések megoldásához is nem csekély segítséget nyújthatnak a zoológiai kutatások. így pl. a Balchas- és az Arai-tó halfaunájának teljes különbözősége kétségtelenné teszi, hogy ezek a medenczék egymással, legalább az újabb geológiai időkben, nem állottak összeköttetésben, holott viszont az Aral-tó szibériai faunája majdnem kétségtelenül bizonyítja, hogy ez a tómedencze a világtengerrel, vagy legalább Szibiria periferikus vizeivel összeköttetésben állott. Ezek a szempontok vezettek bennünket, a mikor dr. STUMMER V. TRAUNFELS RUDOLF úrral, a gráczi Ferencz Károly-egyetem zoológiai-zootómiai intézetének akkori asszisztensével zoológiai kirándulásra vállalkoztunk Szemirjecs turkesztáni tartományba, különösen pedig a középső Tien-sanba, a Balchas-tó mélyedésébe és a tőle délre emelkedő magas hegységbe. Belső-Ázsiának egyet1 Branchypus és Artemia salina.