G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 8. 1973 (Budapest, 1973)

Babosné Greskovits, Margit: A magyarországi homokterületek ritka és érdekes gombafajai. I.

(bunkó, körte, hólyagalakú, stb.), vékony vagy vastagfalúak, egyesek murikátuaak; a facialis cisztidák vastagfalúak, murikátusak (9-11. ábra). Herbáriumi adatok: Szentendrei-sziget, Kisoroszi környéke, Pest megye, fenyőültetvényben (

Pinus nigra

, P. silvestris

) tömegesen, 1969. VI. 11., VI. 27. leg.: BABOS M. - BOHUS G. - KISSZÉKELYI GY.; Isaszeg, Pest megye, nyárasban, 1971. VI. 28. leg.: BABOS M. VÉSSEY E.; Ócsa, Pest megye, nyárasban, 1967. VI.19. leg.: BABOS M. - VÉSSEY E. ; Tatárszentgyörgy, Pest megye, fenyőerdőben (

Pinus nigra) és nyárfával kevert fenyőerdőben, 1964. IX. 23. leg.: BABOS M. - BOHUS G.; Törökfái, Bács-Kiskun megye, vegyeserdőben (

Popul

us és Pinus nigra

), 1969. IX. 4. leg.: BABOS M. - VÉSSEY E. Inocybe phaeoleuca KÜHN. A Franciaországból 1955-ben leirt gomba ezideig csak Svájc (PURRER-ZIOGAS 1965) és Németország (STANGL 1971) területéről ismert. Eddigi termőhelyi adatai (park, lombosfák, Picea

, La- rix

) újabbakkal egészithetők ki. Az alföldi meszes homokon nyárasban, nyárfával kevert ültetett tölgyesben (

Quercus robur

) és egy Pinus nigra - P. silvestris állomány szélén termett. Kalap: 2-3,5 cm; félgömbalakú, tompán púpos majd kiterülő és csak kissé púpos, lehet szabálytalan alakú is; a széle aláhajló, kissé betört; szine szép gesztenyebarna, barna; közepén a gyenge fátyoltól lehet fehéren deres; sima, a széle felé finoman sugarasan szálas, az öregebb példányokon durvább szálakra is szétszakadozik, helyenként mezőcskékre is repedezik. Lemezek: 1-5 mm szélesek; tönkhöz nőttek vagy felkanyarodók; eleinte fehéresek, fehéresszürkések, majd agyagszinüek, végül olajbarnák. Tönk: 2,5-5,5 x 0,3-0,8 cm; többnyire egyenletesen vastag; fehér, helyenként lehet barnás árnyalatú is; végig deres10