A Svédországi Magyarok Országos Hiradója, 1988 (8. évfolyam, 29-31. szám)
1988-12-01 / 31. szám
A magyarság nem vitrintárgy — Beszélgetés Nagy Károllyal — MOTOLLA: Hogyan látod a Nyugaton éld magyarság helyzetét, szerepét ma? Csökkenőben van-e a nyugati magyarság jelentősége és szerepe az osszmagyarság szempontjából? Nagy Károly: Csak számban csökken a Nyugat magyarsága. Az összmagyarság életében viszont jelentősége növekszik. Hadd magyarázzam meg, hogy miért gondolom Így. Az európai és amerikai magyar iskolák, egyházak, szervezetek, programok résztvevőinek létszáma sok helyen csökken. Az öregek elmennek, az 56-os forradalom utáni nagy magyar embercsoport gyermekei is felnőttek már, a gyakori munkahelyváltoztatása sokszor a magyar közösségektől való távolságot is jelenti, a vegyes házasságok megnehezítik a magyarságtudat átadását a következő nemzedéknek, vagyis számbelileg ma kevesebben számíthatók azok közé akik Nyugaton is aktívan „élik" magyarságukat, mint mondjuk húsz vagy akár tíz éwel ezelőtt. Ugyanakkor viszont más területeken gyarapodás tapasztalható. Növekszik például a nyugati magyar értelmiségi konferenciák látogatottsága (EPMSZ, Mikes Kör, 11 l-OTT, stb. stb.) Fejlődik a nyugati magyar és magyar tárgyú könyvkiadók (EPMSZ, Atlantic Research, Püski, Magyar Füzetek, stb.) és a színvonalas folyóiratok, lapok olvasottsága is. A nyugati világ tudományos életében is egyre több nyugaton élő magyar szakember vesz részt. Fejlődés tapasztalható a nyugati politikai életben való részvétel területén is, egyre nagyobb érvényt szerezve például a magyar kisebbségvédelem ügyének. A Magyarországra látogatók, az onnan Nyugatra családtagokat, szakembereket, kutatókat, előadókat meghívók száma is emelkedett az utóbbi évek során. összegezve: kevesebben többet, jobban, hatásosabban művelnek ma Nyugaton az összmagyarság érdekében. Hogyan viszonyul mindehhez a „hivatalos " Magyarország? Sokkal kártékonyabb merevséggel és vonakodással, mint amit az összmagyarság érdekei megkívánnának, •»ati magyar Írók — költők — ek magyarországi publikálása, -e, kiállítása, szereplése ma már egyre gyakoribb. A magyarországi konferenciákra meghívottak - a Kárpát-medencéből és Nyugatról — köre bővült. Az utóbbi években — hónapokban szinte „betört” a határain kívül élő magyarság — Erdélyből az egyre szörnyűbb etnoddium miatt tragikus módon a menekülők ezreivel is — Magyarországra. Az egyre nyilvánvalóbban legitimizálhatatlan egypárt uralom egyre kevésbé tudja elnyomni az összmagyarság egymás felé testvéri kezeket nyújtó akaratát. De az is nyilvánvaló, hogy még mindig pártbürokraták dönthetnek meghívásokról, hogy a postai cenzúra még mindig akadályozza a kommunikációt, és hogy nyugati magyar könyvek, újságok, folyóiratok még mindig csak csempészáruként, és néhány könyvtár zárt osztályán, csak külön engedélyekkel olvashatók. De azért van együttműködés? Rohamosan növekvő intenzitással. A Kárpát-medence pártbürokratái és nyugati megfelelőöt: a csak „anti-” módon megnyilvánulni képes dogmatikusok ellenére is. Magyarországon — és másutt is — egyre többen és egyre aktívabban működnek együtt nyugati magyarokkal az osztatlan összmagyar érdekek érvényesítésében, és Nyugaton is egyre többen és egyre aktívabban működnek együtt magyarországiakkal és másutt élő magyarokkal az összmagyarság sorsa, jövője jobbításáért. Egyre eredményesebben tárjuk fel és működtetjük azokat a módszereket, amelyek segítségével egymás törekvéseit különböző adottságaink felhasználásával kiegészíthetjük, közös céljaink szolgálatában Tudnál erre konkrét példát is mondani? A publikációk területéről mondok két példát. Az egyik a nyugati magyar gyermekek, fiatalok magyar tankönyveinek a magyar pedagógia történetében eddig legsikeresebb programja. Készültek azelőtt is tankönyvek Magyarországon is, Nyugaton is a nyugati magyar ifjúság számára jórészt sikertelenül. Részben azért sikertelenül — sőt: károkat okozó módon — mert mindenféle propagandát tartalmaztak, részben meg azért, mert dilettánsok, amatőrök írták, szerkesztették őket. Az Anyanyelvi Konferencia tankönyveit magyarországi és nyugati szakemberek: tankönyvirók és gyakorló pedagógusok együtt Írták, szerkesztették. Nyugati magyar - és nem magyar - iskolák látogatása, szülők, ifjúsági, cserkész, és egyházi vezetők, tanítók, tanulók, konzultálása, próbatanítások eredményei összegezéseként születtek a tankönyvek. A másik példa a Magyar Öregdiák Szövetség — Bessenyei György Kör — Tanúk Korukról előadás- és kiadványsorozata. Ez a szóbeli történelem (oral history) program olyan — főleg külföldön élő — magyarokat kér fel élményeik előadására, majd némelyik előadás könyvvé kiegészítésére, akik fontos történelmi eseményekben alakító, vezető szerepet játszottak és adalékaikat, élményeiket még nem adták közre. 1977 óta 18 előadás hangzott el, hetet könyvvé kiegészítve is kiadtunk: Király Bélától kettőt, és Kiss Sándor, Kopácsi Sándor, Kovács Imre, Nyeste Zoltán, Papp László egy-egy tanúbeszámolóját. Magyarországra nehezen jutnak el ezek a könyvek, mert témáik egy részét még mindig tabuként tiltja néhány vaskalapos dogmacsősz. Együttműködésünk eredményeként mégis elérték a magyarországi olvasókat: közülük például hármat három különböző független kiadó hat alakalommal jelentett meg Budapesten camizdát, hasonmás kiadásban. Résztvesznek-e fiatalok is ebben az intenzív nyugati tevékenykedésben, vagyis: van-e jövOje e munkának? Kevesebben vesznek részt, mint a jövő hatásos munkája végzéséhez szükséges lenne. Ha húsz év múlva — mire az 56-os derékhad jórészt elment — csak annyian fognak Nyugaton magyar ügyekben tevékenykedni mint ahány fiatal ma is teszi: akkor jelentős sorvadásnak, veszteségeknek, hiányoknak nézünk elébe. Ellenpéldák is vannak: az ll l -OTT konferenciák ifjúsága, a cserkészet, a még jól működő magyar iskolák — a Motolla is reménytkeltő ifjúsági kezdeményezés. A mára jó hatásfokkal működő nyugati magyar programok majdani tovább működtetéséhez ez azonban kevés. Mit lehetne tenni? Szerintem például fokozni kell a küldetéstudatot. Mit értesz ezen? Mindmostanáig a legtöbb energiát arra fordították a nyugati magyar szervezetek, hogy megtartsák — és HÍREK a könyvtárból Művelődéstörténeti újdonságaink közül figyelemreméltó Bőd Péternek,a 18.sz. legnagyobb erdélyi tudósának,református lelkésznek,Bethlen Kata pártfogoltjának,udvari papjának és könyvtárosának Szent Hilarius c. könyve.Bod Péter hittudoirányokban,bölcseletben, jogban, történelemben, természettudományokban es nyelvekben egyaránt jártas volt,A hollandiai leideni egyetemről tanulmányai befejezése után hét mázsa könyvvel tért haza.21 müve jelent meg/ nyomtatásban és ugyanennyi maradt meg kéziratban.Irt egyháztörteneti müveket,életrajzokat,etnográfiai,történeti munkákat.Egyétién szépirodalmi müve a Szent Hilárius,amelynek cime nem a 4. századi püspök nevét idézi hanem a név jelentese miatt erdekes, hiszen "vidámat", "örvendezett" jelent.A több mint kétszáz evvel ezelőtt megjelent könyv tréfás és tanulságos történelmi és áltörténelmi anekdoták gyűjteménye.13 különböző gondolatkörrel foglalkozik kérdés és felelet formában.Oktat és szórakoztat - tudományossággal es humorral - miközben vallásról,óerelemrÓl»házasságról ,gazdagságról,betegségről,béfnról és halálról értekezik. Hadd álljon itt ízelítőül a 83.számú kérdés-fel«l«t: ''Melyik tagja embernek a leggonoszabb ? A nyelv,amely inkább megsebesít mint az éles fegyver: méreg vagyon alatta,s igen könnyen megveszt.Hármas fegyver a rágalmazónak a nyelve, amely megsebesíti a szólót, hallgatót é8 akir8l szol.A rágalmazónak a nyelvin ül az ördög,a hallgatónak a füljn, aki reá hagyja annak a szívén. ' Ossa caret glossa,per quam franguntur et ossa. Noha a nyelvben nincsen csont,mégis minden csontot megront." másoknak, gyermekeiknek is megtartani segítsenek — a magyarságukat külföldi környezetükben. Szerintem ezentúl arra kell fordítsuk energiánkat, hogy a megtartott magyarság ne féltve őrzött becses tálentum legyen, — herendi porcelán a vitrinben, köröndi cserép a konyhafalon — hanem eszköz ahhoz, hogy küldet ésszerűen munkálkodjunk külföldön az összmagyarság sorsa jobbításáért. Mi módon lehetne ilyen küldetéstudatot fejleszteni külföldi magyar fiatalokban? Az elsőrendű felelősség természetesen a szülőké, tanítóké, papoké, ifjúsági és cserkészvezetőké. Megtanítani, megszerettetni a gyerekekkel, fiatalokkal a magyar nyelvet és kultúrát. Nem szórakoztató „hobby”, nem „party”, nem is csak táncház és táborozás. Kemény munka is. Kihívás. Szolgálat. Tizcnhatmilliós népünk sorsa jobbítását külföldön munkálni, ügyében fellépni, világnyelveken szószólója lenni, gondjait ismertetni, egyéneit lehetőségekhez hozzásegíteni, csoportjait támogatni nemes feladat, méltó életcél — az már valami olyan „plusz”, amiért érdemes, értelmes élni, küzdeni. Egy előadásodban négy feladatkör leírásával elemezted a nyugati Nagy Károly 1934-ben született Nyíregyházán. Tanítóképzőt végzett. 1956-ban emigrált az Egyesült Államokba. 1965-ben egyik kezdeményezője volt és azóta Is egyik vezető szakembere az Anyanyelvi Konferenciának. 1965-óta egyetemi tanár. 1977 óta szerkeszti a Tanúk korukról — szóbeli tóriinelem dmű szabadegyetemi előadás- és kiadványsorozatát. 1984 óta egyik szerkesztője a kanadai Nyugati Magyarság dmű lapnak. Tanítsunk magyarul, Magyar Szk getvüág-ban ma is holnap és Szlgetmagyarsig is szolidaritás dmű könyveiben (Püski, New York, 1977, 1984, 1988) a magyar nyelv és kultúra külföldi fenntartásának, művelésének módozatait elemzi. magyarság küldetésszerüen végzett munkásságát: megtartás, kiegészítés, fórum biztosítás, érdekvédelem és közvetítés. Mondanál többet erről? Ne vedd szerénytelenségnek, ha arra kérem olvasóidat: lapozzák fel ezt az elemzést a rövidesen megjelenő könyvemben — Csoóri Sándor írt hozzá előszót — ahol részletesen megtalálhatók ezek a gondolatok. Címe: Szigetmagyarság és szolidaritás. Ajándékozzon könyvet szeretteinek karácsonyra! Emigrációban megjelent magyar könyvek kaphatók a Magyar Ház könyvtórában.
