G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 9. 1974 (Budapest, 1974)

Babosné Greskovits, Margit: Adatok Magyarország ritka kalaposgombáinak és pöfetegféléinek ismeretéhez. V.

Sturlia Bot. Hung. IX. 1974. Adatok Magyarország ritka kalaposgombáinak és pöfetegféléinek ismeretéhez. V. BABOSNÉ GRESKOVITS Margit Természettudományi Múzeum Növénytára, Budapest ABSTRACT: pata to the knowledge of rarer Agaricales and Gasteromycete s in Hungary. V.) - The description and data of occurence in Hungary of some rare and interesting higher fungi are given (Bolbitius variicolor, Cantharellus friesii, Coprinus tigrinellus, Hygrocybe fornicata, Inocybe haemacta, Pluteus pseudo­robertii, Pseudoclitocybe obbata). Bolbitius variicolor ATK. Az európai irodalomban tudomásom szerint nem szerepel ez az Észak Amerikából 1901-ben leirt gomba, mely jól felismerhető zöldessárga-olajszürkésbarnás szinü, erősen nyálkás-ragadós és feltűnően ráncos-eres szerkezetű kalapjáról. Szines ábrá­ját IMAZEKI-HONGO (1962) közli Japánból, fotója ATKINSON (1901) leirásában talál­ható. IMAZEKI-HONGO e fajt a Bolbitius vitellinus közeli rokonának tartja, a közis­mert, gyakori B. vitellinus­nak azonban nem eres szerkezetű a kalapja és a szine is vi­lágosabb, citromsárga. Magyarországon eddig négy alkalommal sikerült gazdag anyagot gyűjteni a korhadó fa­forgácson, korhadó kukoricaszáron, gabonaszalmás és trágyás fürészporon termő B. variicolor-ból, s termőhelyén ugyanakkor három alkalommal a tipikus B. vitelinus is termett. Hogy a mindkét taxon számára kedvező tápanyagon egyszerre fordultak elő, még nem bizonyítaná szorosabb kapcsolatukat. Csévharaszton pl. 1972. V. 18-án, a korhadt, trágyás fürészporon igen nagy tömegben jelent meg három Pluteus faj (P. at­ricapillus, P. petasatus, P.lutescens) , sőt, szokatlan módon az egyenként termő fajok is nagy csoportokban fejlesztették a termőtesteket, együttes megjelenésük azonban csak - természetesen - az alkalmas körülményekkel, s nem a közeli rokonsági kapcsolattal magyarázható. Ellenben a B. variicolor - B. vitellinus esetében más a helyzet, SZE­MERE 1953-ban átmeneti alakokat is észlelt. A saját gyűjtésekben átmeneti példányo­kat nem láttam. Kalap: 2-7 cm; tojásdad, kúpos, domború majd csaknem kiterülő, gyakran szabályta­lan alakú; szine piszkos zöldessárgás-olaj sárgás-olajbarnás-szürkésolajbarnás; széle áttetszően bordás; felülete nyálkás-ragadós, a széle felé hamarabb megszárad, a kö-

Next

/
Thumbnails
Contents