A Svédországi Magyarok Országos Hiradója, 1987 (7. évfolyam, 25. szám)
1987-09-01 / 25. szám
BALASSI BÁLINT : (iHrRSISNXK ANGELICÁ2JFL .SYLVANUSNAK GAIATHEÁUALVALÓ SZERELMEKRÜLi)... AKASTLI MASTAR GIMNÁZIUM UDVARÁN 1987. JUNIUS 7. PÜNKÖSDVASÁRNAP 16 b Magyar kultúránk művelésére, szórvány-magyar kapcsolataink bővítésére kiváló példát kaptunk a közelmúltban. Néhány lelkes, fiatal munkatársunk kezdeményezésére meghívtuk Svédországba a Burg Kastlíi Magyar Gimnázium színjátszó csoportját. A nyár folyamán nagy sikerrel adták elő Balassi Bálint, Szép Magyar Komédia című darbját, s úgy gondoltuk, kettős örömet szerzünk, ha meghívjuk Őket Svédországba. Ezek a nemcsak kedves, de nagyon ügye6 és tehetséges magyar fiatalok igazán megérdemlik, hogy remek előadásukkal egy kis "világot is járjanak", s mi örülhetünk, hogy színvonalas élményben részesülünk. Akik látták a Szép Magyar Komédiát Stockholmban, Ljungbyben, Jönköpingben, Göteborgban elismeréssel és büszkeséggel gondolnak a fiatalok teljesítményére, s nevelőik fáradságos és eredményes munkájára. Nekünk élmény látni, megismerni Eket, s úgy látszott, jól érezték magukat közöttünk. Ezt bizonyítják régi barátunlc, Török Pista sorai iß» melyek annyira a közösségünknek szólnak, hogy úgy vélem, itt a helyük a Híradóban. ............ "Azóta Kastl-ban széltében hosszában csak Rólatok van sző, a stockholmi Magyar Házról, a magyar közösségről. Hidd el, mindenkinek aki ott volt, tanárnak diáknak egyaránt, maradandó, szép élmény volt veletek találkozni. A gyerekek azóta arról vitatkoznak, miért nincs máshol olyan közösség, miért nem olyan a magyar emigrációban mindenütt a hangulat mint Stockholmban. Nagyon erős a példa hatása, s ha az ott volt fiatalok közöl csak egy is megpróbál egy olyan közösséget teremteni mint a tiétek, akkor már nem volt hiábavaló a fogadtatás I Köszönöm Neked-Hektek mindenki nevében I, s mert engem bíztak meg e levél megírására, még hozzátenném privát, hogy C6ak most értik ezek az emberkék, s a nejem is mindazt, amiket elűtazásuk előtt a stockholmi magyarságról meséltem... Sok szeretettel üdvözöl T István űm tífts A Magyar Ház kertje május egyik szombatján olyan, mint egy hangyaboly. Nyüzsgés, visítás, izgatott készülődés. A szomszédok már megszokták: megint egy sereg cserkész-egyenruhás fiatal van a kertben. Úgy látszik, kirándulni mennek. Igen, az első szép tavaszi napsütésben indulhattunk útnak. 22 cserkészt számoltunk meg, akik autóba és mikrobuszba szálltak. Célunk a főváros kereiében egy szép sziget volt. Alig indultunk el, már felhangzott a magyar népdal és a csatakiáltás: »Itt a tavasz! Egy hétvégét tölthetünk a szigetvilágban!« A vidám dalolás nagy hirtelen abbamarad. vége a mikrobusznak. Valami baj van. Elkenődött vezetők, szomorú cserkészek ugranak ki az autókból, heverednek le az út mentén. Mi lesz? Vége a szép tervünknek? De azért próbáljunk telefonálni a szülőknek, talán maradtak még a Magyar Házban is, akik kisegíthetnek! Tizenöt percen belül több kocsival megindul a karaván. Most már kicsit óvatosabban, de újra felhangzottak a népdalok. Remekül sikerült ez a hétvége: a tengerpart mellett a tábortűz, a számháború, a jó hangulatban eltöltött kedves együttlét. Nem véletlen, hogy ezzel a leírással kezdem a csapatélet beszámolóját. A szülők segítőkészsége, jóindulata nagyon sokat jelent egy gyerek és fiatal életében. 40-50 kilométeres körzetből hozzák gyermekeiket minden hónap 2. és 4. szombatján, hogy részt vehessenek a foglalkozásokban a Magyar Házban. Több család ezúton találja meg a gyülekezetbe vezető utat is. Itt gyakorolhatják a magyar nyelvet, találkoznak azzal a kultúrával, amelyet szüleik hoztak el magukkal. - Hogy milyen korosztályt érünk el? A legkisebbek még csak óvodás korúak, akikkel két képzett óvónő foglalkozik. Remek munkát végeznek. Mivel a kicsik többnyire nagyobb testvéreikkel jönnek, így már igen korán van alkalmuk megismerni és megszeretni a közösséget . Egy közös félóra után (énektanulás, játék, megbeszélés) őt különböző csoport alakul, ahol a cserkészmunka, földrajz, néprajz és sok más anyag ismertetése folyik. Visszatérve még a szülők áldozathozatalára, támogatására, szép példa volt a múlt évi tervünk, amit hosszú előkészület után valósíthattunk meg. Dóka Mária segítségével színre vittük Szabó Magda mesejátékát, a Tündér Lalát. Rengeteg segítséget adtak a szülők és mások: építettek, színteret készítettek, anyagot szereztek be, 22 szereplőnek varrták a mamák Gitu irányítása alatt a ruhákat, díszleteket. Nagy öröm volt, amikor anyák napján sikerült előadnunk és azonkívül két alkalommal színpadon bemutatni. A rendszeres foglalkozás mellett, ami lelkesíti és gazdag élményt nyújt a fiataloknak; a közös tábor. Télen egyhetes sítáborba utazunk fel északra, nyáron pedig 40-60 cserkésszel táborozunk a tingagárdei gyülekezeti otthonban. Remek felszereléssel rendelkezik a ház, közel van az erdő, a víz. S még hozzájárul az élményhez, hogy ott van Fodor Jóska bá’, akivel bőrmunkákat végezhetnek, más alkalommal kerámiával foglalkoznak. Kiváltságos helyzet volt, hogy az utóbbi években ideiglenesen Finnországban tartózkodó Joób Árpád is előadásokat, programokat tartott számunkra. Mint népdalkutató, dteratanár hihetetlen sokat nyújtott cserkészeinknek és az itteni magyar közösségnek. Ha visszatekintek a múltba, aggódtunk a jövő miatt: vajon meddig jönnek a gyerekek? Lesz-e utánpótlás? A mostani gondunk és hiányunk: lesz-e elég vezetőnk, akik foglalkoznak majd az újonnan jött erdélyi és Magyarországról jött fiatalokkal? Megmarad-e ez az igen nagy jelentőségű Magyar Ház? Győzzük-e anyagilag? - Az újonnan jöttékét nem mindig érjük el. Soknál úgy tűnik, nincs is rá igény vagy talán más a hozzáállás. Hamarabb beolvadnak. Lassan csökken a Magyarországról jöttek létszáma. Mi csak egyet tehetünk: hívogatni, bátorítani, lelkesíteni. Sokan eddig is ezt tettük, amit bizonyít az a tény, hogy még 25 év útán (jubileumunk van) is él a csapatmunka, szívesen szerepelnek nemzeti ünnepeinken a fiatalok. Szerepet játszik az is, hogy az itteni hatóságok állami segéllyel járulnak hozzá, hogy a gyermekek már óvodás kortól anyanyelvű tanításban részesüljenek. Ez nagy segítséget nyújt, de végső fokon tőlünk függ a jövő, mennyit vagyunk hajlandók áldozni azért, hogy a magyar munka mind kultúrális formában, mind lelki téren virágozzon, tovább éljen. Ehhez adjon Isten nekünk bölcsességet és szívet. Kellner Ilona • •••• és fogyhatatlan áldozatkészségetek mellé jó egészséget, erőt mindannyiatoknak jő munkátok folytatásához!-o-o-o-o O-O-O-OQKTOBERI FORRADALMUNK 31.ÉVFORDULÓJÁN zsúfolásig telt dísztermek várták ünnepi szónokunkat Dr VARGA LÁSZLÓT. Beszédei Stockholmban, Ljungbyben, Göteborgban egyaránt magukkal ragadták a lelkes hallgatóságot. Nagy örömünkre Ljungbyben, az ünneplő közönség soraiban, szertettel üdvözölhette a frissen érkezett menekült barátainkat, akik szép számmal jöttek direkt a táborokból. Jé volt ismét hallgatni Laci Bátyánkat és látni ftt jő egészségben! JE
