J. Ujhelyi szerk.: Fragmenta Botanica 7. 1969. (Budapest, 1969)

Vajda, László: A Sátorhegység mohaflórája

Kragm. Bot. VII. 1969. A Sátorhegység mohaflórája VAJDA László Természettudományi Múzeum, Budapest A hegységet, mely a Bodrogtó'l a Hernád-völgyéig terjed, Zempléni- vagy Sátoroshegység néven is emliti az irodalom. A terület virágos növényzetét KISS ÁRPÁD dolgozta fel. Moháiról néhány adatot közöl HAZSLINSZKY P., HARGITAI Z., IGMÁRDY J. és SOÓ R. (1.irodalmat). Magam több mint 20 éve foglalkozom a hegység moháival és igyekeztem azt minden részletében kikutatni. A kutatásban többször résztvett dr.BOROS ÁDÁM, akivel együtt is sok időt töltöttünk a hegység mohaflórájának megismerésével. A hegység, mely a Tokajense flórajáráshoz tartozik, erősen tagolt; sok patakos völgy szeli át területét. Sziklás hegycsúcsai 600-800 m. magasak. Ezek a körülmények és a Kárpátok közelsége ad magyarázatot a mohaflóra olyan tagjainak jelenlétéről, melyek különben a magasabb hegységek és a fenyőrégió jellemző növényei. A hegységet savanyu kőzetek, andezit, riolit és ezeknek tufái alkotják. Meszes kőzet nincs az egész területen és igy a meszes sziklák jellemző mohái is hiányoznak. Sok helyen az erdők görgeteges, sziklás hegyoldalakon települtek. A nagy területekre telepitett lucfenyőn kivül a bükk, de főleg a tölgy az uralkodó. Vannak helyenként öreg nyiresek és foltonként erdeifenyő-telepitések is.A lucfenyő alján a Ptilium crista cast

ren ais

, Calypogeia Reesiana

, Calypogeia suecica és Nowellia curvifolia-, az erdeifenyő alatt a Dicranum spurium és a Bazzania trilobata megjelenése jellemző. A nyirtörzseken gyakori a Pti- lidium pulcherrimum

.A hegység legnagyobb völgye a Kemencevölgy, melynek patakja Pálházánál lép ki a hegyek közül és mely maga