G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 9. 1974 (Budapest, 1974)

Szujkóné Lacza, Júlia: Tendenciák vagy szignifikáns differenciák érvényesülnek a Zalensky-szabályban? (Kvantitatív anatómiai vizsgálatok a Pimpinella anisum L. levelein)

Ebben a folyamatban anatómiai felépítésük következtében speciális szerepe lehet az epithel sejtekkel közvetlenül érintkező háncs- és a nyalábhüvely-parenchyma sejteknek (v.o. GUNNING - PATE 1969). Az epithelsejtek szintetizálják az illóolajat, majd excretálják(FREY - WISSLING 1935, ESAU 1969) azokat, az illóolaj járatokba. Ez utóbbiak ilyen módon válhatnak energia akkumuláló sejtjeivé a növényeknek. Az ánizs esetében a levélemeletenként növekvő számú szállítónyaláb és epithelsejt funkcionálási sebessége lokálisan meghatározhatja az időegység alatt egy mezofillum területegységen belül termelt illóolajmennyiséget. Az igy felhalmozott energia bázis pedig feed-back reakcióval esetenként reguláihatja a rendszert. Az 1. táblázatban összefoglalt anatómiai sajátságok levelenként ül. levélemeletenkénti vizsgálata, átlagértékeik figyelembe vételével, az igy kiemelt karakteri s ztikum ok alakulásának tendenciáját, vagy annak hiányát fedte fel. A (sensu lato) xeromezofil növények csoportjához sorolható Pimpinella anisum levelei nek anatómiai vizsgálata kimutatta: a szállítónyaláb szám, a szállítónyalábokhoz asszociált illóolaj járat- és epithelsejt szám, s megközelítően, a levélfonákán a szivacsosparenchyma területegységre jutó sztóma szám, a ZALENSKY szabály szerint alakul. A levélkeresztmetszet területben, a szivacsos- és paliszádparenchyma területben ez a tendencia nem ismerhető fel teljes egészében, nyilván a környezeti tényezők nem teljesen egyirányú hatása miatt. Az össz-sztómaszám alakulásában a ZALENSKY szabályt, ugy tűnik, a növény architektúrája modifikálja, pontosabban a leveleknek a száron egymás felett 90°-os eltéréssel történő megjelenése és egyéb eddig ismeretlen tényezők. Az egy illóolajj áraihoz tartozó mezofillum terület alulról felfelé csökken, itt tehát egy látszólag ellentétes tendencia mutatható ki (v.o. a szállitónyalábok és illóolajjáratok kapcsolatáról mondottakat). A továbbiakban, a tendenciákat kifejező átlagértékek figyelembe vételével, a célkitűzés szerint, szükséges megvizsgálni, hogy a levelenként adódó különbségek milyen esetekben jelentenek szignifikáns differenciákat. A szignifikáns differenciák száma egy anatómiai karakterisztikumra vonatkozóan, a 10 levél levélpáronké^ti összevetése alapján maximálisan 45 lehet. A variancia analizis alapján végzett szignifikancia vizsgálat szerint, a szignifikáns differenciák száma (implicite hiánya) anatómiai sajátságok szerint az alábbi megoszlást mutatja. A továbbiakban az adatok analizise és a maximális információ nyerése céljából a szignifikáns differenciákat mátrix alakban rendeztem el. A 2. és 3. táblázat adatai szerint, szignifikáns különbségek legnagyobb számban az epithelsejteknél találhatók, majd rangsorban az össz-sztómaszám és a fonákepidermisz sejtek közötti sztómák száma, illóolaj járatok és szállitónyalábok, az egy szállitónyalábhoz tartozó mezofillum terület, a levélkeresztmetszet, a paliszád- és szivacsosparenchyma terület következik. A vizsgált mintákban nincs szignifikáns különbség a levél szinén kialakult sztómák számában és az 1 illóolajjárathoz tartozó mezofillum területben . A 3. táblázata 2. adatainak felbontása levelek és tulajdonságok szerint. A táblázat bármely zjj tagja azt mutatja, hogy az i-edik levéltől j-edik (pl. az aj) tulajdonságban