S. Orbán szerk.: Studia Botanica Hungarica 11. 1976 (Budapest, 1976)
Babosné Greskovits, Margit: A magyarországi homokterületek ritka és érdekes gombafajai. II.
dei fenyő ( Pinus silvestris ), 11,2 % fekete fenyő ( Pinus nigra ), 8,8 % különböző nyárfák ( Populus alba - canescens , Populus nigra stb. ), 6,7 % csertölgy ( Quercus cerris ), s 5 % egyéb fafaj. A rendszeres megfigyelések, gyűjtések itt folytak. A semleges vagy gyengén lúgos kémhatású meszes homok erősen befolyásolja a gombák megjelenését. A néhány psammofil fajon kívül elsősorban az avarlakó és korhadó faanyagon élő szaprofiton fajok jelennek meg nagy fajszámmal, s időnként nagy tömegben. A talajlakó mikorrizás gombák aránya alacsony, s ezek is elsősorban a nyárasokban találhatók. A tölgyesekből például a középhegységi tölgyesekre jellemző, vagy a savanyú homokon élő mikorrizás fajok - nyilván a talaj pH szelektáló hatása miatt - szinte hiányoznak. A szaprofiton gombák nagymértékű megjelenését az erős antropogén hatás is elősegíti. Coprinus spilosporus RQMAGN. (1. ábra) 1951-ben irta le ROMAGNESI Franciaországból. Előfordulási gyakoriságára vonatkozó megjegyzést csak KÜHNER - ROMAGNESI (1953) művében találunk, elég ritkának irják. Annak ellenére, hogy makroszkopikus és mikroszkopikus bélyegekkel nagyon jól jellemezhető faj, a rendelkezésre álló irodalomban alig szerepel. MOSER (1 967) határozókönyvében rövid leirása található. Magyarországon eddig csak egyetlen helyen volt gyűjthető: tavasszal és nyáron évről évre rendszeresen terem Horányban, vegyes homoki erdőben. A saját erdőrészben Populus alba - canescens , Pinus silvestris , és Que reus robur alatt, nem bolygatott avar között, homokon található, de különösen tömege sen jelenik meg a szomszéd kertben Robinia pseudo-acacia és Quercus robur alatt, felásott, füvezett helyen és csupasz homokon is. A termőtestek kifejlődése - a Coprinus nemzetség egyéb fajaihoz viszonyítva is - gyors, s érdekes volt megfigyelni egyes esetekben azt, hogy a még érésben levő termőtest tönkjének felületére hullott éreti spóra már a termőhelyen kicsirázott. Kalap: 1,5-5,5 cm; fiatalon csaknem gömbölyű (borsószerű gumó, a tönk még alig látszik ki alóla), később harangalaku-félgömbalakú, tompán púpos, majd kiterülő, végül szétszakadozó, elfolyósodik, alaktalanná válik; széle kb. a kalap feléig bordás; ha szél hatására a termőhelyen megszárad, lehet begöngyölt szélű is; a kalapbőr fénylő fehér-elefántcsontszínű, később okker, okkerbarna, a széle pedig szürkés, majd fekete lesz. A kalapot borító világos szürkés-okkeres árnyalatú velum universale úgy szakad szét, hogy középen aránylag nagyobb pettyek maradnak, s a többi kisebb petty többé-kevésbé koncentrikusan elrendezve díszíti a kalapot. Amíg a gomba fiatal, s fehér a kalapbőre, addig a velumpettyek sötétebbek a kalap alapszínénél. Az öregebb, okkerbarna színű példányokon viszont a pettyezettség világo-