G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 9. 1974 (Budapest, 1974)
Fekete, Gábor: Tölgyesek relatív megvilágítása és gyepszint-fajainak eloszlása
Emiitett fajok egyrésze vegetative is gyengén terjedő. Ugyanakkor nem nagy termetűek, nagyobb boritás-érték eléréséhez igy a generativ szaporodás (és terjedés) megtörténte szükséges. Nyilvánvaló, hogy ennek a folyamatnak a megvilágitástól való függése más problematika, mint a vegetativ szaporodásé. A vizsgálatok azt mutatják, hogy még olyan fényben gazdag társulásokban is, mint a hazai szubmediterráh karakterű tölgyesek, befolyása van a fénynek egyes aljnövényzet-fajok térbeli eloszlására. Az eredmények alapján több mint valószínű, hogy az erdei megvilágításnak a borult égbolt diffúz sugárzásához viszonyított frakciója (RB) az, mely ökológiai tekintetben a fajok tömegviszonyaira meghatározó lehet. Feltehetően a fénynek tulaj donitható kizárásról, fényminimumról vagy fénymaximumról csak néhány faj kapcsán beszélhetünk. A Lathyrus niger a gyenge megvilágítású Vicia tipusban még pozitiv irányban reagál a megvilágitás növekedésére. A közepes megvilágítású Poa nemoralis-típusban már S negatív a kapcsolat; a legmagasabb megvilágítású Brachypodium-t ipusban pedig a faj már alig reprezentált. Ugyanígy a Vicia spar siflora is, mely a RB 4-14 %-os intervallumában S negativ kapcsolatban van a fénynyel, ezen az értéken felül viszont hiányzik. A Brachypodium pinnatum valószínűleg a fényhiány miatt csak alacsony frekvenciájú a Vicia-tipusban. Egyéb fajok l-l tipusban csak igen szegényesen képviseltek (pl. a Campanula persicifolia a Vicia-tipusban, vagy a Galium schulte síi a Brachypodium pinnatumtipusban); e két faj a másik két tipusban nincs statisztikai kapcsolatban a megvilágítással. Csak az Omo-Quercetum valamelyik típusában mutat szignifikáns kapcsolatot: az Qry- zopsis virescens, Dictamnus albus , Geum urbanum , Dactylis glome rata , Brachypodium pinnatum . Csak a Quercetum petraeae-cerris társulás Poa nemoralis-tipusában a Lat hyrus niger . Külön-külön is, együtt kezelve is (2. táblázat): Polygonatum odo- ratum , Veronica chamaedrys; csak külön-külön a Viola alba . Az Orno-Quercetum valamelyik típusában (és az a Vicia-tipus) és a Poa nemoralis-tipusban a Chrysanthenum corymbosum , Astragalus glycyphyllos , Poa nemoralis . Tipusonként külön-külön egyikben sem, de az összes tipust együtt kezelve a Vicia sparsiflora . Fentiekből az alábbiakat állapithatjuk meg: Az Orno-Quercetum tömeges vagy gyakori fajai között több species mutat szignifikáns összefüggést a relativ megvilágít ás sal, mint a csere s-tölgye s fajai teszik ezt. A többé-kevésbé az Orno-Quercetumhoz specializált fajok (Oryzopsis , Dictamnus , Brachypodium pinnatum ) csak az Orno-Quercetum-ban tanusitottak a megvilágítással összefüggést. A csere s-tölgye s Poa nemoralis-tipusában sulypontos fajok között egyedül a Lathyrus niger az a faj, mely csak itt van kapcsolatban a megvilágítással. A többi ilyen species vagy nincs kimutatható kapcsolatban a fénnyel, vagy ha van, akkor e kapcsolat az Orno- Quercetum valamelyik típusában is jelentkezik, tehát nem cseres-tölgyes "fény-specialisták". Olyan faj, mely egyedül a Vicia-tipusban volna a megvilágítással kapcsolatban, egy sem akadt. Csak a megvilágitás magas tartományában viszont, a Brachypodium-tipusban 3 ilyen faj is van és az összefüggés mindhárom esetben pozitiv irányú. 94
