G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 10. 1975 (Budapest, 1975)

Radics, Ferenc: Emlékezés Borbás Vincére (1844-1905) halálának 70. évfordulóján

nyújtja, és az előbbitől ősi közös eredetük miatt nagyon el sem választja. Erről az Ősmátráról a BORBAS kifejtette "hegykopással való

1

' "hegyről füvesedést" nevezi RAPAICS "Ősmátra-elmélet"-nek. BORBAS szerint a pusztai flóraelemek kisebb része szintén keletről vándorolt be, azonban nem természetes terjeszkedéssel, hanem - mint sok más növényfaj - az emberi kultúrával, népvándorlásokkal, költözködéssel stb. RAPAICS ezt a nézetet a jövőre nézve még az előbbinél is nagyobb jelentőségűnek mondja. (Ezt az irányzatot egyébként RAPAICS maga is kiváló sikerrel művelte. ) RAPAICS említi először, hogy BORBÁS egyes cikkei, leírásai, mint például a "Tanulmányok a Balaton hínárjáról" (BORBÁS 1891) szépirodalmi értékűek is, és helyet kaphatnának az iskolai szemelvényekben. (Egyébként BORBÁS ennek alapján kapott megbízást balatoni flóraműve megírására. ) RAPAICS legátfogóbban úgy jellemzi BORBAST és életművét, hogy éppen anynyira befejezője a XIX. század hazai botanikai törekvéseinek, mint egyik nagyszerű előhirnöke a XX. századénak. A korszak nagy botanikus vezéregyénisége volt. Újat BORBÁSRÓL később már nemigen mondtak, annál inkább elismerték eredményeit, méltatták érdemeit. GOMBOCZ ENDRE: "A magyar botanika története (a magyar flóra kutatói)" c. összefoglaló művében (1936) BORBÁST méltó helyére állította. BORBÁS számos életrajzi adatát felkutatta, bár ő is "álmélkodva" kérdezi, "honnét, miért a hajszának is beillő támadások özöne" BORBÁS ellen. Ennek okát a BORBÁS-féle fajokban, változatokban és alakokban látja és nem osztja RAPAICS véleményét - nyilván DEGEN-ét sem - a BORBÁS-féle "impresszionista" fajokról. GOMBOCZ a "BORBÁS-féle növényfajok" közül csak a diagnózisaik alapján jól elkülöníthetőket veszi számba, melyek az idő rostáján sem hulltak ki. Azonban m

ég így is elismeri, hogy "KITAIBEL és talán HEUFFEL óta !magyar botanikus nem ajándékozott meg bennünket annyi és akkora értékekkel", mint BORBÁS az új növényfajokkal. Ő is kiemeli BORBÁSNÁL a biológiai (ökológiai) részletekkel átszőtt flóraműveket, nagy valóságérzetét, éleslátását, eredeti növényföldrajzi elgondolásait és kiváló írói készségét. BORBÁS számos, sokrétű és szövevényes munkáját vizsgálva meglátja BORBÁS előrehaladó fejlődését a növényföldrajzi kutatásban: a florisztikai (a növényfajok elterjedésén nyugvó) növényföldrajztól az ökológiai {a termőhelyhez való idomulást vizsgáló) növényföldrajzon át a történeti (a földtörténeti múltban is kutató) növényföldrajzig. Mindebben erősen ihlették a RAPAICS által már feltárt hasonló megállapítások. Rámutat arra, hogy BORBÁS kutatómunkája az Alföld, a Magyar Középhegység és Nyugat-Magyarország kutatása után a Balaton mellett szerencsésen összesarkallik. Itt alakul ki végleg BORBÁSBAN a magyar flóra keletkezésének homályosan már sejtett elképzelése. Itt nyert végső formát elgondolása az