A Svédországi Magyarok Országos Hiradója, 1988 (8. évfolyam, 29-31. szám)

1988-09-01 / 30. szám

*■ SVÉDORSZÁGI MAGYAROK ORSZÁGOS HÍRADÓJA

KIADJA A

SVÉDORSZÁGI MAGYAROK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE UNGERSKA RIKSFÖRBUNDET

VIII. évfolyam 30.szám Box 17, 161 26 BROMMA STOCKHOLM, 1988 szept.

PARIUNT MONTES NASCITUR RIDICULUS MUS! /Horatius/

VAJÚDNAK A HEGYEK, S SZÜLETIK EGY NEVETSÉGES EGER...

volt negyven évvel ezelőtt. Egyre nö a magyarságtudat, s újra az egyetemes magyarságról beszélünk, beleértve a Kárpát-medencében kisebbségben élő, s a Nyugatra szóródott testvér-mi 11i6kat is. S ez a "kisebbik rossz" egyik nagy lépése a jó felé, mert hosszú távra talán a legfontosabb nemzetünk életében.

A kényelmes, gyáva kádári politikát végre megbuktatta az otthoni ellenzék bátor kiállása. Magyarország március óta hivatalosan is, aktívan állást foglal a Romániában élő, elnyomott magyar kisebbség érdekében.

Az efölötti általános öröm és elégedettség megnyí1vánúlá saként széles körből kaptunk bíztatást arra, hogy az erdélyi kérdésben valami "közös akciót" csináljunk. A hivatalos kormány-vonalat, reform-erőket, s emigrációt mind egybe kell fogni, egyesíteni az erdélyi magyarság javára. Ebben a kérdésben semmiféle ellentét meg nem akadályozhatja az egy emberként - egy magyarként - való fellépésünket. Aki ma, korunk számunkra legégetőbb kérdésében egyenetlenséget szít,az véleményünk szerint egységbontó, szabotör! Legyen intő példa előttünk az eredményes századeleji román, cseh emi gr áns-tevék e ny s é g , melynek gyümölcseként mérték ránk Trianont!, s melynek ebben a kérdésben belső viszályokon felülállő, egységes, modern változatát ma is, minden egyéb elé helyeznek!

Ezen írás nem politikai analízis akar lenni, inkább útkeresés a gyakorlatilag alkalmazható közös erőfeszítések mikéntjéhez. Mert a kérdésnek kmost nem annak kell lennie, hogy összefogjunk-e az erdélyi-ügyben,- hanem, hogy hogyan!?

Grosz Károly washingtoni látogatása után nyilatkozott az amerikai magyar egyesületek egyes vezetői előtt. Kijelentései világosan értésünkre adták, hogy az 56-os eszmék belátható időn belül nem legalizáló dha tnak Magyarországon. Ügy látszik, amíg kommunista párt van hatalmon egy országban, addig ott legjobb estben is - Tamás Gáspár Miklós találó meghatározását használva - csak a "kisebbik rossz" uralmát lehet elképzelni.

Napnál világosabb számunkra, hogy a "kisebbik rossz" megoldás nekünk ma már nem elég! A mi hitvallásunk, követelésünk az 56-os szabadságharcunk célkitűzéseinek és a Helsinkiegyezménynek maradéktalan teljesítése. Aki ennél alább adja, elárúlja népét! A naiv magyarázkodások, hogy "aszabadság fogalma viszonylgos", s hogy "a világon sehol sincs teljes szabadság" stb, lehet igaz.

De az is igaz, hogy a mi kultúránk nyugateurópai, s hogy a mi népünk hagyományos szabadságszeretete nem elégithetö ki időnként változó kegyadományokkal .

Mindemellett tudjuk, és érezzük is, hogy Magyarország lépett egyet a nagyobbik rosszból a kisebbik rosszig, s ez is eredmény, - ha egérnyi is.

A kisebbik rosszban még mindég túl sok maradt a régi elfogadhatatlanságokból, de adott egy pár örvendetes változást is. hogy csak a legfontosabbat említsük: a nemzeti öntudat ébredését. Nagy eredmény, jó irányba haladás, hogy újra megengedett dolog magyarnak lenni, sőt ma már a múltun sem olyan egyértelműen fcúnös, mint