A Svédországi Magyarok Országos Hiradója, 1988 (8. évfolyam, 29-31. szám)
1988-12-01 / 31. szám
XXIX. évf. 7 szám 1988 október DUNA TUDÓSÍTÓ A KIJÓZANODÁS MÉG KÖVETKEZIK ... Az idei - nagyon meleg — nyár nem szűkölködött magyar eseményekben. Otthon továbbra is folyik a mérkőzés a hatalom és az ellenzék között. Ezt a mérkőzést nevezi „reformalkunak" Csurka István író az év tavaszán a Jurta színházban elhangzott egyik beszédében. A hatalom részére továbbra is az ország katasztrofális gazdasági helyzetének problémái adják a legnagyobb feladatot, amelyhez most már végérvényesen hozzá párosult az erdélyi magyarság egészének sorskérdése is, ami elsősorban a román „falugyalulási” terv következményeiből kialakult helyzet eredménye. A Bős-Nagymarosi vízlépcső elleni tömegtüntetés várhatóan ugyanazt eredményezi, amit a júniusi Hősök terén megtartott erdélyi tüntetés: a hatalom hivatalos szerveinek (parlament és kormány) foglalkozniok kell e kérdésekkel. Így szemlélve az lehet a benyomásunk, hogy az „utca nyomására” kényszerült a magyar politikai vezetés arra, hogy két — számára kényelmetlen és elintézett — kérdéskomplexummal foglalkozzék. A gazdasági vál ság megoldására ezidáig nem került sor. A sok-sok szóbeszéd, ígéret és javaslat pontosan azt eredményezte, amit Csurka István fentebb említett beszédében előrelátott: az ország meglévő adósságaihoz további kölcsönök felvétele szükséges, mert a hazai termelés nem képes még a kamatok és törlesztések fizetéséhez sem elegendő külkereskedelmi forgalmat biztosítani. Ezek után érthető, miért zarándokolt el Grósz Károly az USA- ba, ahol nemcsak az amerikai fináncmágnásoktól, hanem még — lásd, halld és csodálkozz! — a magyar emigránsoktól is segítséget kért, illetve remélt. Hogy útja nem járt sikerrel, azért kizárólag saját maga felelős. Az amerikai tőkét, - a számtalan nemzetközi csalódás következtében — ma nehezebb befektetések céljára megnyerni, mint pl. 10-15 évvel ezelőtt. A magyar emigráció pedig eleve kisebb tőkével rendelkezik ahhoz, hogy Grósz számára érdemes legyen olyan politikai engedményeket tenni, amelyek az emigrációt kielégítenék. A hazai ellenzék újabb meglepetéseket tartogat a hatalom számára. Szeptember elején Lakiteleken ismét összegyűlt a Demokrata Fórum néven ismertté vált ellenzéki mozgalom. A találkozó eredményeként könyvelhetjük el, hogy a Demokrata Fórum társadalmi szervezetté nyílvánította ki magát és kérte felvételét a Hazafias Népfrontba, az engedélyezett társadalmi szervezeteket tömörítő „csúcsszervbe”. Egyúttal azt is kijelentették, hogy a következő parlamenti választásoknál saját jelöltekkel indulnak. Egyfajta út a pluralizmus felé? Végre, évtized kínos-keserves vajúdása után születik meg a HITEL című független magyar, irodalmi, társadalmi és kritikai lap, amely évente 24-szer jelenik meg. E sajtótermék biztosít majd fórumot - remélhetőleg törvényesítetten — az eddig csak illegálisan kifejezett ellenzéki véleményeknek. A magyarországi „változások” arra engednek következtetni, hogy egy szellemi forradalomnak lehetünk tanúi. E szellemi forradalomnak lényege a kommunista képmutató ideológiának szétzúzása, amelynek következtében lelepleződnek a hivatásos hazugságok, mint a kommunista ideológia éltető elemei, s elterjeszti a politikai, államjogi, szociológiai és gazdasági forradalom szükségességét. A politikai forradalom lényege, hogy rámutat a kommunista állambitorlásra, amely a hatalom törvénytelen, azaz nem a néptől származó voltát jelenti. Lényege a népellenes alkotmány felfüggesztése és szétzúzása, s helyébe egy új, szabad, demokratikus alkotmány bevezetése. Az államjogi forradalom célja a képmutató törvényesség áttörése egy párhuzamos új államhatalmi erő segítségével. Ezt követi a képmutató törvényhozás és joggyakorlat megsemmisítése és az új alkotmányosságnak megfelelő független törvénykezés bevezetése. A szociológiai forradalom célja az országra rákényszerített egyoldalú és kizsákmányoló rend megszüntetése és helyébe a piacgazdálkodás törvényeire épülő, szolidarizmuson alapuló szociális gazdasági rendszer megszervezése. Miért van szükség e forradalmi átalakulásokra? Azért, mert az államhatalom: 1. nem származik a nép akaratából, tehát nem törvényes, 2. idegen hatalmi érdekek kiszolgálója, 3. ténylegesen nem ismeri el az elemi emberi jogokat és a személy méltóságát, 4. rákényszerít a magyar népre egy oly idegen ideológiát, amely a nép természetes adottságaival és hagyományaival nem egyeztethető össze, 5. nem képviseli az összmagyarság érdekeit és így veszélyezteti a magyar állam jogfolytonosságát és továbbélését. A hazai ellenzék eddig kimondott programjában megtalálhatók az itt felsorolt célok és követelések. Ami nincs szó — s erről a reálpolitikai zanság miatt nem is lehet szó — az katonai forradalom lehetősége. A re formalku sikere tehát attól függ. hogy mennyire sikerül az említett forradalmi átalakulásokat békésen, aza2 reformok útján megvalósítani. Ám vigyázat! Mert buktatókkal is kell számolni. Hogy mely buktatókkal, arra legyen példa - az 1956-os tanulságok mellett — a prágai tavasz bukása. Zdenek Mlimár, a prágai tavasz egyik reformpolitikusának megjelent a nyár folyamán PRÁGA 1968 c. könyve (a párizsi Magyar Füzetek kiadásában) Mlinár többek közt a következőket írja: (Idézet Brezsnyev beszédéből, amit a Kremlben fogva tartott csehszlovák párt- és államvezetéknek mondott 1968. augusztus 25-én.) „ ... a Kremlben arra a meggyőződésr jutottunk, hogy nem bízhatunk bennetek. A belpolitikában azt csináljátok, ami nektek tetszik, azt is, ami nekünk nem tetszik, és nem hallgattok a szép szóra. A ti országotok azonban abban a régióban fekszik, ahová a II. világháborúban a szovjet katona lépett. Nagy áldozatokkal vásároltuk meg ezt a földet és erről a területről nem megyünk el. E terület határai a mi határaink is. Mivel nem hallgattok ránk, veszélyeztetve érezzük magunkat. A II. világháború halottai nevében, akik a ti szabadságotokért is áldozták életüket, teljesen feljogosítva érezzük magunkat, hogy oda küldjük a mi katonáinkat, hogy a mi közös határainkon belül valóban biztonságban érezzük magunkat. Hogy bennünket valaki veszélyeztet vagy sem, az nem fontos, de az alapkérdés ez, és ez független a külső körülményektől. És a II. világháborútól így lesz ez mindörökre.” Még ennél is lesújtóbb az a zárószó, amelyet Mlinár, a néhai kommunista pártvezető, könyve 142. oldalán ír: „ Végül azonban sem az én politikai elképzeléseimről, sem a nemzet további sorsáról nem a demokratikusan lezajló viták és belpolitikai konfliktusok döntöttek: a végső döntés autoriter módon — és hosszú évekre - a Kremlben született meg." A magyarországi és általában a keletközépeurópai átalakulás bármilyen formákat is öltsön - félő, hogy végeredményben nem az utca nyomása, de még csak nem is az országot - különben törvénytelenül - kormányzó akarat dönti el annak végső formáját. Sajnos, még Gorbacsov peresztrojka kísérletei ellenére sem. A kijózanodás még következik .... B. Szabó Péter Svédországi Magyarok Országos Szövetsége, magyar származású menekülteket támogatö csoportja (MTCS) tel: 08/567880 08/644977 08/7540857 08/373007 08/892916 08/7529527 08/7608296 031/521234 031/296317 Ljun^oy: Miklós Miklós Reisa Sándor mh:0372/14336 0372/12919 0372/82781 Helsingborg:Keltái Rezső - Signe 042/298761 Malmö: Pálházi-Pittlik Katalin 040/979029 Jönköping: Bihari Szabolcs 036/121866 Güvle: Gyulai Ferenc 026/119812 Uneá: Almay Béla 090/121668 Örebro: Villányi János 019/76113 Borás: Berecz Vidor 033/112503 Menekült-kérdésekkel elsősorban a felsorolt személyekhez forduljatok, körzetenként' ügyintézők - összekötők a svéd hatóságoknál: Jakabffy Ernő - Bedö Miklós - Kellner Ilona Stockholm: Fábián Mihály Hajdú Levente Hcványi Gyula Keresztesi György - Tünde Szeneiről Bálint Szentkirályi Csaga VSnky Farkas - Anna Göteborg: Bedö Miklós - Katalin Nyiradi Csaba - Zsuzsa
