G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 8. 1973 (Budapest, 1973)

Radics, Ferenc: A nyírhibrid-kutatás története

mérések voltak.Ez a statisztika nem azonos a mai ún. varianciaanalízissel, melyet EISCHER R. A. néhány évtizeddel később dolgozott ki. (Viszont megfelel az ún. biometriai statisztika mai fogalmának !) MORGENTHALER módszerének a lényege, hogy az európai nyirek előfordulásának északi és déli határterületéről kiválasztott nyirpéldányok egy-egy barkájának összes termésén a makkocska mindkét fél szárnyának és magának a makkocskának szélességét mérte, illetve e kettőnek a viszonyszámából, arányából középértékeket, szórásokat, standard-hibákat, stb. számitott ki. Ezek közül a középértékek bizonyultak számára a leghasznosabbaknak, melyek gyakorisági görbéi alapján olyan szélső egyedeket tudott elkülöníteni, melyek - szerinte - a "tiszta" nyirfajokat képviselték. Végül az igy kapott "tisztafajú" egyedeknek 12 olyan tulajdonságát különítette el, melyeknek szintén csak az együttes "extrém" jelentkezése esetében van a "tiszta" fajokra mutató diagnosztikai értékük. Ha ez az eset nem áll fent, akkor hibridekről van szó. (A 12 bélyeg közül 6"a termés és murvapikkelyének a sajátosságaira, 3 a levelekre, l-l a termetre és a kéregre, 1 pedig a termőhely befolyására vonatkozott!) Eljárása alapján a B. verrucosa és a B. pubescens alaki bélyegeinek osztozkodására nézve a következő csoportokat különböztette meg: a) az összes bélyeg intermedier kialakulású; b) mozaik-képződés az egyes bélyegek hasadása folytán,mégpedig ugyanazon a szerven vagy az illető egyed különböző részein; c) az a) és b) együttes előfordulása; d) a szülők egyikének a dominanciája. MORGENTHALER a svájci nyireket elemezve jutott általánosítható következtetésekre a B. alba L. kollektiv faj alakkörében, GUNNARSSON (1925) pedig főleg a skandináviai nyíreket kutatván irta meg az euroszibiriai nyirfajok új monográfiáját. 102