G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 10. 1975 (Budapest, 1975)

Verseghy, Klára: Talajlakó xerofiton zuzmófajok ökológiája és elterjedése Magyarországon (II.) s néhány taxon revíziója

m. Pető-hegy, m. Sándortető, m. Csókakő (G)G - rn. Tamás-hegy pr. Balatonfüred (G)G - VIl/l "Bönyi-erdő" pr. Győr s zentiván (EJT - inter Gönyü et Ivánháza (B)T - m. Strázsa-hegy pr. Esztergom (B)SZ - "Diósárok" pr. Süttő (B)SZ - VIl/2 in coll. "Mósi-hegy" pr. Simontornya (B)SZ - ins. Csepel (D, T, B)SZ - VIl/3 in coll. "Kisbócsa" pr. Bocsa (B)SZ - "Kisasszony-erdő" pr. Jakabszállás (B)SZ - Adacsi-erdő pr. Dabas (B)SZ - in coll. "öregbucka" pr. Szabadszállás (B)SZ - Sződ (B)SZ - Felsőgöd (B)SZ. Termőhelyi viszonyai: Klima: az évi csapadékmennyiség az alföldi termőhelyeken 500-550 mm között, a Dunántúli-Középhegységben levő termőhelyeken 600 mm körül van. Mikroklimamérések a Fulgensietumb

an történtek a Balatonfelvidéken. Alföldi termőhelyéről nincs mikroklimaadat. - Szubsztratum: homokon, málladék-talajon. Talaj pH méréseim szerint gyengén bazifil: pH 7, 5-7, 7. Társulás: A Fulgensietum fulgentis GAMS zuzmótársulás karakterfaja (KLE MENT 1955, GALLF 1961, MAR S TALLER 1969). 9. Squamarina crassa (HUDS. ) POELT in Mitt. Bot.Staatssamml. München. 1958. H. 19-20: 544. - Syn. : 1. VERSEGHY 1966. Leírás; T. pikkelyes, a pikkelyek kerekdedek, zsindelyszerűen fedik egymást, vagy sűrűn állók, laposak vagy felfújtak, barnás sárgás, csupasz vagy deres, sima vagy ráncos, fonáka barna, a pikkelyek széle fehéres vagy fekete. Ap. ülő, 1-2 mm széles, barnástól a vörösbarnáig, lapos vagy gyengén domború, a telepi karima a deres formáknál maradandó, a csupasz alakoknál később visszafejlődik. Rendszertani értékelése hasonló a Squamarina lentigera-hoz (1. ott). Hazánkban a következő varietasai találhatók: var. bullosa (FLAG. ) VERS. , - var .bullosa f. subcerebrina (ZAHLBR. ) VERS. , - var, caespitosa (VILL.) VERS. , - var. subcaespito

sa (GYELN. ) VERS. , - var. subcaespitosa f. melaloma (ACH.) VERS. , - var. subfossulata (ZAHLBR. ) VERS. A varietasok határozókulcsát, leírását és rendszertani értékelését 1. VERSEGHY (1965, 1966). Elterjedés: Hazánkban főként a Dunántúli-Középhegységben található, az Északi-Középhegységből a Bükk-hegység peremrészeiről és a dél} fekvésű szubmontán régiókból ismert. Nem gyakori a Mecsekben, viszont a Villányi-hegységben elterjedt. Alföldjeinken egyáltalán nem él. Mediterrán-szubmediterrán fajnak ismerik, mely Közép-Németországig és Dél-Svédországig is felhúzódik (POELT, 1962). Szélesebb áreája még nem ismert. Vertikális elterjedés: hazánkban csak domb- és hegyvidékeinken, 200-400 t. sz. f. m között 81%-ban, 450-550 t. sz.f. m 14%-ban található. Nálunk collin, ill. szubmontán elemnek tekinthető.