A Svédországi Magyarok Országos Hiradója, 1988 (8. évfolyam, 29-31. szám)
1988-06-01 / 29. szám
Magyar Hírlap: Európai normák-ből ollózva ARAK IDÖZfTKTTNE* It vélhetnénk a romániai nemzetiségi' lapoknál éppen április 4-e küszöbén, azaz április harmadikétól alkalmazott új gyakorlatot: ettől a naptól kezdve még a nemzetiségek is lakta, legtöbb esetben imrhér történelmi csengésű magyar vagy német helységnevek . sem Írhatók le. A magyar ée német lapokban Is kőtelező és kizárólagos e helységnevek román változatának a használata. Oj gyakorlat, irtuk le, holott a • két világháború közötti korszakból már Ismertük ezt az úzust Az olvasók Idősebb nemzedéke, ha most kézbe veszi a romániai magyarság számára (természetesen Bukarestben) szerkesztett központi napilapot, az Előrét, amely neve szerint a szocializmus, a demokrácia és az egység lapja, hiszen „A Szocialista Demokrácia és Egység Frontja Országos Tanácsénak napilapja”, keserű meglepetéssel Ismeri fel régvolt, sokáig örökre letüntnek vélt-remélt politikai, nyelvi élményeit: Nagyvárad helyett a magyar szövegben Oradea, Nagybánya helyett Bata Maré, Temesxtár helyett Timisoara szerepel — és (gy tovább. Am nemcsak az Idős, és bizonyára nem csak a magyarországi olvasó tűnődik el döbbenten: vajon miképp érezhetné otthon magát szülőföldjén az a német, aki Kronstadt helyett Brasov-ot, Hermanstadt helyett Slbiu-t köteles Imi és olvasni; avagy az a székelymagyar, aki a még mindig zömmel magyarok lakta szülővárosát, mondjuk Kézdibásdrhelyt, Sztkelyudvarhelyt, Sepsiszentgyőrgyőt, vagy akár Marosvásárhelyt annyi évszázad után már nem nevezheti meg anyanyelvén, hanem köteles ezt Imi, ezt olvasni: Tg. Sec*lese, Odorheiu, Sf. Cheorght, Tg. Mures.,. Időzítettnek Is vélhetnénk a régl-ŰJ gyakorlat kényszerét, irtuk fentebb, s ez nem csak a naptári dátum miatt ötllk fel bennünk. Április negyedikén a román televízió és rádió közönsége hiába várta, hogy a szocialista országok között évtizedek óta kialakult testvéri szokás, testvéri udvariasság szerint megszólaljon hazánk nagykövete és néhány perces előadásban méltassa nemzeti ünnepünket, az ünnep alkalmából szóljon örömeinkről és gondjainkról. Diplomáciai képviselőnk, fölszabadálásunk évfordulóiénak küszöbén, természetesnek tartotta, hogy ennek a megtisztelő kötelességének eleget tehet; beszédében azt szándékozott kiemelni, ami Románia és Magyarország népét a Kárpát-medencében összefűzi; arról kívánt szólni, amiről a két ország legjobb|ái, s a magyar és a román nemzet legbjobbjal mindig Is álmodoztak: a közős, a tiszta, az Igaz Jövőről. BESZEDET azonban nem mondhatta el. Romániai illetékesek közölték vele, hogy az eddigi gyakorlatnak pépet vetnek, mégpedig nem is ebből az egyszeri alkalomból. Hosszabb távra szól a döntés — ée lemondanak a kölcsönösségről Is. Maguk sem tartanak Igényt arra, hogy ezentúl nagykövetük a magyar kamerák ét mikrofonok előtt szóljon a magyar nemzethez. Még egy kommunikációs csatorna lezárult tehát Mégpedig éppen ott ahol eddig Is mind szűkösebb volt a közlés — s ahol mindenekelőtt épp a kölcsönös, mélyebb megismerés lehetőségeit kellene, kellett volna tovább tágítani, dúsítani. Furcsa és különös az eset önmagában Is, amiképpen, mint tudjuk, voltak furcsa és különös könyvek is... Csakhogy ez együtt Jár, más, további, talán mép nyugtalanítóbb Jelenségekkel. Hosszabb táVon és . mélyebbre ható, drámaibb és szivet szorftóbb Jelenségekkel Tudomásunk, van arról, hogy az illetékes romárnál szervek utasítást kaptak az úgynevezett településrendezési program végrehajtására. Ez egyet Jelent a kistelepüléseknek minősített helységek drasztikus — mondjuk Így: fizikai eszközökkel történő — felszámolásával és/ és összevonásával. A program föltehetőleg sok száz vagy sok ezer román falut, községet is érint —, őszintén szólva, ezekért is fáj a szivünk. Miért tagadjuk azonban: legalább annyira fáj és aggaszt' annak a sok száz, sok ezer, könnyűszerrel „kistelepülésnek” minősíthető magyar, szász, sváb, szerb, bolgár, török, tatár, szlovák, rutén, llpovén, ukrán falunak, községnek — illetve vegyes lakosságú — helységnek a sorsa, amelyet most földgyaluk, markológépek fenyegetnek. Eltűnnek [ igv a nemzetiségek tárgyi, néprajzi, építészeti emlékei is, eltűnnek ősi temetők, templomok. Óvatosan, mondhatni visszafogottan festjük föl a pusztulás képéi és ennek a képnek a szellemi tartalmát, mert nem kívánunk, még most sem, ebben a helyzetben sem indulatokat fölkorbácsolpi S csak címszavakként tódulnak toliunkra a szavak: civilizáció, kultúra, megértés, tolerancia, testvériség, megmaradás. Avagy: civilizált és kulturált államközi kapcsolatok, civilizált és kulturált kapcsolatok az etnikumok között MAR-MAR KÖZHELY, hogy Európának az a része, amelyben élnünk'adatott a múltban feszültségekkel volt terhes; közhely talán az is, hogy régebbi uralkodó rendszerek, elkendőzni bűneiket, csődjüket elterelni a figyelmet a társadalmi nyomorról, a megoldatlan gondokról, tudatosan és művileg még föl Is szitották-ajzották e feszültségeket. A fasizmus fölött aratott győzelem pillanatában azonban joggal hihettük, remélhettük, hogy a vészterhes Időknek örökre végeszakadt, hiszen az új társadalmi rend, amely országainkban diadalmaskodott szavatolni látszott az ellentétek, előítéletek, rossz hagyományok fölszámolását. Hittük, sokáig reményiettük, hogy az ésszerű, a közös, azonos és eltérő érdekek testvért egyeztetése győz. A rfemzetl-nemzetiségi feszültségek csak gyöngítik minden ország belső egyensúlyát, gyöngítik a szocialista közösség és a szocialista eszmék erejét és tekintélyét; közös érdek tékát és minden szocialista ország külön-külön érdeke is, hogy az Ilyen Jellegű feszültségek feloldódjanak, megoldódjanak a szocialista demokráciában. Egy Igazság általános érvényét egyetlen példa nyomán nem leket kérdésessé tenni. Hiszen szerencsére vannak pozitív példák Is. Igaz, ezek nem egy esetben korábbi, rossz, téves gyakorlat fölülvlzsgálása következtében alakultak ki. De ahol volt erő, bátorság, elvi tisztánlátás, ott szakítottak az esetleges korábbi tévedésekkel Is. Magyarország maga Is sokat javított, tökéletesített nemzetiségpolitikai gyakorlatán — akár a nemzetiségek anyanyelvű oktatásáról, kultúrájuk ápolása, Intézményes kereteinek Jobbítása, akár azonosságtudatuk erősítésének más, szellemi, lélektani, anyagi eszközeiről legyen szó. E folyamatot a magyar szocializmus reformjának szelleme hozta magával, — de hatott rá számos Jó nemzetközi példa is; bármerre nézünk földrészünk civilizált tájain, a nemzetiségi jogok szavatolása a demokrácia egyik fö fokmérője. Egyik megkerülhetetlen Ismérve annak, hogy milyen becsülete van az embernek, az emberi méltóságnak. Nem puszta szónoki fordulat ma már, hogy civilizáció annyi,.mint demokrácia, egyenlőség, tolerancia. Akit Ingerültté tesz a másság, a másság önmegőrző törekvése, a sajátosság méltósága — az önmagának sem teremthet demokráciát: nincs külön demokráciájuk az ingerülteknek, azoknak, akik másokat nem tisztelnek. Az utóbbi Időben örvendetesen gyarapodnak a csehszlovákiai magyarság nemzetiségi Jogai és lehetőségei ; a Csemadok hatásköré bővült, társadalmi tekintélye megerősödött, a magyar nemzetiség szellemi, közművelődési öntevékenységének mind jelentősebb fóruma lett Lapunk hasábjain Is több Ízben számolhattunk be az ottani magyar irodalmi vagy színházi élet Jeles eseményeiről tudjuk, szaporodnak a kétnyelvű feliratok, gyakorlatilag akadálytalan a két ország között s a csehszlovákiai magyarság és a Magyarország közötti szellemi csere, s noha az ottani magyarság zöme területileg úgy helyezkedik el, hogy a magyarországi rádió- és televíziós műsorok a rendelkezésre állnak, Szlovákiában külön magyar nyelvű rádió- és televíziós műsorokat készítenek: Jelentős megállapodások születtek Kárpát-/ Ukrajna vonatkozásában Is az ott élő magyarok főként szellemi gyarapítására — a legfrissebb példa erre az ungvári Hungarológiai Intézet megteremtése. Senkinek sem okoz gondot, senkit sem bánt, ha az ott élő magyarok Ungvárnak mondják Ungvári Munkácsnak Munkácsot: nem csak élő szóban, de a sajtóban, a rádióban, a televízióban Is. Hadd tegyük hozzá: Jugoszláviával ezen a téren viszonyunk igazán felhőtlen, s nem csak azért, mert az ottani magyarság nemzetiségi létének elvi, politikai. izelleríil feltételei elismerten a nyitottság, a szabadság, a szókimondás és a demokratikus szavatoltság jegyében alakultak ki, hanem azért Is, mert — példának okáért — Belgrád éppen a vajdasági magyarság körülményeinek elismerésé* látja az' egyik legjelentősebb jugoszláviai magyar Írónak, Cion Nándornak Budapesten átadott József Attlladfjában; a Jugoszláv vezetés szemében kitüntető a magyar gesztus, amely a magyar nemzeti kultúra gyarapításáért egy vajdasági magyar Írót ölel magához. Szólhatnánk Itt örömmel és nyugodt lélekkel mindarról a gyümölcsöző együttműködésről Is, amelyet a más társadalmi rendszerű Ausztriával alakítottunk ki nemzetiségi kérdésekben Is. A TÁRGYILAGOS külső szeml lélőnek Is bizonyára sokat mond, hogy a határainkon kfvül élő magyarság tekintetében szerencsére tehát egyetlen szomszédunkkal sincsen gondunk — kivéve Romániát. A tárgyilagos külső szemlélők Is megállapították nem egyszer, hogy magyar részről a so vén szellemnek nyoma sincs — ellenkezőleg, még akkor Is visszafogottak voltunk és vagyunk, néha túlságosan Is visszafogottak, amikor szemet bántó, fület sértő, de főként szfvfájditó Jelenségekbe ütközünk. Olykor a magyar közvélemény részéről Is szemünkre vetették, hogy számtalanszor nem vettük fel a kesztyűt. így Igaz. Nem minden kesztyűt lehet fölvenni, nem minden polémiába ! vagyunk hajlandók belemenni. | Márcsak azért sem, mert Magyarországon 1» lehetnének olyan Indulatok, a provokációk hatására, amelyeknek nagy kár volna szabad utat engedni. Am Inkább vesj sék a szemünkre visszafogottságunkat, mintsem, Jiogy megnyergeljük a ki tudja hová vezető szenvedélyeket. Ml ugyanis továbbra Is azt hisszük, azt reméljük, hogy mindezekre a kérdésekre ran demokratikus és szocialista megoldás — pontosabban, hogy nincsen más megoldásuk, csakis a demokrácia és a szocializmus. Ami azonban távolról sem Jelenti azl hogy behunyjuk a szemünket az erőszakos asszlmillációs kísérletek láttán. A* EKÖSBÖDÖ, lendületesen kibontakozó helsinki folyamat egyik központi tárgya és témája a nemzetiségi kérdések méltányos, emberséges, emberhez méltó kezelése. A nevezetes harmadik kosárban az egyik központi kérdés: a nemzetiségi Jogok vizsgálata. Érthető, hogy a magyar diplomácia is tevékenyen részt vesz ebben az összeurópai munkában. Tartja magát az európai normákhoz: egyenlők vagyunk, egyenlőknek kell lennünk — akár’ spanyolországi, franciaországi baszkokról, belgiumi flamandokról, vallonokról, akár erdélyi magyarokról vagy szászokról-svábokról van szó. Ninos senki, aki ezt kétségbe vonná. Bukarest azonban mintha ma már ezeknek a romániai etnikumoknak még a létezését Is tagadná: magyar vagy német ajkú románokról beszél. , Magyarország Bécsben és másutt is nyíltan, kendózés nélkül hirdeti elvi álláspontját Becsületesen kimondja, hogy a nemzetiségi kérdés nem kizárólag belügy; egyetlen országnak sem lehet kizárólagos belügye, már csak azért sem, mert a nemzetiségi Jogok megsértéséből klszlkrázó feszültségek egész régiókra, egész Európára kihatnak. Magyarország vallja és vállalja, hogy felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért. SZÁNDÉKAINK Romániát tekintve is tisztók, nyíltak. Mi valóban a kapcsolatok Javítására törekszünk, és hisszük, hogy ez mindkét félnek létérdeke. Már azt hittük. Jó úton vagyunk, amikor a közelmúltban huszonegy pontban megjelöltük a gyakorlati, közös tennivalóinkat román szomszédainkkal. Pártközi tanácskozás adott alkalmat erre, és reméltük: legalábbis kölcsönös törekvés lesz mindkét oldalon a továbblépésre. A gyakorlat rácáfolt várakozásainkra. És még mindig nem adtuk fel a reményt. Amit igazságtalannak tartunk, az ellen őszintén szót emelünk. A tisztázáshoz azonban csakis pórbeszéd vezethet. Ügy tetszik, a párbeszéd lehetőségei mintha i most távolodnának, már-már 1 szertefoszlanának. Hogy ne Így legyen, román oldalról várnánk végre már biztató jeleket. Várkonyl T*1—
