J. Újhelyi szerk.: Fragmenta Botanica 6. 1968. (Budapest, 1968)

Radics, Ferenc: Adatok néhány hazai Nymphaea ismeretéhez

és növényeinket a helyszínen is vizsgáltuk. Régebbi gyűjtésű herbáriumi lapok a TTM Növénytárában innen nincsenek, ahogy azok Ib-isödrcl is hiányoznak. A begyűjtött hét példány tüzetesebb vizsgálata-a már ismert módon - az alábbi eredménnyel járt. A kódolt bélyegeken kivül a kiemelkedő vállú, mély tölcsérü bibekorong tetragon a-bélyeg, nemkülönben az egy- illetve félportoku külső porzók. A rózsaszin-vörös bibekorong paplllás része végének a rojtozottsága, továbbá a magnál kissé hosszabb arilluszon belül a barnás szinü mag candid a-jellegü. Meglepő módon itt is azt kell feltennünk, hogy a hármas hybrid-jelleget eláruló hazai tündérrózsák közé eddig ismeretlen módon tuberös a-bélyegek is kerültek. A két (4. és táblázat összehasonlítása is nagyfokú hasonlóságot mutat. Egyébként itt is az a 1 b a-tipus dominál. 5sszefcglalólag megállapíthatjuk, hogy a vizsgált Nymphaeák külső alaktani tulajdonságai is hazai Hymphae

á-ink természetes hármas hybrid-jellegére utalnak azonkivül, hogy az itt tárgyalt ?Q~?hae

akon két idegenföldi faj: Nymphaea odorat

a AIT. és Nymphaea tubercs

a PAIIíE bélyegeit is felismertem. Az előbbit a hévizi kisvirágu fehér tündérrózsán, az utóbbit a dömsödi és a tőserdei tür.iérró zsákon. Ilymódon a tárgyalt I^yraphaeá

k is megerősítik azt a korábbi hipotézisünket, hogy a vadon élő ITymphae

aink is hybrid-termeszetüek, és ezt, mint irányitó szempontot a további kutatásba be kell vonnunk. Természetesen más a helyzet a kisvirágu fehér tündérrózsával, mely melegvizben él, többnyire rossz pollenü, 3teril magvu és egyedei mint évelő növények - egyelőre ugy látszik - asak vegetativ módon maradhattak fenn. Ezzel szemben a dömsöői és a tőserdei populáció - minden valószinüség szerint kismértékű introgresszió után - viruló és erőteljesen fejlődő egyedekből áll. 82