G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 9. 1974 (Budapest, 1974)

Fekete, Gábor: Tölgyesek relatív megvilágítása és gyepszint-fajainak eloszlása

gig feltornyozódó levelek területe utóbbi társulás-tipusban jóval nagyobb. EVANS (1966) kimutatta, hogy felhős égboltnál, minél nagyobb a levélterület-index, a lombsátoron áthatoló fénynek annál nagyobb százaléka származik a zenit tájáról, azaz, felhős égboltnál a horizont felől érkező fény az egyre sürübb állományokba egyre kevésbé hatol be. Derült égbolt alatt viszont, a Poa nemoralis-tipus lombozatában lévő "lyukak"-on - éppen, mert a vastag ágak a koronában lazán, egymástól 1-2 méterre helyezkednek el déli napállásnál is utat talál a napsugár és a cserje nélküli gyepszintben, az avar-takarón reflektálódva a diffúz fény intenzitását erősiti. Hogy a direkt sugárzás, melyet a felső szintek a társulásba beengednek, reflektálódva a diffúz komponenst erősiti, arra SLATYER (1967) is hoz fel példát. A Brachypodiumtipusban az alacsony törzsű Quercus pubescens-ek közé beékelődött Fraxinus ormi s fák és a tömött, kis fatörzsszakaszon tömörülő lombozat miatt ennek a frakciónak a részesedése valószinüleg nem jelentős . A Brachypodiumtipusban a RB átlagosan 15 %-os értéke igen magas, ha irodalmilag közölt értékekkel vetjük egybe. Körülbelül az alhavasi cirbolyafenyvesek relativ megvilágitásának felel meg (TRANQUILLINI 1960). Zárt Fagetalia-erdőkben 4-4, 5 % (EBER 1972 szerint még alacsonyabb érték) a jellemző (RB); gyertyánosokban még kevesebb, A Göttingen melletti hegyek (gyertyános-tölgye

s karakterű) Lithospermo-Quercetumában EBER (1. c.) 5 %-ban állapította meg a RB-értéket. Az egyes fajok boritásértékeit feltüntető táblázatokat helyhiány miatt nem közöljük. A tömegviszonyok és a kétféle módon kifejezett relativ megvilágítás közötti szignifikáns korrelációs koefficiensek értékét és a kapcsolat szintjét a 2. táblázatba foglaltuk össze. A Vicia sparsiflora borítás-értékei saját típusában az RB-értékekkel ellentétesen alakulnak. A negatív irányú kapcsolat azonban a megvilágításnak ebben a szűk (4-9 % RB) terjedelmében nem válik szignifikánssá, csak akkor, ha bevonjuk a Brachypodiumti pus magas, 13-14 %-os RB-értékeit is. Az Oryzopsis virescens frekvens az Orno-Quercetum mindkét tipusában. A megvilágítás alacsonyabb tartományában (a Vicia-tipusban) lényegében a boritás-értékeknek ugyanakkora tartományával reagál, mint a legerősebb megvilágítású Brachypodium tipusban, de csak utóbbiban szignifikáns a korrelációja az RB-vel. A Dictamnus albus-nak az RB intenzitásának alacsony tartományában (

Viciatipusban) S negativ, magas tartományában (

Brachypodiumtipus) S pozitív a fénnyel való kapcsolata. Az ilyen, változó irányú kapcsolatok lehetséges hátterére később még kitérünk. A Lathy ru s niger a Viciatermőhelyen a boritási átlag csökkenésével reagál ugyan az alacsony megvilágításra, a boritásértékek azonban nem "mozognak" együtt a relativ fény-értékekkel. A magasabb relativ megvilágítású

.Poa nemoralis-tipusban a boritás értékei már magasabbak, itt már erősen szignifikáns az összefüggés - akár az RB-vel, akár az RD-vel. Árnyéktoleráns faj, igy a kapcsolat iránya negativ. A még erősebb átlag-megvilágítású B rachvp odium -tipusban a Lathyrus niger már alig reprezentált . A Geum urbanum a Brachypodium-tipusban van egyedül kapcsolatban a fénnyel (az RBértékekkel). Az összefüggésnek a legjobb megvilágítású termőhelyen való kialakulása és pozitív iránya természetes társulásban is a Geum urbanum fénykedvelésére hivja fel