Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415
III. fejezet. A hét folyam országában
A HÉT FO I.YAM ORSZÁGÁBAN 101 zásunk végrehajtására. Izvoscsik-ot (bérkocsit) hozattam tehát, s először is SEELAND tanácsoshoz hajtattam, de nem találtam otthon. Innen némi keresés után BAUER háza elé gördült a kocsim. „Bauer úr elutazott, s két-három hét előtt semmiesetre sem jő haza", volt a rideg felvilágosítás. így azután némileg lehangolva kérdeztem kocsisomat, hogy nem tudja-e GOURDET úr lakását ? Sajnálkozva nézett rám, mintha mondaná: „Mit gondol az úr, ki vagyok, hogy még azt sem tudnám?" így azután a bazáron és valami nagy kerten keresztül GOURDET úr háza elé robogott a kis targoncza. Itt is azt mondták, hogy GOURDET úr nincs idehaza, de szerencsére, éppen, míg az orosz szobaleánynyal igyekeztem megértetni magam, hölgy jelent meg a háttérben, a kit találomra francziáúl szólítottam meg. Csakugyan GouRDET-né asszony volt, a ki engem a legszivélyesebben fogadott, s azonnal a legnagyobb előzékenységgel készítette el a tervet, hogy miképen fogjuk a küszöbön álló bemutatkozásokat végezni. Minthogy IONOFF tábornok, a kormányzó, éppen ezen a napon fogadott, siettem haza gálába csapni magamat, s mire visszatértem, már GOURDET úr jött elébem, a ki szíves volt a kormányzóságra kisérni s ott esetleg a tolmács szerepét is elvállalni, minthogy a tábornok nem beszél francziáúl. Ez volt az én belépésem a vjernyii társaságba. A következő napokat azzal töltöttem, hogy látogatásokat tettem, s beszereztem mindent, a mire az expedicziónak útközben szüksége lesz. Ebben a működésemben vjernyii ismerőseim a legszeretetreméltóbb módon segítettek. Vjernyi városa úgy keletkezett, hog}' az a két kozák-állomás, a melyet Szemirjécs megteremtője, KOLPAKOVSZKY tábornok alapított, egybeolvadt az 1870-ben épült új várossal, a melyben úgyszólván minden középület van. KOLPAKOVSZKY erélyes működése következtében, de meg a gyarmatosoknak adott messzemenő kedvezmények miatt, a város rendkívül gyorsan fejlődött, úgy, hogy rövid idő alatt lakosainak száma mintegy 20,000-re emelkedett, hatalmas, palotaszerű épületek keletkeztek, sőt ezek között több emeletes is, a mi Turkesztánban valódi ritkaság. 1887-ben szörnyű földrengés teljesen tönkretette a várost. Majdnem 40 perczig lökés-lökésre következett, majdnem szakadatlanul, s az épületekből a szó szoros értelmében egyetlen fal sem maradt és valami 800 ember pusztult el a romok között. Szerencsére az első, mintegy figyelmeztető lökés, reggel hat óra tájban volt, a mikor már az emberek javarésze fenn volt, sőt dolga után látott, különben az áldozatok száma még sokkal nagyobb lett volna. A város felett, az Almatinka völgyében volt a katonai nyári tábor, valamint sok polgárnak a villája s a kormányzó nyári palotája. Itt hegyomlás támadt, a mely ezeknek az épületeknek legnagyobb részét eltemette. 1 1 A földrengés központja délnyugatra volt Vjernyitől, az Ak-szai folyócska völgyében, a transzili ,Ala-tau északi lejtőjén, a hol szintén hatalmas hegyomlások voltak.
