St. Louis és Vidéke, 1969 (57. évfolyam, 1-19. szám)
1969-06-14 / 11. szám
1969. 3TJNIUS 14, A magyar kommunisták semmi jót nem várnak a világkonferenciától nefc, a kínai-orosz ellentétek ren* dezésének letárgyalása elől, nem is beszélve arról, hogy a nyugati kommunista pártok majdnem egyhangú ellenzékiségének leszerelésére is nagy szükség volna a Szovjetunió világhatalmi törekvéseinek elérése szempontjából. 1 Persze, azért ezeknek a kérdéseknek a feltevésére is sor kerül. A nyugati kommunista pártok elsősorban ezekről akarnak beszélLapijnk mai számának más helyén beszámolunk a június 5-én megnyílt moszkvai kommunista világkongresszus kilátásairól — nemzetközi kommunista megítélés szerint. Véleményük lesújtó a Szovjetunióra nézve. A magyarországi kommunista vezetőség még ennél is nagyobb katasztrófát jósol, reménykedő kommunista frázisokba csomagolva. Komócsin Zoltán, Kádár János helyettese és kiszemelt utódja 15 hónapig részt vett a világkonferencia előkészítésében, elejétől végig mindenütt jelen volt, ahol elhatároztak valamit. Ennek ellenére sem tudott többet mondani a kongresszus által elérhető célokról, mint a következő három programpontot, amelyben kivétel nélkül megyeztek: 1. Szolidaritást vállalunk a vietnámi nép harcával. 2. Békefelhívást intézünk a világ népeihez. 3. Állást foglalunk a Lenincentenárium megünnepléséhez. Amit a továbbiakban mondott, sokkal inkább jellemzi a kommunista világ szétziláltságát, mint annak az ellenkezőjét. Beismerte, hogy „a mai világhelyzet és a nemzetközi kommunista mozgalom állapota indokolttá teszi a vitákat”, vagyis nincs tovább szolgai alázat Moszkva akarata előtt. Még magyar részről sincsen, mert „meszszemenő figyelmet igyekeztünk tanúsítani olyan javaslatok iránt, amelyek nem teljesen felelnek meg a mi elgondolásainknak”. Nagy bajok lehetnek a Szovjetunió körül, ha már Komócsin Zoltán is kifejezést mert adni a magyar kommunisták ellenkezésének . De érdemes figyelni arra, hogy mit mondott még Komócsin Zoltán. Szerinte „minden küldöttség arra törekedett, hogy minél jobban kifejezésre jusson a saját pártjának az álláspontja”. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy minden párt más álláspontot foglalt el a világkongresszus előkészítése idején és mindenről inkább szó lehet, csak arról nem, hogy a kommunista világ egységes. Arra a kérdésre, hogy mit vár a moszkvai kommunista világtalálkozótól, Komócsin Zoltán elkenő választ adott. Szószerint a következőket mondotta: — A vita alapjául szolgáló előterjesztések nagy lehetőséget biztosítanak arra, hogy a testvérpártok küldöttségeinek vezetői nyílt, elvi eszmecsere keretében kifejtsék álláspontjukat a mai világhelyzet fő kérdéseiről, valamint a nemzetközi kommunista mozgalom és az összes antiimperialista erők egységének kikovácsolásáért folytatott harcban előttünk álló feladatokról. Ennyit, legalább ennyit minden falusi gittegylet megtehet. Ezért kár volt összehívni a komunista világkonferenciát, de összehívták, mert újabb elhalasztása talán még nagyobb bajokat okozott volna. Minden esetre megállapíthatjuk, hogy a Szovjetunió igyekezett kitérni Csehszlovákia elözönlésének, a csatlósállamok függetlenségéni. Ha torkukra forrasztják a szót, ami nem lehetetlen, a Szovjetunió szemben találja magát azokkal a munkástömegekkel, amelyek Európa arculatát nem Moszkva javára kívánják megváltoztatni, hanem a maguk kispolgári jólétére törekszenek, vagyis elutasítják a vörös cárok öncélú diktatúráját. Ez a világkommunizmus bukását jelentheti. Komócsin Zoltán tétova nyilatkozatából ez is kiérezhetö. Magyarországról jelentik: ■ Bács-Kiskun megye végrehajtó bizottsági elnökének (korábban alispánnak) jelentése szerint „a népesség csökkenése gyakorlatilag megállt”. Csak Bács-Kiskun megyében? És szaporodás nincsen? ■ Június 1-től Miskolcon keresztül közlekedik a Moszkva-Budapest-Róma között indított nemzetközi gyorsvonat. ■ Budapesten 3000 érettségizett gimnazistát szerszámkészítő, gépszerelő, forgácsoló, műszerész és vegyiipari munkás minőségben, illetve, amennyiben lányokról van szó, kereskedelmi és vendéglőipari „dolgozókként” tudnak csak alkalmazni, ha szakkiképzésben is részesültek „és nem kívánják folytatni tanulmányaikat”. De hiába is kívánnák, ennyi fiatal számára pillanatnyilag nincsen hely. ■ 1968-ban 2 millió 400 ezer katasztrális holdat gyomtalanítottak vegyszerekkel. ■ Az idén Fertökároson 70, Fertőbozon 50 személyes turistaház áll a kirándulók rendelkezésére. A korábbi gyakorlattal ellentétben nem egy, hanem több napra is igénybevehetök. A határőrség nyilván gondoskodik róla, hogy a turistaházakból senki ne szökhessen Ausztriába. ■ Szívroham következtében Budapesten meghalt Fritz D. Berliner, a Budapesti Nemzetközi Vásár USA-pavilonjának igazgatója. ■ 52 ágyas turistaszállóvá alakították át a nagyvázsonyi Zichy kastélyt. ■ A Központi Gazdasági Döntőbíróság a Bőr- és Cipökellékek Ellátó Vállalatot 2 millió, a Duna Cipőgyárat 3 és félmilló, a Tisza Cipőgyárat 800 ezer forint „gazdasági bírság” megfizetésére kötelezte, mert használhatatlan cipőket hoztak forgalomba.és adtak el drága áron. ■ Egy meg nem nevezett fiatalember mentökocsit lopott Budapesten, ráhajtott vele az Erzsébethídra, ahol a kocsit- összetörte. ■ Visonta alatt már évekkel ezelőtt nagymennyiségű barnaszenet találtak. Hogy kibányászhassák, a lakosságot ki akarták telepíteni és a községet lebontani. Ettől a tervtől a lakosság tiltakozása miatt elálltak és így az árpádkori falu épségben marad. ■ Benedek Marcell író, műfordító, az irodalom tudományok doktora 84 éves korában Budapesten • lieghalt?' • 1 f f| ■ Gorzó Mihály 35 éves ács Budapesten az Üllői út és a Korányi Sándor út kereszteződésénél fényes nappal 13 késszurással megölte elvált feleségét, majd többször önmagába szúrta a kést. Még a helyszínen meghaltak mind a ketten. ■ Június elsejével megszűntették a nyíregyházi villamosjáratokat. A forgalmat autóbuszokkal bonyolítják le. ■ A budapesti Központi Egyetemen és 11 kihelyezett tagozaton tízezren vizsgáznak „marxizmusleninizmusból”! ■ A fővárosi bíróság 6 hónaptól 12 évig terjedő börtönre ítélt 23 kispesti fiatalembert, köztük több fiatalkorút, mert erőszakot követtek el 38 lányon, akiket „testileglelkileg tönkretettek”, összesen 71 vádpontban mondták ki bűnösnek őket. Az elítéltek között nők is vannak, akik „felhajtóként” szerepeltek. Az ügyész súlyosbításért fellebbezett. ■ A Barcsay-család egy 18. századból származó, arannyal hímzett kék selyem nyeregtakarót ajándékozott a budapesti Nemzeti Múzeumnak. ■ A budapesti napilapok azzal hivalkodnak, hogy az elmúlt vasárnap „tejböség volt a büdapesti üzletekben”. Végre! ■ 12-16 éves fiúkból álló bandát tartóztattak le Budapesten. A Teleki téren és környékén fosztogatták az üzleteket és „megrontottak” egy 11 éves kislányt. BT. LOUIS ÉS VIDÉKE ’ Ennek is örülnek az „elvtársak”: F0CK JENŐ EGYÜTT ÜLT EGY CS0MŐ POTENTÁTTAL • / - - • ' ■ ■ ~ -s Két esztendővel ezelőtt Josef Klaus osztrák kancellár ellátogatott Budapestre. A második világháború óta miniszterelnöki szinten ez volt az első osztrák-magyar érintkezés. A látogatás természetesen magyar meghívásra történt. A békés egymásmellett élés szükségességével és gazdasági helyzetük kölcsönös kihasználási lehetőségeivel indokolták.ekkor ezt a lépést. Valójában Ausztriának azt kellett bizonyítania, hogy a kommunista államok felé éppen olyan jószándék vezeti, mint amilyen megértéssel viseltetik a nyugati demokráciák iránt. A gazdasági megállapodások nem voltak jelentősek. □ KÉT ÉV UTÁN... Fock Jenő, Magyarország miniszterelnöke két év után, május utolsó hetében viszonozta Klaus kancellár látogatását. Most a gazdasági együttműködés kifejlesztése volt a jelszó, de nem fejlesztettek ki semmit. Ausztria csak a már meglévő szerződések keretét volt hajlandó jobban feltölteni. Megállapodtak abban, hogy Magyarország tíz esztendeig évi 75.000 tonna timföldet (aluminium félgyártmányt) szállít Ausztriának összesen 50 millió dollár értékben. Ennek fejében Ausztria a duplájára emeli a mohácsi farostlemezgyár kapacitását, vagyis megfelelő gépeket szállít a dunamenti üzembe. Esetleg még arról is sző lehet, hogy a bécsi Collegium Hungáriáim mintájára hasonló osztrák intézményt rendeznek be Budapesten. Mindehhez nem kellett volna miniszterelnöki látogatás. De nem is ez volt az elsőrendű cél. A varsói paktum legutolsó budapesti értekezletén megfogalmazták az úgynevezett „Budapesti Felhívást”, amelyben arra szólították fel Európa kommunista és nem kommunista országait, hogy kivétel nélkül üljenek össze és sürgősen rendezzék egymás között a dolgaikat. „Egymás között”, tehát az Európában katonailag és gazdaságilag jelenlévő Egyesült Államok nélkül, de a Szovjetunió részvételével. A kínai veszély miatt legalább katonailag szeretnék eltávolítani Amerikát Európától, mert csak ebben az esetben fordulhatnának teljes erővel a vörös mandarinok birodalma ellen. □ AUSZTRIÁNAK NEM SÜRGŐS Az európai értekezlet összehívása sürgős. A felhíváshoz eddig csak a Moszkva kegyeitől függő semleges Finnország csatlakozott a kommunista blokkon kívül. Fock Jenő feladata volt, hogy Ausztriát is csatlakoztassa. Klaus kancellár nem tért ki a „kérés” elöl. Abba is belement, hogy Helsinkiben tartsák meg az előkészítő ülést, de ragaszkodott ahhoz, hogy ezt az ülést diplomáciai úton készítsék elő, vagyis olyan távoli és bizonytalan időpontra tólta ki az előkészítés feltételeinek megteremtését, amely majdnem egyenlő a kérés elutasításával. Fock Jenő nem is titkolta, hogy vannak ilyen aggályai. „A magyar kormány úgy véli”, — mondotta, — „hogy az előkészítő konferenciával nem lehet addig várni, amíg diplomáciai úton minden részletet sikerül tisztázni és minden zavaró momentumot véglegesen kiküszöbölni”. Nem tudtak megegyezni. A magyarországi kommunista sajtó a mindenképpen sovány eredmény láttán azzal vigasztalódik, hogy „az osztrák kancellár által adott esti fogadáson Fock Jenő egy asztalnál ült Toncic-csal, az Európa Tanács elnökével, valamint a pápai nunciussal és hosszasan beszélgetett az Egyesült Államok bécsi nagykövetével”. Nem mondjuk, — ez is valami. Hogy az európai értekezletből lesz-e énekes halott, kötve hiszszük. A kommunista blokk és Finnország nem sokra mennének. A többi nyugateurópai ország pedig még nem jelentkezett. És nem is siet jelentkezni, bár az ideát „megszívlelendőnek” tartják. Csak sokáig fog tartani, míg megszívlelik. Esetleg megvárják a kommunizmus — halálát. Az intelligencia felelőssége Elérkezett az ideje annak, hogy megvizsgáljuk: mennyire érvényesül az északamerikai társadalomban az intelligencia legalapvetőbb eleme — az intellektuális lelkiismeret. Az intellektuális lelkiismeret az embernek az a vágya, hogy felismerje az igazságot és ezzel a felismeréssel telítse a társadalmat. Ennek a lelkiismeretnek szükségképpen szabadulnia kell a politikai vagy világnézeti megkötöttségektől, másrészt pedig meg kell találnia azt az egyirányú utat, melyen át állandóan feltöltheti magát a tömegből, hogy szerves eleme maradhasson a társadalomnak. Északamerikában ez a kettős feltétel úgyszólván teljesen hiányzik. Az intelligencia zöme erősen pártpolitikai, vagy ha szebben akarjuk kifejezni: egyoldalúan liberális. Ez a liberális intelligencia előre megfogalmazza a maga világnézeti céljait és azokhoz igyekszik betörni az élet feladatait. Másfelől: sündisznóállásba vonult, teljesen elzárkózott a néptől és arra a felsöbbrendű ember megvetésével néz le. Ezt az intelligenciát a nép, melyből táplálkoznia kellene, csak mint választó érdekli. Ez a két- vagy négy-évenkénti leszállás az olimpusről, természetesen, nem biztosíthat szerves kapcsolatokat. A politikai köldökzsinór, amely a saját társadalmával összeköti, túlvékony és túl alkalomszerűen működik ahhoz, hogy az intelligencia az egész társadalomé lehessen. így csak egy társadalmi vákumban lebegő magánklub, amely csak a választások szavazásai útján egészül ki. Ez a feltöltődés az intelligencia kiválasztódásának leghitványabb módja, mert nem az érték, hanem a választási ügyeskedés, a szervezet és a pénz segítségével t kerül a társadalmi piramis csúcsára. Az intelligencia másik csoportja nem politikai eredetű ugyan, de ez is burokban él. Ez a réteg az életmódjánál fogva különül el és legalább annyira steril, mint a szavazati intelligencia. Éppen életmódjánál fogva — alig van kapcsolata a társadalommal, legfeljebb csak az intelligencia politikai csoportjával. A harmadik csoport valóban képzett és értékes. Ez általában a tudósok és kutatók köre. Ez azonban pláne az elefántcsont-toronyhoz tartozik, még kevesebb érintkezése van a néppel, ahol az élet történik. Különösen két fajtája steril és veszedelmes. Az egyik az utópista, aki a maga tudományos megállapításait gyakorlati készpénznek tekinti és ezek érdekében agitál. Ez okozza azokat a társadalmi nyugtalanságokat, amelyeknek ma szemtanúi vagyunk. A másik fajtája a „bér-intelligencia”. Valaha uralkodók s hercegek sajátították ki a géniuszokat. Ma a politikai hercegek. Ha valami előre meghatározott politikai vagy személyi célt akarnak bizonyítani, kibérelnek tudósokat, hogy azokkal bizonyítsák a tételüket. Tipikus példája volt ennek a Kennedy-milliókon bérelt ABM-ellenes tudós csoport tanulmánya. Ezek a tudósok lehetnek jóhiszeműek, de éppen mert tudósok, nem veszik észre szolgálataik politikai csapdáit. Nem a társadalom széles rétegeit, hanem politikai hercegük magánérdekeit szolgálják. Természetesen, van egy lelkiismerettel telt intelligencia is. Az, amelyik egyetemes és nem részleg-érdeket szolgál. De ezek nem jelentkeznek a fórumon. Részben azért, mert szerények, részben azért nem, mert a liberális sajtó és TV nem ad helyet nekik. A liberális intelligenciának nincs intellektuális Ielkiismerete. Nem az egyetemes igazságot, hanem a maga világnézeti elveit szolgálja. Nem vezeti, hanem terrorizálja a társadalmat. Türelmetlen, nem tűr ellentmondást, a más véleményen levőket sajátos cinizmusával üldözi és kiközösíti magából. Walt Rostow-ot, Johnson brilliáns tanácsadóját például nem engedték vissza az Ivy Liga egyetemeire, mert a vietnámi háború mellett állt. Ennek a liberális intelligenciának a társadalmi értéke nem több egy gitt-egyletnél, amelyik csak a maga körében érzi jól magát, mindenki mást alacsonyabbrendű lénynek tart. Az intelligencia építő szerepe Magyarországon meghal egy tisztviselő, aki egész életében becsületesen a köznek dolgozott. Az özvegy nyugdíjra jogosult. A hatóságok pontosan tudják, hogy az elhúnyt férj hol, mikor és mennyit szolgált, mégis az özvegynek kell igazolnia a szolgálatban eltöltött időt, ami nem mindig sikerül, ha a „felszabadulás” előtti munkaviszony is bizonyításra szorul. De — mondjuk — elismerik a férj szolgálatban eltöltött idejét. Ez még távolról sem elég a nyugdíj kiutalásához. Környezet-tanulmányt rendelnek el afelől, hogyan és miből él az özvegy, ha vannak keresőképes gyerekei, segítik-e az anyjukat, milyen viszonyban van a szomszédokkal, akik esetleg szintén segíthetnék. tehát nagyjából hiányzik az északamerikai élet alakításából. Ez okozza azt az ezerféle indulatot, a szellemiség és lélek szétparcellázottságát, ami szétrázza és elerötleníti az északamerikai társadalmat. Abban a korban, amelyben valóban kell jönnie egy egészséges változásnak, mert a második ipari forradalom egészen új életformát igényel, szétszaggatva, a káosz állapotában él ez a társadalom. Ez a legsúlyosabb vád, amit a történelmi intelligenciának valaha is el kellett viselnie. Az Isten képére teremtett ember egyenes haladásában a végtelen felé, ez a liberális intelligencia kiküszöbölte a hitet, a pozitív gondolkodást, az élet optimizmusát, ami nélkül nem lehet alkotni. Ezért olyan fájdalmas az út, amit most járnunk kell. KASZÁS NAGY MÁTÉ Nem marad el az a kérdés sem: hogyan viszonylik a demokráciához, ami alatt a kommunizmust kell érteni. Ha jól viszonylik, kedvezőbb elbánásban részesül, bár még így is felkopik az álla. A nyugdíj megállapítása sokszor hónapokig eltart és végül a férj 36 évi szolgálata után kiutalnak havi 370 forintot és ha kiskorú gyermekek is vannak, ő utánuk fejenként és havonként 200 forintot fizetnek. Ebből minden esetre futja hideg vízre, egy kis lisztre, krumplira, de másra már nem. Mindezt nem mi állítjuk, hanem a kommunista újságokhoz befutó panaszos levelekből derül ki. Hiába no, még mindig „legfőbb érték az ember”... Jogos nyugdíjért is kálváriát kell járni Magyarországon APÄK NAPJÁRA Mindenfajta közösségnek szüksége van fejre. Anélkül felbomlik. Ez a szükségesség vonatkozik a családra is. Kivételes esetektől eltekintve, a természet rendje szerint a család feje: az apa. Az engedelmességre szoktató bölcs-szigorú nevelés fegyelmező veszszeje az apák kezében legyen. Befelé: vitás családi ügyekben a döntés, kifelé: a törvényes aláírás joga is az apáké. Régebben az apák családfői tekintélyének tiszteletbentartása, mint a család egészséges rendjét védő alapelv, általánosan elismert volt. Ez ma már kimegy a szokásból. Az apák tennivalóját a család keretén belül nem úgy tekintik többé mint családfői hivatásteljesítést. Sok helyen csak lekicsinyléssel vesznek tudomást a ,,daddy”-ről. A tekintélyek ellen lázító korszellem az apák családfői tekinlélyét is megveti, szükségtelennek tartja. A radikális liberálizmus a szabadságot a felelősség és rend rovására már évtizedek óta túlhangsúlyozza. Fontos nevelési elvként hirdeti: fel kell szabadítani a családot a szülők tekintélyuralma alól. Véget kell vetni az apák családfői hatalmának. Nincs szükség családfőre. Mindenki élje a maga életét. A szülői, főképpen az apai fegyelem a gyermek lelkét elnyomorítja. így vetegették hosszú idők óta a tekintély-tiszteletlenséget, míg azután a vetés beérett a fiatalkorúak lázadásaiban, törvényen, gáton keresztülgázoló zabolátlanságában. Ahol úgy nevelődnek a gyermekek a családban, hogy megvetik az apai tekintélyt, ott ne csodálkozzunk, hogy kijutva az életbe, semmibe veszik a tanítók, közbiztonsági és katonai szervek tekintélyét, s lábbal tipornak minden törvényt. Ahol a családban nincs többé családfő, ott fejetlenség, anarchia uralkodik. Az ilyen társadalomban a serdülőkornak életének szekerét a szabadjára engedett ösztönök lovai a züllés feneketlen mélységeibe ragadják. Évekig népszerű TV-program volt a „Father knows best” („Az apa tudja a legjobban”.) Egyik müsorszáma sem tartalmazott izgató bűnügyi vagy szex történeteket. Az egyszerű, váltakozó családi jelenetek során a végén mindig az apa bölcsessége győzött. Ezért szerették. Azt kedvelték benne az emberek, amit a mai társadalomban hiányolnak: az apai tekintély megbecsülését. Bizonyság volt amellett, hogy mennyire természetellenes tagadni az apai tekintélyt. Miért szüntették meg ezt a programmot? A demokratikus államformák társadalmának megdöntésére szövetkező világforradalmi erőknek kedvére van a családi élet bomlása. Ezért is segítik elő minden úton-módon a szülői tekintélyek lejáratását, az apák és fiák nemzedékváltásának nemzedékválsággá való kimélyitését. Ennek megakadályozása végett múlhatatlanul szükség van a családokon belül az apák családfői tekintélyének helyreállítására. Ehhez pedig elsősorban az kell, hogy legyenek tekintélyre érdemes, erkölcsi magatartásukkal tekintélytiszteletet keltő és ezt a tiszteletet meg is követelő apák. Legyenek apák, akik nemcsak vérszerinti, hanem lélekszerinti apák is tudnak lenni. Legyenek apák, akik nemcsak pénzt, új kocsit, könnyű szórakozásokat biztosítanak gyermekeiknek, hanem lelki-erkölcsi gerincet is. A családjáért áldozatot hozni tudó apa olyan tekintélyt szerez, amelynek hatalma alól a családnak egyetlen tagja sem tudja magái kivonni. Legyenek áldottak mindenkor azok az édesapák, akiknek életszüretje a családjukért hullatott könnynek, verejtéknek a termése. ASBÓTH GYULA
