A Svédországi Magyarok Országos Hiradója, 1987 (7. évfolyam, 25. szám)
1987-09-01 / 25. szám
1987. 3. szám IRODALMI ÚJSÁG « Batthyány Lajos - Nagy Imre örökmécses » 29 éve, 1958. június 16-án végezték ki Budapesten többedmagával együtt Nagy Imrét, a forradalmi; Magyarország mielnökét. Az évfordulón a magyarországi demokratikus ellenzék több csoportjának képviselői felvonultak a Batthyány örökmécseshez, nagyméretű kokárdát és táblákat helyeztek el rajta és átkeresztelék « Batthyány Lajos - Nagy Imre örökmécsesnek».' 1 1 ■ A menet egy közel eső háztól indult és délelőtt 10 óra 50 perckor érkezett az örökmécseshez. Elöl Kőszeg Ferenc és Philipp Tibor haladt két nagyobb táblával, amelyek közül az egyiken «Batthyány Lajos, Magyarország miniszterelnöke. Kivégezték 1849. október 6-án. » felirat volt olvasható, a másikra pedig ezt írták : «Nagy Imre, Magyarország miniszterelnöke. Kivégezték 1958. június 16-án. » Mögöttük Tamás Gáspár Miklós és Haraszti Miklós vitt egy nagy, két méteres fehér transzparenst, amelyen csak három szó szerepelt : « Emlékezzetek Nagy Imrére ! » Egy piros-fehér-zöld színű, 20-25 cm átmérőjű kötött kokárdát Bognár Mikolta vitt a Vox Humana Kör nevében. A felvonulók — akikre már várakozott a demokratikus ellenzék több más tagja— az örökmécses rácson belüli talapzatára tették a két táblát, a kis építmény tetejét alkotó egyik lapra pedig a nemzeti színű kokárdát helyezték el, s ezzel a szimbolikus aktussal az emlékművet « Batthyány Lajos — Nagy Imre örökmécsessé » nyilvánították. A demokratikus ellenzéki mozgalom résztvevőihez több járókelő is csatlakozott, és így összesen 50-60-an voltak jelen a névadó megemlékezésen. Az örökmécses mellett és a körülötte levő téren és utcákon azonban már megelőzően nagy létszámú rendőri erőket vontak össze. A két emléktáblát civilruhás nyomozók perceken belül eltávolították helyükről, kicsavarták a transzparenst is Tamás Gáspár Miklós és Haraszti Miklós kezéből s csak a Vox Humana Kör kokárdája maradt még egy ideig az emlékművön. A civil- és egyenruhás rendőrök lezárták a teret, azután oszlásra szólították fel, majd a szemben levő járdára szorították a megemlékezőket. A tüntetés ennek ellenére úgy ért véget, hogy nagyobb rendőri brutalitásra nem került sor. Röplapok Budapest utcáin. Nagy Imrének 29 évvel ezelőtti kivégzésére emlékeztető röpiratok jelentek meg. Az egyik röplap írólap nagyságú, rajta Nagy Imre fényképe, alatta pedig a következő szöveg szerepel : « Az igazság, ha győz, csupa irgalom, sok sérelmére nem kér büntetést; nem bosszul más, csak a vétkes » (Shelley). Emlékünnepségek Budapesten Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének 29. évfordulóján Nagy Erzsébet levele : ( ^ Üzenet a magyar társadalom demokratikus megújhodásáért küzdő fiatalokhoz az 56-os magyar forradalom mártírjainak emlékére tartandó , összejövetel alkalmából Tisztelt egybegyűltek, kedves ifjúmunkások, diákok, értelmiségiek ! A közmondás azt tartja, fiatalság — bohóság, de nem így a történelem. Valamennyien tudjuk, hogy az évszázadok során mindig az ifjúság volt az, amely a legkülönbözőbb társadalmi és művészeti mozgalmakban avantgarde szerepet töltött be. Ott találjuk a haladó eszmékért való nemzeti és nemzetközi küzdelmekben, a függetlenségért, a szabadságért vívott harcok barikádjain. Az 1956-os szabadságharcban a magyar fiatalok voltak azok, akik elsőként szálltak szembe a zsarnoki önkényuralommal, és ők voltak, akik utolsóként, akár életüket áldozva megpróbálták megvédeni nemzetünk kivívott szabadságát. * • • * ‘ ^ Emlékest A magyar demokratikus ellenzék több csoportja június 16-án este 7 órakor egy budapesti magánlakásban megemlékezést tartott Nagy Imre és halálraítélt vádlotttársai kivégzésének 29. évfordulóján. Ezt megelőzően, délután 3 óra 45 perckor a kegyelet virágcsokrát helyezték a rákoskeresztúri temető 301. parcellakövére ezzel a felirattal : «Nagy Imre és mártírtársai emlékere. A demokratikus ellenzék. » A felirat szövegével hangsúlyozni kívánták, hogy nem csupán a Nagy Imre-per kivégzett vádlottairól emlékeznek meg, hanem egyben, a forradalmat követő megtorlás minden áldozatáról, a szabadságharc névtelen vértanúiról is.1. Az esti megemlékezés a házigazda szavaival kezdődött. Philipp Tibor — aki délelőtt az egyik táblát vitte az örökmécseshez — .beszámolt a nap korábbi eseményeiről, majd Kis János filozófus, a «Beszélő» szamizdat-folyóirat , szerkesztője mondott néhány szót a délelőtti tüntetés jelentőségéről és arról, ; hogy a halottak tisztességes eltemetése alapvető erkölcsi parancs. Ezután az ország mai helyzetéről beszélt. A válságból csak áldozatok árán lehet kijutni, de a társadalom csak akkor fogja vállalni az áldozatot, ha nyílt vitában dől el, hogy kire mennyi teher jusson. A hatalom csak akkor lesz kész a párbeszédre, ha nemcsak egy ma-, roknyi ellenzéki csoport, hanem az egész* társadalom kinyilvánítja akaratát. Közös, megegyezés azonban nem köthető olyan hatalommal, amely 1956 nyitvahagyott kérdéseit nem teszi fel újra és nem válaszolja meg és még áldozatai nevét sem meri kiírni sírjaikra. T" * * * Szeretném itt felidézni édesapámnak az utolsó szó jogán elmondott mondattöredékét, mely aggályát is tükrözi: « Tudom, hogy lesz majd még egyszer egy Nagy Imre-per, amelyen rehabilitálnak, csak attól félek, hogy azok mondják majd el a gyászbeszédet, akik elárultak». Édesapámnak ezt az egyik utolsó gondolatát végakaratának tekintem, és vértanú halála óta mélyen tiszteletben tartom. Ezért nincs semmi tárgyalni valóm azokkal, akik bűnrészesek a kivégzésében. Ehhez még azt szeretném hozzáfűzni, hogy most édesapám jelenlegi ismeretlen sírhelyének megjelölését sem kívánom kérelmezni. De nehogy egyesek félreértsenek, netán kegyeletsértőnek tekintsenek. Ezt a nyilvános alkalmat ragadom meg, hogy megindokoljam álláspontomat : Az 1956-os forradalom és Nagy Imre neve szétválaszthatatlanul, örökre egybeforrt. Az elesett szabadságharcosok, a megtorlás áldozatai, a törvénytelen perek kivégzettjei mind, valamennyien, ismertek és ismeretlenek közös harcban kovácsolódtak össze, és egy ügyért, a magyar nemzet függetlenségéért haltak meg. Ezért a magam részéről a következő nézetet képviselem : 1) Az 1956-os magyar forradalom teljes újjáértékelése és rehabilitációja. 2) Nagy Imre és harcostársai földi maradványainak exhumálása. 3) Valamennyiük méltó módon történő eltemetése egyetlen közös nemzeti tömegsírba. Még egyszer hangsúlyozni szeretném, ezzel a követelésemmel csakis egy bűnösöktől megszabadult,. megújult kormányzathoz kívánnék fordulni. Remélem, hogy talán többen is akadnak, akik megértik álláspontomat, és ezen át eddigi hallgatásomat. Szeretném, ha így lenne. Tisztelt hallgatóim, kedves munkásfiatalok, diákok, értelmiségiek ! A magyar társadalom demokratikus meg újhodásáért vállalt küzdelmetekhez kívá nők sok erőt és nagy kitartást. Gondoljatok mindig a szabadabb holnapra, amiért har coltok, és soha ne feledjétek nagymulti elődeitek töretlen hűségét nemzetünk iga2 érdekeihez. *• 1 1 ‘ . ■ *;. f TI t'j 1* Budapest, 1987. június 16. Nagy Erzsébei (Magyar Október Tájékoztatószolgálat, London)
