G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 9. 1974 (Budapest, 1974)

Babosné Greskovits, Margit: Adatok Magyarország ritka kalaposgombáinak és pöfetegféléinek ismeretéhez. V.

Sturlia Bot. Hung. IX. 1974. Adatok Magyarország ritka kalaposgombáinak és pöfetegféléinek ismeretéhez. V. BABOSNÉ GRESKOVITS Margit Természettudományi Múzeum Növénytára, Budapest ABSTRACT: pata to the knowledge of rarer Agaricales and Gasteromycete

s in Hungary. V.) - The description and data of occurence in Hungary of some rare and interesting higher fungi are given (Bolbitius variicolor, Cantharellus friesii, Coprinus tigrinellus, Hygrocybe fornicata, Inocybe haemacta, Pluteus pseudorobertii, Pseudoclitocybe obbata). Bolbitius variicolor ATK. Az európai irodalomban tudomásom szerint nem szerepel ez az Észak Amerikából 1901-ben leirt gomba, mely jól felismerhető zöldessárga-olajszürkésbarnás szinü, erősen nyálkás-ragadós és feltűnően ráncos-eres szerkezetű kalapjáról. Szines ábráját IMAZEKI-HONGO (1962) közli Japánból, fotója ATKINSON (1901) leirásában található. IMAZEKI-HONGO e fajt a Bolbitius vitellinus közeli rokonának tartja, a közismert, gyakori B. vitellinusnak azonban nem eres szerkezetű a kalapja és a szine is világosabb, citromsárga. Magyarországon eddig négy alkalommal sikerült gazdag anyagot gyűjteni a korhadó faforgácson, korhadó kukoricaszáron, gabonaszalmás és trágyás fürészporon termő B. variicolor-ból, s termőhelyén ugyanakkor három alkalommal a tipikus B. vitelinus is termett. Hogy a mindkét taxon számára kedvező tápanyagon egyszerre fordultak elő, még nem bizonyítaná szorosabb kapcsolatukat. Csévharaszton pl. 1972. V. 18-án, a korhadt, trágyás fürészporon igen nagy tömegben jelent meg három Pluteus faj (P. atricapillus, P. petasatus, P.lutescens)

, sőt, szokatlan módon az egyenként termő fajok is nagy csoportokban fejlesztették a termőtesteket, együttes megjelenésük azonban csak - természetesen - az alkalmas körülményekkel, s nem a közeli rokonsági kapcsolattal magyarázható. Ellenben a B. variicolor - B. vitellinus esetében más a helyzet, SZEMERE 1953-ban átmeneti alakokat is észlelt. A saját gyűjtésekben átmeneti példányokat nem láttam. Kalap: 2-7 cm; tojásdad, kúpos, domború majd csaknem kiterülő, gyakran szabálytalan alakú; szine piszkos zöldessárgás-olaj sárgás-olajbarnás-szürkésolajbarnás; széle áttetszően bordás; felülete nyálkás-ragadós, a széle felé hamarabb megszárad, a kö-