A Svédországi Magyarok Országos Hiradója, 1988 (8. évfolyam, 29-31. szám)
1988-12-01 / 31. szám
lekvésl továbbvívö munkában jöhetnek az ideológiailag szembenálló nézetek. Szükségszerűen a diplomáciához kell folyamodnunk. A diplomáciában pedig nincsen érzelem! A diplomácia politikai érzékből, észből és higgadtságból áll — hűvös fejjel kell nekimenni. Nem beszélek rébuszokban. A figyelmes olvasó megérti a lényeget. Grószszal tárgyalni - igen vagy nem? Magyarországi külképviseletekkel összedolgozni - igen vagy nem? Hamleti dilemma? Azonnal megoldódik a kérdés és világosság váltja fel a homályt, ha az emigrációs magyarság tudatában van valódi erejének, tárgyalóképességének — fölényének! Mindez szorosan összefügg az erdélyi kérdés megoldásával is. Mert ebben a kérdésben a hivatalos Magyarország — legalábbis egyelörel - nem képviseli az egyetemes magyarság nemzeli érdekét. Sőt! A közvéleményt manipulálja és a szovjet felé túlteljesíti a normát. Ez érvényes mind a miniszterelnök aradi látogatására, mind a dunai vízlépcső témájáról rendezett parlamenti szavazásra. Ezért, ha mi, idekünn, tudatosan és ügyesen dolgozunk, hathatósabb képviselőkké válunk, mint a Magyarországon lévő rendszer. Ismerjük föl, hogy nekünk, idekünn, az egyetemes nemzeti érdekek elősegítésére kell összpontosítanunk valódi törekvésünket, küzdelmünket. Ne aprózzuk el magunkat holmi egymásközti civakodással, hagyjuk egymást békén és használjuk inkább egész erőnket a fenti célok megvalósítására! lódóknak, akik sokszor még csak nem is tudják pontosan, hogy miről van sző. Kérdés, hogy az álláspont, hovatartozás határozott deklarálása után (lásd Híradónk előző száma els ö[o 1 d a 1 á n ) , "az emigráns többpártrendszer" értelmében van-e létjogosúltsága a más, új, esetleg eredményesebb utak keresésének célunk eléréséhez? Mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy a kommunista tábor népei számára előnyös engedményeket az otthoni hatalmasok nem szeretetböl tették, hanem kényszerből. De számunkra nem is ez a fontos, hanem, hogy ezek az engedmények megadattak! Az sem fontos, hogy ezeket az engedményeket a hatalmukat féltők egyik pillanatról a másikra visszavonnák ha tehetnék, - a fontos az, hogy erre ne kerülhessen sor! Az, hogy Magyarországon megjelent a HITEL, az elvitathatatlan tény. (Tartalmából ízelítőket közlünk, olvassátok figyelmesen!) Vannak akik azt állítják, hogy Magyarországon nem változott semmi, ma is az van, mint negyven évvel ezelőtt...! Ne akarjukmeggyözni egymást ha kilátástalannak tűnik. Inkább ismerjük el kölcsönösen a "többpártrendszert", s a különböző, esetleg "máskéntgondolkodást" az emigrációban is, mert "senki sem birtokosa az egyedül érvényes igazságnak' A gromikoi nyet semmi jót nem adott az emberiségnek, s nem is hiányzik senkinek Mr Nyet eltűnése a porondról. Az évtizedeken keresztüli megmerevedés, a változások nemlátniakarása megkövesedéshez vezethet itt is,ott is. A SMOSz vezetősége egyhangúlag úgy Ítélte meg a helyzetet, hogy látatlanban nem utasíthatunk el minden ajánlatot. Ez az alkudozás nem csak a mi büszkeségünkre megy, - mehet testvéreink bőrére is...! Ahogy esztendőkkel ezelőtt, az akkori vezetőség úgy látta, hogy az anyanyelvoktatási döntésekben szót kell nyernünk, s azt a svéd hatóságoknál csak a hivatalos magyar képviselők mellett érhettük el, úgy most is, legalább olyan fontos magyar ügyben tettünk konstruktiv ajánlatot a kért "közös akció" mikéntjére. Ha szilárdak vagyunk meggyőződésünkben, tulajdonképen mindegy is ki mit gondól rólunk. Mégis hasznos lenne ha Haynalné Kesserü Zsuzsánna, a téma felvetője, próbálná közelebbről megközelíteni, mit ért az alatt, hogy "figyeljük éberen a változó világot, hol adódik a legkisebb új rés a feszegetésre". Ha a hivatalos magyar adminisztráció azt tudná mondani, "nem fontos mit szólnak hozzá szomszédaink, mi új utat választunk és nemzetközi fórum elé visszük az erdélyi magyarság ügyét...", - akkor megért "naivnak", vagy pláne "érdeklesöen hajbőkolőnak" lennünk, mert akkor jól feszegettünk és jobb eredményt értünk el, mint a megtámadhatat1an, szimpla nem-el. S ha mégis azoknak lenne igazuk, akik a fenti jelzőkkel beszélnek rólunk, akkor sem történt más, mint egy újabb lecke és emlékeztetés arra, hogy az otthoni hivatalosaktól valóban nem várhatunk semmit, - s a jövőben ahhoz tartsuk magunkat! De kérdem ismét: ki szabja meg a "többpártrendszer" szabadságágát az emigrációban, s ki mondja meg, hol megy a határ a "politikai érzék, ész és higgadtság", a "sajnálandó naív", s az "érdeklesö, hajbókoló" között??? Megértem, nehéz erre válaszolni. Annál könnyebb mérlegelés nélkül, hüvelyket lefelé mutatni... Vigyázzunk, hogy a tolerancia, a, lényegetkeresö nyugodt viták hiányossága ne vezessen ennek az attitűdnek mindkét oldalon való elterjedéséhez. Végül Haynalné Kesserü Zsuzsánna szavait idézve: "Az útkeresés lehet többféle, csak...ne aprózzuk el magunkat holmi egymásközti civakodással, használjuk inkább egész erünket a fenti célok megvalósítására?- - - AZ ÖSSZMAGYARSAG ELETFELTETELEINEK JAVITASARA, JÖVŐJÉNEK POLITIKAI ERZEKKEL, ESSZEL VALÓ: KÖZÖS LATOLGATASARA- - ! T , „ Jakabffy Ernő
