G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 10. 1975 (Budapest, 1975)

Verseghy, Klára: Talajlakó xerofiton zuzmófajok ökológiája és elterjedése Magyarországon (II.) s néhány taxon revíziója

dékes kérgű, gyengén leveles, az idősebb példányok megvastagodottak, barnásak, különösen az alapján a bélréteg fehér foltokban kitör, a kérget felszakítva. Taxonómiai értékelése nem egységes. SANDSTEDE Önálló fajnak írta le (1922), amit ABBAYES varietasként értékelt (1937). SANDSTEDE a Cladonia subrangiformis és a Cl. furcata között a legfontosabb különbségnek a podetiumok sorediumszerfl bélkinövéseit tartotta, ami viszont EVANS (1954) és ULLRICH (1956) szerint csak egy patológiai jelleg. SCHADE (1966) vizsgálatai szerint a Cl. subrangiformis "sorediumai" kalcium-excretumok, melyek számos, mészgazdag talajon élő zuzmóban megtalálhatók. A Cladonia subrangiformis-nak számos formáját írták le. Ezek közül a f. subuliformis SZAT. , f. truncatula SZAT. , és f. foliofera SZAT. , azonosak a tőfajjal. Ugyanezen az állásponton van PISUT (1961) is. A f. subuliformis jól fejlett, nagy példányok; a f. truncatula pedig vastagabb, terméses példányai a tőfajnak. Jó formának tartom a f. pustarum SZAT. , és a f. vagans TOMIN-t. A fenti formák a jelenlegi taxonómiai értékelésben így al akulnak : Cl ado n ia furcata var. subrangiformis f. pustarum (SZAT. ) VERS. n. c. , Cladonia furcata var. subrangiformis f. vagans (TOMIN) VERS. n. c

t Elterjedés: Hazánkban az Alföldön, a Budai-, Pilis- és Visegrádi-hegységben, a Balaton-felvidéken, a Bakony-hegység száraz, meleg sziklagyepjeiben és Fenyőfő homokján található. Az Északi Középhegységben hiányzik. Több szerző (SANDSTEDE 1931, BERTSCH 1964) egységes álláspontja, hogy a Cladonia furcata var. subrangiformis egy sztyepnövény, amely Dél- és Középeurópa mésztartalmú, vagy mészszegény száraz gyepjeiben elterjedt. Száraz helyeken Dél- és Keleteurópától Közép-Németországon keresztül Franciaországig gyakori, de az Alpesekben hiányzik GAMS (1967). Pontus-mediterrán elem. Vertikális elterjedése: hazánkban főként alföldi jellegű (69%), hegyvidéken a magasság emelkedésével gyakorisága mindig csökken. Lelőhelyek: IV/3: 1 - V/l: 2 - v/2: 4 - v/3: 8 - V/4: 6 - VIl/l: 2 - VIl/2; 5 - VIl/3: 24 - VIl/4: 1 - VIl/2: 5. f. vagans v/4: 1 - VIl/2: 2 - VIl/3: 5. Termőhelyi viszonyai: Klima: termőhelyeinek legfőbb jellemzője a kontinentalitás (Nagyalföld), A Dunántúli Középhegységben a hegyvidékek peremrészein extrém száraz és meleg mikroklimáju termőhelyeken található. - Szubsztratum: meszes homokon, vagy mésztartalmú talajon, ritkán sziken nő. Talaj pH méréseim eredménye: 7, 5. Társulás: A Cladonia furcata-tól habitusbelileg szabadszemmel nehéz elkülöniteni, emiatt a virágos növények cönológiai felvételeiben nem szerepel. GALLÉ (1968/a) a Cladonia foliacea - Cl. magyarica synusiumban +-1 dominanciaértékkel jelöli. Az Alföldön a Festucetum vaginatae danubiale asszociáció moha-zuzmó szintjében gyakori, de a Cl. furcata var, palamaea-val szorosan együtt nő, így a felvételekben önállóan nem szerepel. (VERSEGHY - LA.NG 1971). A balatonfelvidéki dolomitvonulatok Fulgensietum fulgentis társulásában nem gyakori (GALLÉ 1974).