J. Újhelyi szerk.: Fragmenta Botanica 1. 1961. (Budapest, 1961)

Szujkóné Lacza, Júlia: Adatok különbözo expozicióban elhelyezkedo növénytársulások mikroklima-viszonyaihoz a Börzsöny hegységben

kössél, ahol csak 15

h

~ig volt 1000 lux a ekkor a patakparton egyezerre esik 0-ra. A hajnali /5^-1/ fényviszonyok is egy meredeken felfelé emelkedő görbét mutatnak valamivel 1000 lux fölött.Erre viszont a völgy kelet-nyugati iránya a lombsátor alá ferdén betliző napsugarak adják meg a választ. A bükkösnél 3

h-val hosszabb ideig tartó azonos fénymennyiség a részbeni magyarázata a patakparton kialakult dus és erőeen ezintesett növénytársulásnak is. A gyertyános-tölgyes. A mérés kezdetén még délnyugati irányból érkező fény mennyisége szinte azonos, 50.000 lux körüli a gyertyános- ée a oserea-tölgyesben. De amint a nap egyre nyugatabbról éri a területet már Jelentős eltéréet találunk a két növénytársulás között. A gyertyános-tölgyesben lö^-kor a fénymennyiség már csak 500 lux. 18

h-kor következik be az alkony. Reggel 5

h-kor már újra érzékel a fénymérő, de a délelőtt folyamán a fénymennyiség mindössze 1095 lux maximálisan. A cseres-tölgyes. A fénymérő 16^-kor mutatja a maximumot /55.000 lux/, még 17

h-kor is 50.000 lux felett van, majd nagyon hirtelen 18

n-kor a fénymérő már nem érzékel. Másnap reggel egyenletes gyors felfutású a görbe és 8

n-kor újra eléri az 50.000 lux-ot, amely nagyon döntő különbség, mivel a többi növénytársulásban ugyanezekben az időpontokban a fénymennyiség alig valamivel 1000 lux fölött van.Itt a mindössze 65 %-os zártságu lombkorona, a cserjeszint majdnem teljee hiánya s ugyanakkor a 100 %-osan zárt gyepszint /tehát a növénytársulás struktúrája/ és a kitettség a döntő tényeső a fényviszonyok alakulásában. Szélviszonyok. A mérés egész ideje alatt jelentős szélerősségváltozás nem volt mérhető, illetve többnyire szélcsend volt. A völgy alsó harmadában /patakpart,gyertyános-tölgyes/ jelentéktelen