A Svédországi Magyarok Országos Hiradója, 1988 (8. évfolyam, 29-31. szám)
1988-06-01 / 29. szám
HUNGÁRIA KLUB JÖNKÖPING MIT,MIÉRT,HOGYAN,KINEK,MINEK ? A stockholmiMagyar Házban hangszórókat kellett kivezetni a lépcső házba és a többi terembe,mert az érdeklődők nem férték be az előadóterembe. Göteborgban Joo-an hallgatták meg,meg soha ennyien nem gyűltek össze egy író előadására,mondták néhányan.Ljungbyben is sokan akarták hallani mi hírt hoz Csurka István házulrál,csak...csak itt nálunk volt ilyen betegesen lanyha az érdeklődés es hozzáteszem mint mindig.ha tartalmas előadásról van szó. Ne'hányan el is voltak keseredve a vezetőségben: /Van ártelme folytatni ? Azt hiszem az a 32 tag aki ott volt,megadja a választ. De ha csak hárman lettek volna,akkor is kötelezően igennel kell válaszolni. Igen,mert pont ezek a napok,amikor március 15-re es az 1848-as forradalomra emlékezünk,ezek a napok réjják ránk a felelősséget,hogy ne csak formájában de elsősorban tartalmában élesztgessük azt a lángot,amit nagyjaink a múlt század-fen felszítottak és ami éltető eleme valamennyi magyar érzelmű honfitársunknak,,úgy a határon belül,mint a nagyvilágbán. Magyarkodunk,magyarkodunk itt Svédországban? / Ahelyett,hogy asszimilálédnank,döngetjük a mellet es veres szájjal hazafiaskodunk? Döngethetjük,mert van miért. Igaz,hogy ez a kis patak a kb«l6 millió lelekszamaval az anyaország határain kívül ás belül,szinte elvész a világ népeinek nagy vízrajzában,de energiáját tekintve az élvonalban van.Ezt bizonyltja az az általános reakciodúgy Svédországban,Ny.-Németországban vagy Uj_Ze'landon: a magyarnak jé híre van.Megbecsült,értékelt mert megbízhaté,szorgalmas és kezdemeóivezőképes.Bármely pontra helyezik,elismerést arat,ha fizikus, orvos,művész vagy munkás,oda figyelnek rá és magam többször hallottam szociális tisztviselőktől,a menekültekkel foglalkozó politikusoktél: könnyű a munkánk a magyarokkal,mert tudják mit akarnak es azt meg is teszik,becsületesen. Egy^ilyen általánosan pozitív véleményt egy népről nagyon nehéz megszerezni és ha ezt már az 56-osok e's a később jjjövők is kivívták, akkor valéban büszkék lehetünk magyarságunkra.Ebbol adódóan célunk elsősorban ne legyen,hogy mine'l simul ékonyabbanbeleolvadjunk a vendegláté országba^de gazdagítsuk azt tudásunkkal es a mi magyar kultúránkkal. Ezt a kultúrát ^.zonban allandoán táplálni kell,valamennyiünknek saját magunkat időnként "fel kell tölteni" es ezért van szükség ilyen "töltő' állomásokra" mint ez a klub. Ha ez nem volna,nem hallottunk volna arról,hogy van egy ellenzék Magyarországon,hogy Szente Imre itt a szomszédban lefordította a Kalevalát, hogy ha magyar nótát,népzenéd akarok hallgatni élőben,nem kell Magyarországba utaznom,hogy mi történik Erdélyben,es hogy mit tudunk és kell tennünk testvéreinkért ott és másutt ,ahol el vannak nyomva. Ha ez a klub nem lenne, akkor nem lenne focicsapa tunk, nem tudnánk uszodát bérelni,nem lenne Katalin-bal és nem alakulna cserkesz csapat. Tehat összegezve,ezt a kételkedőknek címe zve: igenis erdemes, fontos es kötelező' folytatni a munkád.Kötelező* a jövő generácio/ feled hogy megtartsuk es megadjuk az alapokat,ami magyar.Ezért fontos,hogy a klub programjában,és ez most egy tematikai terv a következei két evre, megtartsa a nemzeti és vallási ünnepeinket,hogy rendezzen^ bált es mulatságot,hogy meghívjon és vendégül lásson előadókat,kultúránk éllovasait, hogy teremtsen kis Balatont Ráslatten,fotbalozasi lehetőséget a fiúknak, hogy gyermekeink reszt tudjanak venni a nyári-téli táborokban,vidáman korcsolyázhassanak és most alakuló' cserkészcsapatunk is egy életerős szervezet legyen. Ezekkel a celkituze'sekkel dolgozott az a kis munkacsoport,amit mi vezetőségnek hívunk és reme'lhetőleg ezt folytatja az uj vezetőség is. De hadd álljak meg egy pillanatra ennél a szónál,hogy munkacsoport.Mert sajnos a 6o tagbél csak 4-5-®n vesszük ki részünket a munkából.A tgsag többi része passziv tag,aki úgy látja,hogy a tagdíj befizetésével-ha befizeti-leréfca kötelességét a klub fele',és nem hajlandó'részt vállalni annak formálásában,gazdagításában. Vannak a passzív tagok között olyanok is,akik előszeretettel hangoztatják észrevételeiket,kritikáikat a klubról,és anélkül,hogy utánjíanezne'nk a tényeknek,különböző légből—kapott vádakat terjesztenek,es megpróbálják lejáratni a klubot idegenek előtt. Ezeket a rosszindulatú híresztele'seket már megszoktuk azoktól akik nem tagok es közömbösségükét a magyar ügyek iránt,azzal leplezik, hogy kígyót-békát kiabálnak reánk. / De az aki tag es nem ért efgyet a klubunk tevékenységével,álljo'i elődbíráljon a szemünkben,de tegyen is valamit azért,hogy ne legyenek hibák. Akinek nem inge ne vegye magára.De a klubunk mindnyájunk inge tehát nagyon ajánlatos lenne,ha mindenki belebújna. Szivélyes üdvözlettel, Hertelendy Zsolt
