S. Orbán szerk.: Studia Botanica Hungarica 11. 1976 (Budapest, 1976)

Szujkóné Lacza, Júlia, Kováts, Dezső, Orbán, Sándor, P. Verseghy, Klára, P. Komáromy, Zsuzsa; Hajdu, Lajos: Néhány egyszerű módszer a Hortobágy Nemzeti Park (HNP) növényfajainak és vegetációjának tanulmányozásához

I. Zárvatermők SZUJKÓ-LACZA, J. - KOVÁTS, D. A várható események bekövetkezésének előrejelzése napjainkban egyre növekvő igény valamennyi tudományterület irányában. Különösen jogos kívánság ez, egy szakembertől és a természet iránt érdeklődőktől egyaránt gyakran látogatott területen, ahol éves ismétlődésben ugyan, de a legszembetűnőbb és tartós változások - ugyanakkor ismétlődések - kétségkívül az élővilágban és ennek egyik pregnáns képviselőjében, a növényeken lépnek fel. Nem számítva az antrapogén hatásokat, amelyeknek bekövetkezése az ismeretek mélysége szerint tervezhető, a HNP természetes állatvilágában beálló évi vagy szezonális változások kevésbé szembetunőek, még kevésbé ismertek. A növényvilág állapotváltozásainak előre jelzése is csak kellően megalapozott vizsgálatok alapján és bizonyos limiten belül lehetséges. Ez utóbbi különösen azért hangsúlyozandó, mivel a vegetációt alkotó fajokon a változásokat indukáló egyik tényező csoport, azaz a külső feltételrendszer periodicitása mellett sem ismétlődik azonos időpontban és effektus s al. Ebből is következik, hogy a receptorok azaz az egy fajhoz tartozó növénypopulációk állapota is bizonyos mértékű eltéréseket mutat vagy mutathat. A szabad szemmel is észlelhető változások rögzítésére mind ez ideig legalkalmasabbnak bizonyult a fenológia, amelynél napjainkban két tendencia rajzolódik ki élesebben. Az első: minél több tudományterületen felhasználni a fenosz = jelenség adta információ tartalmát, a második: tökéletesíteni és lehetőleg kvantifikálni az állapotváltozásokat leíró módszert. Néhány idevonatkozó példa: 1972-ben, a Szovjet Geográfiai Közlemények több cikkében a fenológiai és klimatikai jelenségeket együttesen ismertetik. Utalva ezzel is a földrajzi-klimatikai viszonyoknak a haszonnövények termeszthetősége határaiban és a produkcióban játszott szerepére. Többek között pl. MAKAREVICS és PONJATOVSZKAJA (1. c. ), BORISZOVA 1965-ös munkája alapján, a növényeket "fenoritmus típus"-ba sorolta aszerint, hogy a földfeletti részek mekkora időtartamig zöldek. READER (1. c. ) az IBP program keretében, és zak-karolinai lombhullató erdőkben a fotoszintézis és az elsődleges produktivitás becslésére használta fel az általa kiválasztott négy "indikátor" faj fenológiai viselkedését. (Hozzáteendő, hogy a négy faj indikációja a szerző szerint sem adott teljes értékű választ a feltett kérdésekre. ) Az indikátor fajok helyett SZUJKÓ-LACZA - FEKETE (1973) a MAB program keretében feljegyezték a szubmediterrán jellegű Orno-Quercetum növénytársulás valamennyi fajának évi fenoritmusát. Megfigyeléseik szerint a kelet-közép-európai lombhullató övnek ebben a társulásában, a kedvezőtlen téli periódusban, a vizsgált fajok kb. 40 %-a a kloroplasztiszokat tartalmazó