G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 9. 1974 (Budapest, 1974)

Verseghy, Klára: Talajlakó xerofiton zuzmófajok ökológiája és elterjedése Magyarországon I.

legnagyobb nyári forróságban és csapadékmentes időszakban is többnyire van hajnali harmatképződés, melyet: a zuzmó hasznosit, hatására néhány órára életműködése aktívvá válik. A Cl. rangiformis víztartalma például két rendkivül száraz és forró nappalt követő éjszakán a harmattól 73 %-ra emelkedett (LANGE, 1953). Ez már az optimális életműködéshez kedvező (STOCKER, 1927). A zuzmó vízháztartása, a vizfelvétele és vizleadása függ a telep belső morfológiájától. VERSEGHY (1971) néhány xerofiton fajnál kimutatta: a cseppfolyós viz felvételének menynyisége egyenes, a leadás sebessége fordított arányban áll a felső és alsó kéregréteg vastagságával. A viz bejutását a gonidiumos réteg és a savkristályok hátráltatják. A légköri nedvesség csak 100%-os relatív páratartalom esetében jelentős. 70-80-95 %-os relatív páratartalomnál a Parmelia pokornyi

, a Cladonia magyarica, a Cl. convoluta

, a Cl. furcata var, subrangiformis és a var, palamaea víztartalma csak 10-12 %-kal növekedett. 100 %-os rel. nedvességnél ért el a Cl. furcata 60-70 %-os, a többi három faj 45-50 %-os víztartalmat. Hazánkban a xerotherm termőhelyeken élő zuzmófajok xerothermofiliájának mértékét két tényező jellemzi: 1. A nedvességfaktor - elsősorban harmat, dér - gyakorisága, mennyisége, időtartama. 2. A hőmérséklet, elsősorban a zuzmótelep hőmérséklete, nagyfokú felmelegedése, másodlagos eredményként vizvesztesége, iU. kiszáradása. Hazánkban ezek a tényezők a nyári, koraőszi és tavaszi periódusban számottevők, mert ebben az időszakban a telep gyakorlatilag csak a hajnali órákban nedves, aktív életmüködésü, azután gyorsan felmelegszik és kiszárad. A késő őszi és téli időszakban'az optimális körülmények (optimális hőmérséklet, és nedvesség) hosszabb ideig tartanak. Nyilvánvaló, hogy az a naponkénti időtartam, amikor a zuzmó nedves állapotban aktiv életműködésre képes, a xerofiton fajoknál jóval rövidebb, mint a hygrofil fajoknál. TALAJLAKÓ XEROFITON FAJOK HAZÁNK FLÓRÁJÁBAN (A sorszám a tárgyalás sorrendjét, egyúttal növekedésforma szerinti csoportositását jelenti, KLEMENT szerint, 1955.) Pl. 1. Toninia zsákii (SZAT.) LETT. Pl. 2. Diploschistes scruposus var. arenaria (SCHAER.) MÜLL.ARG. Pl. 3. Solorinella asteriscus AN ZI Pl. 4. Endocarpon pusillum (GMELIN) HEDW. Pl. 5. Dermatocarpon hepaticum (ACH.)JFH. FR. Pl. 6. Fulgensia fulgens (SW.) ELÉNK. Pl. 7. Psora decipiens (HEDW.) HOFFM. Pl. 8. Squamarina lentigera (WEBB.) POELT. Pl. 9. Squamarina crassa (HUDS.) POELT. Pl. 10. Toninia coeruleonigricans (LIGHTF.) TH. FR. Pa. 11. Parmelia pokornyi (KÖRB.) SZAT.