A Svédországi Magyarok Országos Hiradója, 1987 (7. évfolyam, 25. szám)
1987-09-01 / 25. szám
BECSI N> ZENGŐ, ÚJ ÁBÉCÉ — Sütő András 60 éves — „S mégis, magyarnak számkivetve, lelkem sikoltva megriad - édes Hazám, fogadj szívedbe, hadd legyek hűséges fiad!" (József Attila) Bizonyára vannak kritériumai a tökéletességnek. De kinek lenne bátorsága megfogalmazni azokat? Sütő Andrást ünneplő jegyzetben is csak axiómaként állíthatjuk: hibátlan életfa zengi az „új magyar igéket", s honos és hontalan magyarok ebből a zengésből tanulnak új ábécét sorsuk formálásához. Maholnap csak Sütő Andrásból élünk, — mondotta egy öreg székely, aki marhakúrálás közben, a jászol szélére ülve, istállói félho mályban olvasta az Anyám könnyű álmot ígér regényt. „Románia büszke lehet Sütő Andrásra", — mondotta az osztrák kancellár császárvárosi, híres palotában, amikor átnyújtotta a Herder-díjat. A jászol és a palota ritkán visszhangozza egy ugyanazt az igazságot! Sütő Andrástól tanulunk manapság m a - gyarságot. Nem bumfordit, hanem újat, európait, mégis gyökérzetest, amely nem adja el az apai jussot tál lencséért, de a más népek szentélyét sem dúlja föl. Sütő Andrástól tudjuk, hogy a történelem lejtőin mindenekfólótt türelemre van szükségünk, hogy mások toleranciáját megér demeljük. Sütő András figyelmeztetése egyforma aktualitással cseng Ausztráliában, Kanadában, Budapesten és Erdélyben: „Nyelvéből kiesve: létének céljából is kiesik az embe r." Sütő András éleszti újra szóval, írással és cselekedettel Ady igazságát: „szabadságból föl. szabadna k." Ö kémleli az ösvényt is, amely a kikiáltott szabadságból fölfelé vezeti az egyént és a nemzetet. Kolhaas Mihály és Szervét, Káin és Bétisz forradalma példázza azt az utat, s szavatolja az anyagi ígéret beteljesedését, a könnyű álmot. Akik nagy tettekre születtek, egyedül a nyugtalanitás állapoté ban nyugodtak, mert: „A máglyán nem égnek el a csillago k." (Rácz Győző) Senki sem szolgálja napjainkban olyan szellemi és emberi tisztasággal a megmaradást, mint Sütő András A lenni vagy nem lenni új, zengő ábécéjét fogalmazza meg újra és újra. változatokban és variációkban, örömódás fúgákban és keserves-tragikus futamokban. A szükebb hazában ismert jelszót, a „sajátosság méltóságát" (Gáli Ernő) halljuk az esszék hárfa-pendüléseiben: „Míg egy népnek titkai vannak: véglegesen nincs meghódítv a." S minden népnek vannak szent titkai, amelyeket öröktüzként őriznek, és ha illetéktelenek firtatják azokat, — mint egykoron királysírjainkat rabolták a dúlók - elsőnek a költők szegülnek szembe velük, lévén nyelvhez és kultúrához kötött minden nagy nemzeti érték. Emberi bátorságból is több adatott Sütő Andrásnak, $ belső bajainkat is hamarabb észreveszi: „Közölünk sokan máris üresen kongó gerinccel görnyedeznek valamely hivatali széknek láttán, mások, a jó kelendőségre való tekintettel, miként a híres nevezetes' Schlemihl Péter az árnyékával tette szavaikat viszik vásárra s adják el az édes tejjel együtt. mit anyjuk kebeléből szívtak. Az említett Péter az elkótyavetélt árnyéka miatt végül keserű könnyeket hullatott, köpenyegforgató latraink ellenben rossz — mérföldnyire bűzlő — lelkiismeretűk vizes lepedőjét húznák - húzzák is, ha lehet — mindannyiunkra, akik magunk megőrzésével foglalatoskodunk." Ezek az üres lelkű konjunktúra lovagok, ezek a vadkanagyaras acsarkodók megbontották a magyarság egységét, ezért a Sütő i tanítás szerint a szektáns-szakadár, kelekótya lélekkufárok, dogmákra vagy posványosodó ideológiákra esküdöző árnyéktala nők, a Schlemihl Péterek, a nemzetárulók csúffátétele legnagyobb emberi kötelességünk. Olyan igazság ez, amely ellen szólamokkal és frázisokkal nem lehet szólani; Sütő Andrást éppen ezért ellenségei is tisztelik. S mennyivel puhább a szó, s harmatosabb a tekintet, amikor a Zászlós Demeterek, Gyű mölcsoltó Gergelyek, Kutas Ferik, Márton apók világáról szól! Szereplőinek nagy része szegről-végről aty jafia, vagy legalábbis szomszéd, barát, földi. Apja, anyja, öccse, sógora, nagybátyja, menye, apatársa, unokája - nyelvileg is legősibb szavaink! — olyan természetességgel simulnak be az életműbe, mintha homéroszi korokat élnénk, mintha még nem vált volna külön a típus a történelmi személytől. Itt, az egyszerű emberek világában, a „legalsóbb néprétegek" mikroközösségében találta meg identitásunk utolsó alapsejtjét, s legnagyobb intelme az, hogy a nép nem azonos sem a politikai rendszerekkel sem ideológiákkal. Nem a „hurkot himbáló filozófusok" (Kányád i ), nem a vörös, fehér vagy fekete színekbe bújt politikusok formálják a nemzeti jövőt, hanem a rokonok, barátok, szomszé dók, munkatársak, és hittársak gyülekezete. Ök garantálják a „nép leválthatatlanságát" (Görömbei András), mert ők tudnak hosszú távon is tájékozódni a történelemben. Azok szavatolják igazán fönnmaradásunkat, akiknek manapság is a legnehezebb az életük. A hétköznapok emberei, akikkel Sütő András „ismét megteremti a lelki, gondolkodásbeli őszszetartozás és a népi, nemzeti vagy nemzeti ségi együttélési egység humanista közérzetét." (Bálint Tibor). Mondják: azóta van ismét k ö z é r z e - tünk, amióta Sütő András ír. Igen, közérzetünk, amely nemcsak irodalmi, s ami végül is nem a magyarság logarléccel mérhető hossz- és keresztmetszete a geográfiai, történelmi és politikai időben, hanem delej, ichor, kohézió, tömegvonzás: a nemzeti egység. Titkok titka, ha a mienk, s végveszedelem, ha hiányzik. Ennyire sarkított a század. Sütő András ott áll e titok kapujában, s figyel figyelmeztet, ha erősödik a szélverés, s lazulnak az eresztékek. „Európa takarója alatt mindig is lábtól aludtunk,- tudvalevő — már annak, aki egyáltalán tapasztalta —, hogy az ágynak ez a fele huzatosabb" — írja, s ebből a reális fölmérésből s illúziómentes alapállás ból ítéli meg tetteinket, gesztusainkat és reflexmüködésünket. Nem a körülvevő népekben keresi a nagy romlások okát — gyűlölködő vagy uszító szót soha le nem írt — hanem a nemzettest hézagaiban és üregeiben. Világnemzet lettünk, de szétszórattatásunk előnyünkre s nem hátrányunkra szolgál, ha a re pedéseket kitölti az összetartás kohéziója. Híres paraboláinak és történelmi példabeszédeinek végső sommája az, hogy a „hatalmi jóllakottság minőt falánkságát" semmi sem hizla.. ban, mint a „hűségesküvéseküg t ő v e r $ e n y e" az elnyomottak részéről. És semmi sem szavatolja jobban megmaradásunkat, mint a népi bölcsességbe gyökerező összetartás, s a vészes korszakok türelmes, okos áthidalása: a túlélés művészete. A szúzai nászéjszaka gyümölcsei, a makedón-görögnek szánt húszezer perzsa gyermek a diktátor. Nagy Sándor halálakor „anyjuk nyelvén csiripeltek már, mint a tanítómesék parányi madarai, melyek egykor az oroszlánt megetté k." Mit kívánhatunk a hatvanéves Sütő Andrásnak mi, i-kik saját szavai szerint is a „semmilyenség állapotába" kerültünk? Azt kívánjuk, hogy teljesedjen az édesanyaígérte könyű álom.s nemzete tanulja meg Sütő András zengő, új ábécéjét, amelynek alfája és ómegája az erkölcsi, szellemi, kulturális egység. Dr. MAGYAR IMRE RÁCZ SWIMMÍ BÉ4MU:\ Az 1956-os magyar forradalom munkás vezetőjét, sokak szerint a magyar Lech Walesát több mint harminc évvel a szabadságharc eltiprása után Nyugatra engedték. Három évig tartó huzavona után szokatlan éjszakai órában a rendőrség - minden kommentár nélkül — kézbesítene neki az útlevelet. Amerikai szakszervezetek meghívására érkezett. Saját szavai szerint egy ,.üzleti megfon tolás áldozataként". Úgy gondolta, hogy in dulása előtt kikéri a külügyminiszter vélemé nyét arról, mit mondhat el Nyugaton, de nem álltak vele szóba. Így úgy döntött, hogy csu pán lelki ismeretére hallgat nyilatkozataiban. Ezt tette a Fehérházban történt kihallgatásakor és közel 70 előadásában is. 1987. július 13 án érkezett Bécsbe Az Emberi Jogok Magyar Szövetsége vendégeként. A hőség el lenére számos érdeklődő hallgatta meg mély meggyőződésből fakadó előadását a Szt István Otthonban. Meglepő őszintesége, töretlen kiállása a munkástanácsok jogos követelése mellett lenyűgözte a hallgatóságot. Rácz Sándor bevezetőjében köszönetét mondott az osztrák népnek a forradalom napjaiban a magyarságnak nyújtott segítségért, illetve a szabadságharc eltiprása után az Auszt riába érkező menekültek befogadásáén Hang súlyozva, hogy erre 3 0 évig nem volt le hetősége. A paraszt-munkás gyökerekkel rendelkező Rácz Sándor 23 éves fejjel lett forradalmunk egyik vezéralakjává Október 23-án kórházban feküdt, de az események hallatára többször is kiszökött. így többek között szemtanúja volt a Sztálin szobor ledöntésének Bár a forradalomban fegyverrel nem har colt, kezdettől fogva aktívan résztvett a kialakuló munkástanácsok szervezésében. November 14-én a Nagybudapesti Munkás tanács elnökévé választották. Több ízben tár gyalt Kádár Jánossal is, de minden eredmény nélkül. 1956. december 9-én a Kádár kormány be tiltotta a Központi Munkástanács működését, majd dec. 12-én Bah Sándorral együtt letar tózta tták Súlyos rabságát enyhítette az a körülmény, hogy oly nagyszerű zárkatársai voltak, mint Bibó István és Kopácsi Sándor. Arra a kérdésre, hogy fél-e hazatérni, azt válaszolja. ,,Nem félek, mert aki fél az máris megalkuvó." A magyarországi rendszerrel ki bontakozó dialógust sem tartja célravezető nek, mivel szerinte a hazai funkcionárius réteg ideológiai pozíciójából semmit nem hajlandó feladni. Rácz Sándor 1956-ban nemcsak kifejezetten a munkásság szociális érdekeiért küzdött, hanem november 4-e után mindinkább az egész ország érdekeit érintő nemzetpolitikát folytatott, és ezt teszi ma is. A Rákosi korszak kegyetlenségei, a rendőr állam eröszakpohtikája, jelenleg az egyre rom ló életszínvonal, az ideológia és a gyakorlat ellentmondása maradéktalanul szembefordi tóttá azzal a politikai rendszerrel, amely hatalmát éppen az ipari munkásság nevében gyakorolta. D, SMUK ANDRÁ$
