S. Orbán szerk.: Studia Botanica Hungarica 11. 1976 (Budapest, 1976)

Szujkóné Lacza, Júlia, Kováts, Dezső, Orbán, Sándor, P. Verseghy, Klára, P. Komáromy, Zsuzsa; Hajdu, Lajos: Néhány egyszerű módszer a Hortobágy Nemzeti Park (HNP) növényfajainak és vegetációjának tanulmányozásához

Ezzel a módszerrel kapcsolatban a zuzmóknál a következő problémák merülnek fel: 1. Szabad szemmel nem észlelhető minden stádium: így a nyugalmi állapot, a csírázó spóra, a kialakuló heteromer szerkezet,-a spórák fejlettségi állapota, az ascusok telítettsége vagy üres sége. Ezeketa jelenségeket mikroszkópi vizsgálattal, laboratóriumban lehet regisztrálni. 2. A bokros zuzmók "egyedének" elhatárolása, megállapítása a terepen szinte lehetetlen. Ahhoz, hogy az egy populáción belül együttélő példányok fenofázisait megállapíthassuk, szétválogatásuk és fenofázisonkénti osztályozásuk szükséges. A módszer jelentősége: közelíteni lehet a fruktifikáció, a növekedés és elöregedés populáción belüli dinamizmusa és a produktivitás kapcsolatához. Termőhely, életforma, növekedésforma: A zuzmók talajon, kérgen, sziklán vagy mohára telepedve, ritkán másik zuzmó telepén élnek. ökológiai igényük szerint lehetnek: photo- és skiophil; xero-, meso-,hygroés hydrophil fajok. A termőhely pH szerint: acidiphil, neutró- és baziphilek. A "R AUNKIAER"-féle értelemben vett életformát a zuzmóknál nehéz megállapítani. A zuzmó nemcsak spóra alakban vészeli át a kedvezőtlen időszakot, hanem a telep száraz állapotban is hónapokig képes a latens életre. Az életforma és növekedésforma legtöbb szerzőnél ezért nem tisztázott fogalom. Életformáról írnak, KLEMENT (1950, 1955), SCHULZ (1931),OMURA (1950), holott, habituális különbségről van szó. Növekedésforma szerinti osztályozásukat BARKMAN (1958) foglalta össze. IV. Algák P. KOMÁROMY, ZS. Az algák ontogenezise ciklusos, rajtuk a fajok többségénél morfológiailag is megkülönböztethető fejlődési stádiumok figyelhetők meg. A különböző fejlődési stádiumok ismerete számos faj esetében csak a vegetatív szakaszra korlátozódik, a fenológiai jelenségek a rendszertanilag elkülönített csoportokban nehezen azonosíthatók. Az algák egyedfejlődését laboratóriumi körülmények között figyelték meg, ezek a fejlődési stádiumok nem minden esetben interpretálhatók természetes körülmények között, mivel gyakori az egyes stádiumok hiánya, mások tartós fennmaradása. A mélyebb talajrétegekben élő talajalgák csak tenyésztés útján határozhatók meg, itt tehát fokozottabban jelentkeznek a fentebb leírt problémák. A talaj felszínén élő algaegyüttesek faji összetétele és az egyes fejlődési stádiumok rögzítése fenológiai módszerrel (SZUJKÓ-LACZA - FEKETE