J. Ujhelyi szerk.: Fragmenta Botanica 7. 1969. (Budapest, 1969)

Verseghy, Klára: Systematische Auswertung der Ochrolechia subviridis (Höeg.) Erichs.

mit der 0. subviridis (HÖEG

.)ERICHS

. als synonym zu betrachten, äusserlich ist sie identisch. Interessant ist, dass die Längenund Breitverhältnisse der Sporen der Art 0. gallica zu der 0^ yasudae näher stehen (1:1.85). 2. Chemisch zeigt die 0. subviridis und die 0. gallica keinen Unterschied. Laut den Rristalliesierungsunter3uchungen enthält die 0. yasudae eine ebensolche Verbindung wie die 0. subviri dis . In letzteren ist auch noch es was anderes enthalten. Meiner Meinung nach kann man dieses Problem erst dann vollständig abschliessen, wenn uns die ökologischen, die Verbreitungsverhältnisse und Assoziationen der 0. yasudae ebenso bekannt sind wie die der 0. subviridis

. Der 0. yasudae wurde in Japan beschrieben (VAINI0, 1918). Ich habe zwei Exemplare gesehen, was keinesweges genügt. Die in meiner Monographie aufgezählten nordamerikanischen Literaturangaben sind ohne Revision der Exemplare nicht auswertbar. VERSEGHY, K.: Az Oehrolechia subviridis (Hőég.) Erichs, rendszertani értékelése A szerző Oehrolechia monográfiájában 1962-ben, sok más szerzővel egyetértésben, steril példányok ismeretében az Oehrolechia subviridis (HÖEG.) ERICHS.-t Pertusarianak tartotta. C.P.E. ERICHSEN sorolja először e fajt az Ochrolechia-hoz (1957). Foglalkozik a szerző az Oehrolechia subviridis és az 0. yasudae VAIN, rendszertani viszonyával. Az előbbi jól elkülönül az 0. yasudaetól sorediumos isidiumaiban, a telep 3zinében és a spórák méretarányaiban. Az 0. gallica VERS.az 0. subviridis synonymja. Ez sem külső habitusában, sem kémiailag nem különbözik tőle, bár a spórák hosszúság:szélességaránya az 0. yasudaehoz áll közelebb. A kristályosítási vizsgálatok szerint az 0. yasudae is tartalmaz egy az 0. subviridis-szel azonos vegyületet.