J. Ujhelyi szerk.: Fragmenta Botanica 7. 1969. (Budapest, 1969)

Babosné Greskovits, Margit: Adatok Magyarország ritka kalaposgombáinak és pöfetegféléinek ismeretéhez. IV.

Kalap: 2,5-11 cm; kifejletten félköralaku, vesealaku, domboruellaposodó; oldalával vagy finoman szőrös, fehér gumócskával nő az aljzathoz (fatönkhöz); barnásszürke szinü, nedvesen sötétebb, szárazon világosabb: világos szürkésbarna, bőrszinü szürkés árnyalattal, világos fabarna, világos szürkés, stb.; felülete eleinte sima, majd sugarasan finoman ráncos; a kalapbőr nem húzható le, gyakran túlér a kalap szélén, 1-3. mm-re is aláhajló. A kalap szélén gyakran velummaradványok láthatók. Lemezek: fiatalon halványak, később izabell-okker szinüek husszines árnyalattal, szárazon a lemezek éle kissé narancsosokker szinü is lehet; 3-6 mm szélesek; sürünállók, különböző hosszúságúak. Fiatalon a lemezeket olajsárga nyálkas zerü-hártyaszerü velum boritja, később ez eltűnik, s legfeljebb a kalap szélén láthatók maradványai. Hus: fehér; puha, elég SZÍVÓS. Ize, szaga nem speciális. Spórapor: okkerszinü. Spóra: szintelen, megnyúlt hengeres; sima; ferde apikulummal; (10)-11,5-15 x 4-5,5 mikron méretű. Suillus collinitus (FR.)O.KWTZE Az irodalomban egyre többet szerepel egy - korábban bizonyára gyakran félreismert, s emiatt bizonytalannak és ritkának tartott - faj, a S. collinitus

. E faj ma már egyes területeken, igy például Magyarországon Budapest környékén, a Budai-hegységben egyáltalán nem ritka, ez azonban nem a gomba fokozott elszaporodásának a következménye, hanem annak, hogy jellemző tulajdonságegyüttesének megismerése elősegítette a biztos felismerést, s ma már a szakemberek nem tévesztik össze a hozzá nagyon hasonló S. granulatussal, vagy nem tartják egy szabálytalan, gyürü nélküli S. luteusnak. Azonban nemcsak összetévesztés következtében nem figyeltek fel korábban kellő mértékben e gombára, hanem rendszertani hePye, faji önállósága sem volt kellően tisztázva. Egyes szerzők a S^