G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 10. 1975 (Budapest, 1975)

Radics, Ferenc: Emlékezés Borbás Vincére (1844-1905) halálának 70. évfordulóján

Nagyszámú, szétszórt kisebb munkái máig sincsenek még egy témacsoportból sem kritikailag feldolgozva, pedig BORBÁSNAK ezek a "kritikai" előmunkálatai a későbbi nagy épület alapját vetették meg. Sőt - a hasonlatot továbbfolytatva - ezekkel húzta fel a falakat is, melyeken az összehajló boltívű kisebb-nagyobb kupolák az egyes flóraművek. Ebben a harmonikus egészben kaptak helyet azok a rendszertani, alaktani, élettani és ökológiai elméleti megállapítások is, melyeket szintén florisztikai alapon tárt fel. Életsorsa alakulásának is több részlete még homályos: gyermekkora, makacs mellőzésének egész háttere, az Akadémiához való viszonya; hosszú középiskolai működésének emlékei, hagyatékának a sorsa, a tanítványok emlékezései stb. Nagyobb nehézség ennél, hogy a vélemények sem tisztultak még fel eléggé pl. a "BORBÁS-féle fajok" értékéről, nem egy elméletnek, vagy elgondolásnak az elsőbbségéről, avagy a későbbi hatásáról, kritikai működésének indítékairól stb. Nem véletlen és a standard műnek számító magyar botanika történetben (GOMBOCZ 1936) is észrevehetjük, hogy három évtized távlatából sincs olyan kialakult, megnyugtató vélemény BORBAS alkotómunkájáról, mint a többi tudóséról. Azóta pedig csak emlékezések szóltak róla. Leginkább azok a tanulmányok hiányoznak, amelyek műveinek sokszor emlegetett "kincsesbányájából", gondolatainak "gazdag tárházából" sokat ma is használhatóan felszínre hozhatnának, méginkább azok az ismeretelméleti vonatkozású elemzések, melyek igazolnák, hogy BORBÁS ma is hat és elevenerejű, ha az emlékezésen kívül a műveit is lapozzuk. Ezért nevezhetjük BORBAST a századforduló legeredetibb magyar botanikusának, a honismertető flórakutatás tisztavizű kútforrásának. RADICS F.: On the 70th anniversary of Vincent Borbás's death (1844-1904) VINCENT BORBÁS was disregarded by the contemporary leading botanists mainly because of his description of numerous specific varieties - and for raising many of them to specific rank ("BORBÁS* s species") - of the Hungarian flora. Several of his colleagues disapproved of his critical attitude. BORBÁS's intention was, however, evident. As he wrote in his floral work on the Lake Balaton: "While the differing form grows near the other one or the nominate form, its deviating feature may appear meagre; however, this difference may slowly evolve into a distinct species, or if its other differing form or the nominate form is destroyed I by chance, the surviving deviation remains an indisputable species. If the morphological differences and pheno-