G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 8. 1973 (Budapest, 1973)

Radics, Ferenc: A nyírhibrid-kutatás története

WINKLE

R (1930, p. 36.) azon csodálkozik, hogy REGEL a saját megfigyelései ellenére az összes átmeneti formát nem hibridként, hanem mint alfajt, varietast vagy formát (lusus) irta le. Azonban ezt sem ő az emiitett monográfiájában, sem ASCHERSON és GRAEENER (1931), sőt MORGENTHALER (1915) úttörő, méginkább GUNARSSON (1925) megújitó munkájának a megjelenéséig mások sem tudták megtenni. MORGENTHALER- lábjegyzetben (ibid. p. 4-67. ) meg is jegyzi, hogy különböző herbáriumokból WINKLER-gyüjtötte Be- tula-lapok kerültek hozzá, mégpedig a WINKLER-féle monográfia megirása előtti időből, és WINKLER céduláin gyakran hibridekről van szó. Legfeljebb az történt, hogy HAUSSKNECHT (1889) egyes Betula-fajneveket : B. hybrida BECHST. , B. aurata BORKH. , B. am- bigua HAMPE, B. glutinosa WALLR., stb. egyaránt a Betula verru cosa x Betula pubescenshibrid synonymáinak vette. E hibridet HAYEK Betula Aschersoniana néven irta le,amelyet azután SCHNEIDER nyomán, illetve az ő revíziója folytán ASCHERSON és GRAEBNER Synopsis -a is átvett SCHNEIDER három hibridjével együtt (

B. verrucosa x pub

eseen s f. Callieri

, f

.

Wettsteinii és f. pseudoalba

). SOÓ R. (1970) kézikönyve is csak egyetlen B. pendula x pube- scens intermedier hibridet emlit - lelőhely nélkül - nálunk: Be tula rhombi

folia TAUSCH, melyet régebben (1951, p. 817), mint varietast a Betula pendula ROTH-hoz sorolt. Ezt a hibridtaxont NATHO (1959. p. 262.) határozta meg a B. pendula x pubescens hibridjeként. SOÓ kézikönyve a B. rhombi

folia TAUSCH mellett zárójelben emliti HAUSSKNECHT, HAYEK és a Synopsis synonymáit, a többi hibridet pedig a nothomorphák közé. sorolja köztük SCHNEIDER három hibridjét is - hozzájuk fűzve, hogy az egyes nothomorphák megkülönböztetése - NATHO szerint - felesleges (ibid. p. 497.). MORGENTHALER új kutatómódszere, mellyel az ún. B. verrucosa és a B. pubescens-nyirhibridek több csoportját ("grex") tudta megkülönböztetni, egyrészt az anyag-kiválasztásban, másrészt az általa "variációs-statisztikai analízisnek" nevezett számításokban, illetve variációs görbék és diagramok összehasonlításában nyilvánult meg. A számitások alapja a terméseken végzett 101