G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 10. 1975 (Budapest, 1975)

Verseghy, Klára: Talajlakó xerofiton zuzmófajok ökológiája és elterjedése Magyarországon (II.) s néhány taxon revíziója

A Cl. convoluta faji rangja még ma is vitatott. Hosszú ideig a Cl. foliacea egy varietasaként értékelték (VAINIO 1894., ANDERS 1928., SANDSTEDE 1931., ERICHSEN 1957), s a másik varietastól, a var. alcicornistói nehezen különböztették meg. A var, alcicornis -t is újabban faji rangra emelték, mert ökológiai igénye más. A két fajt ma már nemcsak a rhizinák jelenléte és színe alapján választják el. A Cl. convoluta (LAM. ) VAIN, xerofiton, a Földközi-tenger vidékén szélesen elterjedt növény, mely felhúzódik Középeurópába is, ahol megfelelő száraz gyepben szétszórtan található, tehát mediterrán jellegű. Ezzel szemben a Cl. alcicornis (LIGHTF.) FLOERKE savanyú talajon, az óceáni, szubóceáni jellegű területeken él (POELT 1962). Ebben az értelmezésben hazánkban főként a Cl. convoluta fordul elő, a Cl. alcicornis nagyon ritka, inkább a magasabb hegységekben él. Elterjedés: Hazai elterjedése az Alföldre és a Dunántúli Középhegységre összpontosul, de megtaláljuk a Mecsekben, s igen elszórtan a Bükk-hegység peremén is. Az Alföldön nemcsak a Duna-Tisza-köze homokján gyakori, hanem a Tiszántúl szikesein is előfordul. Az Alfölddel egyenértékű Kisalföld homokján és a Mezőségen is szórványosan megtalálták. A Dunántúli Középhegységben számos helyről ismert, elsősorban az Alfölddel határos Budai- és Pilis-hegységben. Gyakori a Balatonfelvidék, a Keleti-Bakony meleg, száraz gyepjeiben, ahol több mediterrán zuzmó is él, valamint a Bakony északi lábánál, a jellegzetes fenyőfői fenyves homokján, vagy a környező hegyek száraz gyepjeiben. Bükk-hegységi előfordulása csak a peremrészekre korlátozódik, itt inkább a Cl. alcicornis-sal találkozunk. - Európai elterjedését (POELT 1 962) összegezte, de részletesen foglalkozott a fajjal SUZA (1938) is. Szerinte a Cl. con voluta a Földközi-tenger vidékén és Középeurópán kivül Déloroszországban és Nyugatszibériában is elterjedt. Megállapítása szerint áreája főként az egész mediterrán zónába esik és mediterrán flóraelemhez kell sorolni. Szerintem Inkább pontus-méditerrán elem. Feltehető, hogy a Cl. convoluta (LAM. ) VAIN, középső helyet foglal el a Cl. alcicornis (LIGHTF. ) FL. és a Cl. firma (NYL. ) VAIN, között. Vertikális elterjedése: Hazánkban főként alföldi zónába (100-150 m) (57%) esik. 11%-ot találtunk 180-220 t.sz.f. m, 30%-ot 250-400 t. sz. f. m között. 450 ill. 500 méteren 1%-os lehetőséggel található. Lelőhelyek:* Hl/3: 1 - Hl/4: 2 - IV/3: 5 - V/l: 8 - V/2: 14 - V/3: 11 - V/4: 10 - VIl/l: 4 - VIl/2: 6 - VIl/3: 33 - VIl/4: 4. Termőhelyi viszonyai: Klima: termőhelyeit hazánkban a kontinentális klima (nagy szárazság, meleg nyár, hideg tél, nagy ingadozások) jellemzik. Középhegységeinkben inkább csak a peremrészeken, extrém száraz, meleg sziklagyepekben található, ahol a mikroklima hasonló ingadozásokat mutat az alföldi klimával. - Szubsztratum: homokon, meszes, kavicsos talajon, sőt sziken is él. Talaj pH-méréseim 7,4-7,5 csúcsértéket mutattak, de egy termőhelyen (Vácrátót) kivételesen 6, 3-6, 7 pH értékeket kaptam. A továbbiakban a Cl. fajok számos lelőhelyi adatát a növényföldrajzi körzetek (flóra járások) megjelölésére és a lelőhelyi adatok számszerű kifejezésére rövidítettem.