G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 10. 1975 (Budapest, 1975)
Babosné Greskovits, Margit: Adatok Magyarország ritka kalaposgombáinak és pöfetegféléinek ismeretéhez VI.
SYDOW, Mycotheca germanica 2453. Galera lateritia FR. - Brandenburg: auf einer Rasenfläche in Potsdam. 6. 1931. leg. : JUL. SCHAFFER Fungi neerlandici No. 12905 Conocybe lactea (LANGE) METROD Leiden, Botanical Garden, in lawn. 13. VIII. 1959- leg. etdet. :R.A. MAAS GEESTERANUS. A vizsgált példányok külső megjelenésükben nagyon hasonlítanak egymáshoz, termőhelyük is azonos jellegű, spóráik alakja és mérete, bazidiumaik formája, a kalapbőr szerkezete, stb. is megegyező. Miben térnek el egymástól? Miért látszik biztosnak a két faj létezése? A valódi C. lactea-nak - a többi Conocybe fajhoz hasonlóan - higrofán, matt kalapja van, s igen jellegzetesek a fejes cisztidái. A gombák levegőn jól száradnak, lemezeik nem folyósodnak el, a herbáriumi példányok jó megtartásúak. Ezzel szemben a B. tener BERK, kalapja ragadós, színe a spóratömeg érésével párhuzamosan a fehéres -krémszínűből gyorsan rozsdaszinűre-narancsbarnára változik, elfolyósodik. Kalapjának elfolyósodása a termőhelyen a termőtestkezdemények megjelenésétől számítva 20-24 órán belül következett be; a leszedett példányok autolizise még sokkal gyorsabb volt. Annak ellenére, hogy a gyűjtött anyagot hűtőszekrényben preparáltuk, az autolizis következtében még így is eltűntek, vizsgáihatatlanná váltak bizonyos mikroszkopikus tulajdonságok. Csak a friss, fiatal termőtesteken sikerült megfigyelni a kalapbőr szerkezetét és a cheilocisztidákat. Bár az elfolyósodás a Bolbitius nemzetség fajaira jellemző, gombánk egy tulajdonságban még azoktól is eltér: a fiatalon kúpos-csúcsos kalap növekedés közben csak kúpos-keskeny gyűszű alakú lesz, a gyors autolizis miatt kalapja nem tud kiterülni, hanem gyűrött, petyhüdt masszaként marad vissza. KÜHNER (1935) a saját és KAUFFMAN megfigyeléséről hasonló megjegyzést közöl: # A Bolbitius tener BERK. - amelynek cheilocisztidáit sajnos nem írták le - rendkívül hasonlít a C. lateritia-hoz a színe révén, de KAUFFMAN szerint a kalapja kisebb, és napsütés hatására a lemezek és a kalap összeesnek egy puha masszává, amely a petyhüdt tönk csúcsán marad. " A Conocybe lactea vagy Galera lateritia ábrázolások (COOKE 1881-1891, 460. tábla; RICKEN 1910-1915, 60. tábla, 11. ábra; WAKEFIELD - DENNIS 1950, 67. tábla, 4. ábra; IMAZEKI - HONGO 1962, 26. tábla, 141. ábra; MICHAEL - HENNIG 1967, 200. ábra; stb. ) - bár alakra, színre nagyon hasonlítanak a B. tener-hez, mégis egyértelműen C. lactea-nak tarthatók. Több szerző ugyanis a kifejlett gombát átvágva, vagy kiterülő kalappal is bemutatja. A B. tener-t ebben a fejlődési stádiumban már nem lehetett volna így ábrázolni. Autolizált kalapu elgörbülő, petyhüdt tönkű gombát viszont egyik ábrán sem láthatunk. FRIES (1878) 127. tábla, 2. ábra jobb oldali gombájának a kalapja ugyan rozsdabarna szinű, de a példányok merevnek tűnnek. Ilyen kifejlődésben a B. tener már tönkremegy. COOKE (1881-1891) 691. tábláján levő " Bolbitius tener " ábrára nem hivatkozik az irodalom. A képen látható 13 példány között nincsen autolizáló termőtest, márpedig a valódi B. tener a festés ide-
