G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 8. 1973 (Budapest, 1973)

Radics, Ferenc: A nyírhibrid-kutatás története

JOHNSSON egyik későbbi dolgozatában (194-5), miután B. verrucosa és B. pubescens egyedek keresztezésével kísérletezett, és a B. verrucosa x pubescens F^-nemzedékéből csak két 2n = 42-kromoszóma-számú csiranövényt, a forditott kereszteződésből pedig tiz 2n = 56 poliploidot kapott (tehát a B. pubescens kromoszóma-számát!), a kísérleteiből azt a végkövetkeztetést vonta le, hogy a B. verrucosa és a B. pubescens egymással nem kereszteződnek. Ehelyett a mégis előforduló intermedier formákat a B. pubescens nagyfokú változékonyságának tulajdonította, amely fajnak a variációs skálája - szerinte - nagyszámú verrucosa-karaktert is tartalmaz. JOHNSSON ez utóbbi munkája és részben a saját kutatásai - mivel a Varsó környéki fent emiitett két nyirfaj virágzásideje közt 10-12 nap fáziseltolódás van, - késztették JENTYS-SZAEEROVA (I95O) lengyel kutatónőt arra a kijelentésére, hogy JOHHSSOH a nyirek hibridálódásának a "legendáját" szertefoszlatta, jóllehet a nyirek különleges, komplikált hibridtermészetét - biometriai számitásai alapján - egy korábbi munkájában JEHTYS-SZAFEROVA is (1938) észlelte. Utoljára a középeurópai nyirhibridekkel és ezek problematikájával HATHO (1959, 1964, 1967) foglalkozott leginkább. HATHO kutató-módszeréül az AHDERSOH-féle hibridindex-megállapitást választotta (1959), kiegészitve egy módositott polygonábrázolással, az ún. morphogrammal, mely nem kördiagramban, hanem a két koordinátára vetitve ábrázolja az egyedenkénti hibridindex-értékek gyakoriságát. A fástermetü nyirekre vonatkozólag 16 alaki tulajdonságot vett tekintetbe 0-4-ig terjedő számozással. A két szélső szülőfaj (

B. verrucosa éa B. pubescens

) bélyegei a 0- és a 4-es értékek, a fennmaradó 3 szám pedig a hibridekre jellemző alaki bélyegek kódjai. Ezenkivül szövettani megfigyeléseket is végzett. Kiterjedt anyagon a vázolt módon végzett kutatásai alapján arra az eredményre jutott, hogy a B. pendula ROTH és a B. pubescens