G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 8. 1973 (Budapest, 1973)

Radics, Ferenc: A nyírhibrid-kutatás története

NATHO még későbbi dolgozatában (1967), megint éppen GUNNARSSON munkájával kapcsolatban emliti az eljegesedést és a jégtakaró visszahúzódását, mint olyan lehetőséget, mely az általa a nyirekre is alkalmazott introgressziv hibridizációt - az elmélet evolúciós jellegének megfelelőleg - a nyirekre nézve is teljesebbé tenné. A fenti célból sürgeti a növénytermesztők introgresszivén hibridáló kísérleteit, azonban - szerintem - bizonyára TAYLOR-nak van igaza (1964), aki az ilyen hosszú életciklusú fajok esetében kiegészítő taxonómiai, illetve fejlődéstörténeti tájékozódásra a biokémiai vizsgálatokat ajánlja. A múltbeli introgreszszió megállapítása ugyanis igy jóval gyorsabb, nem is emlitve a jóval kevesebb költséget. RADICS, F.: Investigational history of birch-hybrids In 1861 REGEL was the first and in 1904 WINKLER the final botanist who composed a complete Betula monograph. In spite of the fact that both REGEL and WINKLER perceived the hybrid nature of the birches, they described one hybrid taxon each only (MORGENTHALER 1915). Later in 1930, after the pioneer work of MORGENTHALER and innovating that of GUNNARSSON (1925), WINKLER ascertained that there is no agreement in the view of estimation or the extent of birch hybrid taxa. The cytologic investigations performed earlier also alleged the occurrence of hybrids between Betula pendula ROTH and Betula pubescens EHRH., in agreement with JOERGENSEN (1925) and JOHNSSON (1944); later JOHNSSON (1945) denied also this. JENTYSSAPEROVA (1938) also observed the complicated hybrids of birches. Afterwards (1950), however, she contested the possibility of hybridization of the two birches as well, partly on the ba-