J. Újhelyi szerk.: Fragmenta Botanica 1. 1961. (Budapest, 1961)

Szujkóné Lacza, Júlia: Adatok különbözo expozicióban elhelyezkedo növénytársulások mikroklima-viszonyaihoz a Börzsöny hegységben

/67, 75 56/, mint a gyertyános-tölgyesben,

viezont a maximális páratelteég csak 22 -kor következik be, de nem tartósan ós jelentősen fluktuálva csökken. A párologtató készség az öszszes növénytársulások között itt a legmagasabb, s egyedül itt mutatható ki a többi növénytársulásokhoz képest jelentősebb párologtatáa: éjjel 2

h-tól délelőtt ll

h-lg 0.5 cm

3

. Ezt szintén csak a lombkorona mindössze 65 %-OB záródásával és bizonyos fokig az expozíció okozta magasabb hőmérsékleti viszonyokkal magyarázhatjuk, azaz a kedveső makro- ée mikroklíma viszonyokkal. /Ugyancsak az össztényezők komplex hatását tükrösi vissza a valamennyi vizsgált növénytársulásnál melegkedvelőbb cseres-tölgyes növénytársulás is./ /5, 6, 7. ábra./ Fényviszonyok. Az összehasonlítás és kiértékelés előtt felsorolok néhány fontosabb tényezőt. Ezek meghatározzák egy növénytársulásban a talajra jutó fénymennyiséget. A talajra eBŐ fénymennyieég fontosabb meghatározói: a beesési merőleges, a mérée időpontja, a kitettség, a növénytársulás szlntezettsége ée zártsága,az égbolt felhőzöttsége. A szubmontén bükkös. A fentebb felsorolt tényezők eredményeként a bükkösben a maximálta fénymennyiség alig valamivel emelkedik 1000 lux fölé, ez már 15

ll-kor egyenletesen csökken 18 -ig. Másnap reggel 5 -kor ugyancsak egyenletesen emelkedik a fénymennyiség valamivel 1000 lux fölé s a maximum 9 -kor következik be. /Itt a fényviszonyok alakulásában jelentőé tényezők voltak a kitettség és a lombkorona zártsága./ A patakpart. A völgy kelet-nyugati irányú, a lombkorona 100 %-osan zárt. Ez utóbbi tényező szabta meg, hogy a fénymennyiség itt is csak 1000 lux körül van. De a grafikon azt mutatja, hogy ez a fénymennyieég 18 -ig tart szemben a bük-