St. Louis és Vidéke, 1969 (57. évfolyam, 1-19. szám)

1969-04-19 / 8. szám

ST. LOUIS ES VIDÉKE I960. ÁPRILIS 10. * Í Hiába csökkennek az arak munkanélküliség esetén Az amerikai közgazdászok kép­telenek megegyezni abban, hogy íz árinfláció leküzdésére milyen eszközöket alkalmazzanak. Az egyik — kisebb — csoport íz u. n. „shock”-kezelést ajánlja, iragyis, hogy az árinfláciőt és an­nak mélyen begyökerezett psziho­­tögiáját csakis durva eszközökkel, magyarán mondva: komoly gazda­sági visszaesés árán lehet megál­lítani. A másik csoport — ez a több­ség — ezzel szemben az u. n. „fo­kozatos” kezelést ajánlja, ami fel­tehetően kizárja a recessiont (a visszaesést). A nagy valószínűség azonban az, hogy egyik sem vezet másho­va, mint visszaeséshez, ami foko­zódó munkanélküliséget jelentene. A II. Világháború óta négyszer próbálták megfékezni az árinfláci­ót Amerikában és mindig reces­sion lett a vége. Átlagosan egy év volt a visszaesés időtartama és a munkanélküliség három esetben megkétszereződött, egy esetben pedig a felével nőtt. A kérdés most is az, hogy le kell-e törni az árinflációt? Nem vitás, hogy csökkenteni kell, de az sem vitás, hogy letör­ni — nem lehet. Az árinfláció megfékezését a Fe­deral Reserve Board a hagyomá­nyos kamatlábemeléssel és a ban­kok kihitelezési keretének megszű­­kítésével igyekszik elérni. Mind­két eszközt erőteljesen igénybe vette már, de az ipari befekteté­sektől az új tavaszi kosztüm vá­sárlásáig egyaránt erős maradt a hitel iránti kereslet. Az ipari befektetések terén a to­vábbi hitelszűkítés nem látszik észszerűnek, mert az ipar kényte­len lépést tartani a technológiai fejlődéssel. Ha nem fektethet be, a fejlődés megáll, sőt visszaesik. Ez nem csak az egyén, hanem egész Amerika szempontjából is súlyos helyzetet teremtene, ami — mindentől eltekintve — egyre na­gyobb munkanélküliségben feje­ződnék ki. Más azonban a helyzet a fo­gyasztási hitelnél. Manapság azok is, akiknek kövér bankbetétjük van, hitelre vásárolnak. A „Char­ge account’’ életformává vált és aki készpénzért vásárol, az gya­nús, mert felteszik, hogy nincs hi­tele. Ez nem egészséges jelenség. Hogy egy családi ház vétele hitel­re történik, az természetes, mert itt nagy összegről van szó. De hogy rúzstól kezdve új cipőig min-Mr. JÓZAN ÉSZ ........ , \ -, • ‘.___ Egy minnesotai mutatványos bódéban kiállítottak egy jégbe­fagyott teremtményt, amin a tudósok máris hajbakaptak. Egy belga embertan-tudós azonnal átröpülte az óceánt és extázisba esett. Emberi lény! — kiáltotta — és csak néhány éve halott. Ezt könnyű volt megállapítani, mert az egyik szemébe golyó hatolt és a balkarját is golyó érhette, amikor védekezve felemelte. A belga szerint ez a „Visszataszító Hóember”, akit (amelyet) a Hi­malája hófödte vidékein láttak. Más tudósok viszont dühösen cá­folják ezt, szerintük a „lény” a kanadai British Columbia öserdei­­ben feltételezett „Sasquatch”. Abban azonban valamennyien meg­egyeznek, hogy valami „rokon” lehet. A „rokon” hat láb magas, hosszú karjai, óriási lapátkezei van­nak, a nyaka rövid, a mellkasa mint egy hordó és — igen csú­nyácska szegény. Rohantunk a „rokonnal” Mr. Józan Észhez, hogy mit szól a földrengető eseményhez? Figyelemmel végighallgatta beszámolón­kat, majd ezt kérdezte: — Hol lőtték ezt a ... ezt a... lényt? — A mutatványos nem tudja. Ö jégbefagyva vette már meg, mert igen megtetszett neki, hogy milyen rettentően csúnya. — De kortárs, nem így mondta a belga tudós? — De igen, így mondta. Kortársnak kell lennie, már csak a golyósebek miatt is, de inkább hasonlít a kökorszakbeli ember­hez, mint... mint... mihozzánk. — Ha kortárs, akkor csakis közülünk... azaz hát... a kör­nyezetünkből származhatik. Igaz? — Igaz, Mr. Józan Ész, de ki emlékeztet közülünk, azaz hát a... környezetünkből az ősemberre? — Óóóó, sokan vannak — mondta Mr. Józan Ész. — Mondja, szerkesztő úr, sohasem volt még Washington D.C.-ben? Hogy csak egy várost említsek a sok közül. Szerintem ez a „rokon” gyilkosság áldozata lett valamelyik kocsmában és a gyilkosa jég­be fagyasztotta és eladta a mutatványosnak, hogy megszabadul­jon a bűnjeltől. Valószínűleg összezördült egy másik ... hm ... rokonnal és az lelőtte. Előfordul ilyesmi a „rokonainknál”. — Milyen „rokonokról” beszél Mr. Józan Ész? — Teremtöm, ennyi naiv ártatlanság! — kiáltotta rendreutasí­­tóan Mr. Józan Ész. — Milyen a bőre színe? — Mr. Józan Ész — feleltük zordonan, — ne kívánja, hogy diszkriminációt gyakoroljunk! Ez törvényellenes! — Persze, ez törvényellenes — motyogta. — Az embernek megáll az esze. Mondá és meg is állt. ' ‘ í ’ — • r . • - !: 1. I JL 1 £.í ■ r den vásárlást cKarge-oltassanak, az már inkább szükségtelen szokás, mint szokásos szükségesség. Ha tehát a fogyasztási hitelt megszo­rítanák, vagy a valóban nélkülöz­hetetlen vásárlásokra korlátoznák — másszóval: az árinflációt leg­erősebben tápláló forrást betöm­nék, — az árinfláció valószínűleg lefékeződnék. Teljes megszűntetése azonban — akár háború, akár béke idején — egészen valószínűtlen. Legalább is a gazdasági élet teljes letöré­se és a munkanélküliség rohamos emelkedése nélkül elképzelhetet­len. A munkanélküli ember számá­ra azonban hiába csökkennek az árak, képtelen azokat megfizetni. Ha hozzávesszük ehhez a fekete­kérdést, a munkanélküliség ma igen súlyos szociális nyugtalanság­gá válhatnék. Az árinfláció gyökerei a tech­nológiai forradalomba nyúlnak le. Az új találmányok, gépek, beren­dezések és eljárások óriási befek­tetést igényelnek, viszont két-há­­rom éven belül ócskává válhatnak. Ebben a vonatkozásban tehát, ami­kor az árinfláciőt le akarjuk tör­ni, jórészt a saját fejlődésünk el­len hadakozunk. Sajnos, ez a kérdés is politiká­vá vált és így kiszorult a józan gazdasági megfontolások területé­ről. De arra számítani, hogy az árinfláciőt valaha is teljesen meg­szüntethetjük, annyi, mintha azt remélnénk, hogy pénz nélkül lehet gazdasági életet teremteni. (OECONOMUS) A nyűgös asszony tönkre teszi a családi életet Ez nem a mi véleményünk, ha­nem Augustus római imperátortől kezdve, Napoleon III. császáron és Lincoln Ábrahámon keresztül, a modern közvéleménykutatóké, sőt egy asszonyé: Mrs. Dale Carne­­gie-é is. Carnegie, tudvalévőén, óriási befolyást gyakorolt úgyszól­ván az egész világ közvéleményé­re a könyveivel, amelyek az em­beri siker kérdéseivel foglalkoz­nak. Halála után özvegye tovább folytatta munkáját és ma a Dale Carnegie és Társa cég felnőtt-ne­velési programja 2.100 amerikai és kanadai városra és 23 idegen or­szágra terjed ki. ★ AZ „ÁLLANDÓSÁGON” VAN A HANGSÚLY! Mrs. Carnegie — tehát egy nő mondja, hogy a nyűgös, házsártos asszony több boldogtalanságot okoz és több családi köteléket bont fel, mint a különcködő, köl­tekező, hűtlen, vagy rossz házi­asszony. Aristoteles, a világ legnagyobb hatású filozófusa, az ó-hellén Athénben kénytelen volt a szabad­ban, erdők mélyén írni meg mű­veit, mert felesége, Xantippe, aki a hárpia fogalmát megteremtette, pokollá tette otthon az életét. Mrs. Carnegie szerint a nyűgös­­ködő házsártosság nem más, mint a férj állandó lekicsinylése, folyto­nos kalapácsütés a férfi önérzeté­re, merénylet a férfi büszkesége ellen — ami nélkül nem férfi — és kételkedés a képességeiben. Milyen haderők néznek szembe Szibériában? A nyugati titkos szolgálat meg­állapította, — írja a német Spie­gel, — hogy az orosz-kínai határ­­konfliktus után a Szovjetunió 300 ezer főnyi katonaságot vonultatott fel Kína határára. Ugyanekkor Kí­na 500.000 főnyi hadsereget helye­zett szembe a Szovjetunió hadere­jével. Nyolcszázezer ember néz farkasszemet egymással, hogy esetleg kölcsönösen kiirtsák a — kommunizmust. A legutolsó jelentések szerint Pe­king legutóbb 30 gyaloghadosztályt 2 páncélos hadosztályt, 3 lovas­hadosztályt, 2 tüzérhadosztályt, 5 vasutas hadosztályt és 5 határőr­­hadosztályt küldött a határra. Ugyanekkor a Szovjetunió leg­alább 14 motorizált gyalogos had­osztályt, 5 páncélis hadosztályt, 1 tüzérhadosztályt, 1 ejtőernyős had­osztályt vonutatott fel Kína ellen. Azonkívül a távolkeleti katonai körzetekben, Szibériában és Trans­­bajkálban erős repülöegységekkel és rakétakilövő állomásokkal ren­delkeznek. Rakétákkal könnyen el­érhetik Kína nagyipari, fegyverke­zési központjait. (Lásd térképünket az 1. oldalon). A hangsúly az „állandóságon” van. Minden családban szükség­­szerűleg előfordulnak néha parázs viták, sőt egészen komoly, szin­te „jóvátehetetlen” összeveszések is, de ezek rendesen elsimulnak, legalábbis elsimíthatők. Ezeket mindketten elfelejtik és ezek miatt kevés házasság kerül végleges csődbe. De az állandó „őrmesteri” fen­­söbbség megőrli a házasságot. ★ HÁZSÁRTOS FÉRJEK Svédországban például törvényt hoztak, amely az előre megfontolt szándékú gyilkosságot emberölés­sé fokozza le, ha a gyilkosság oka bizonyíthatóan az asszony állandó házsártossága volt. Természetesen, férjek is vannak, akik házsártosak, de ez ritkább, mert a férfi lelki-idegi összetétele inkább erőszakos, mint lassan őr­lő hatású. Mrs. Carnegie ezeket a tanácso­kat adja az asszonyoknak nyügös­­ködés és házsártosság ellen. 1. Fizessen a feleség a férjének 25 centet valahányszor nyűgöskö­­dik. Ez segít, mert a házsártos asz­­szony rendesen zsugori is. 2. Szoktassa hozzá magát a fe­leség ahhoz, hogy csak egyszer mondjon valamit és ne tízszer vág­ja a férje fejéhez ugyanazt a vá­dat. 3. Próbálkozzék a feleség „gyen­­gédebb” módszerekkel! Ne mondja a férjének naponként egy tucat­szor, hogy még nem nyírta le a pá­zsitot, hanem mondja ezt: „Éde­sem, ha ma lenyírod a pázsitot, megcsinálom vacsorára a kedvenc ételedet!” 4. Legyen humorérzék a feleség­ben! Ne értse félre a férj jóindu­latú humorát és feleljen rá hason­ló hangnemben, nem pedig vészes morgással. 5. Fejlessze ki magában azt a büszkeséget, hogy harsány hang, vagy folytonos morgás nélkül is — vagy csakis így! — eléri azt, amit akar. Merthogy szépen mindent el le­het érni a legtöbb férjjel, de foly­tonos morgással csak egyet érhet el — a válást. Mindez nem a mi véleményünk, hanem egy asszonyé, aki nagyon boldog házasságban élt a férjével. ÉRDEKES HOGY... ...az auszronauták napi kosztja csupa víztelenített és másképpen is denaturalizált „táplálékból” áll, amit, természetesen, csak fanya­logva esznek meg. Valamennyi ar­ról álmodik, hogy milyen jó is egy hirtelen sült szték, vagy akárcsak egy falás hamburger is. Ital pe­dig még az álmaikban sem fordul elő. A nagy súlytalanságban nem kell szesz ahhoz, hogy tántorogja­nak. Ezért keltett nagy meglepe­tést a földi személyzet körében,' amikor az Apolló 8 Jim Lovell-je Karácsonykor hirtelen elkezdte dicsérni az aznapi vacsorájukat. A közönséges földi hallgató azt hit­te, hogy valóban ünnepi vacsorá­ról zengett a dicséret. De a NASA személyzete tudta, miről van sző! Valaki a kollégák közül becsem­pészett az űrkabinba három gyű­­szűnyi üveg brandyt. Ezt dicsérte Lovell. De hiába, mert a zord pa­rancsnok, Frank Borman azonnal elkobozta azokat. Borman a Föl­dön sem iszik és úgy látszik, nem túlságosan van kibékülve a gyen­géd nemmel sem. Amikor külföldi útján azt kérdezték tőle, hogy mi­ért nincsenek Amerikában női asz­tronauták, mint a Szovjetben, azt felelte kissé komoran: „Elég ba­junk van velük itt « raidön is.” (Hát... hűm.) ... Nixon elnök súlyos hibát kö­vetett el, amikor kinevezte Ed­ward nevű testvérét egy évi 30 ezer dolláros állásra, Alaszkába. Ö lesz az elnöke az Alaszka területi fejlesztésével — másszóval: kuta­tással — foglalkozó bizottságnak. A hiba kétségtelenül nagy szépség­hiba, de talán nem tárgyi hiba. A 38 éves Edward Nixonnak ugyanis geológiai diplomája van a Duke Egyetemről és geológiai doktorá­tusa az Észak-Karolinai Egyetem­ről. Ezek olyan komoly képesíté­sek, amellett, hogy kiváló pilóta és helikopter pilóta (ami ott na­gyon fontos), hogy százszázalékig fedik az állás követelményeit. Csak ne lenne az elnök — testvé­re! Igaz, hogy van rá egy csomó precedens. John Kennedy pláne igazságügyminiszterré nevezte ki öccsét Róbertét, aki addig soha­sem tötött be semmi jogi állást sem. ... Lloyd Bucher, a Pueblo ka­pitánya elfogadta a Notre Dame egyetem végzettjeinek meghívását Chicagóba április 28-ra, előadás tartására. Bucher annyi ilyen meg­hívást kap, hogy akár egész életét azokkal tölthetné el. De könyvet is ír és főleg — a Navyben akar maradni, ha felmentik a Pueblo­­ügyben és nem helyezik skartba, valamilyen kis szárazföldi irodá­ba. A könyvéből azonban valószí­nűleg meggazdagodik és ha min­den kötél szakad is, lesz mit aprí­tania a tejbe. ... Sam Houston Johnson köny­ve is nemsokára megjelenik. Elő­ször a Look magazinban olvasha­tunk belőle részleteket, majd a Cowles kiadásában az egészet is megkapjuk. Hogy miért érdekes ez? Mert Sam Houston nem más, mint Lyndon Johnson öccse és könyvében olyanokat is elmond, amit elnök bátyja sohasem mond­AZ ŐRMESTER ÉS A KÖZLEGÉNY Ezúttal nem írok Évikéről. Újabban nagyon sok Évike szuttyongat miatta, néha álruhában, néha közgazdasági szakértőnek maszkírozva. Merthogy akármi íródik is a „kékújságban”, valami csodálatos női ösz­tönnel — engem tesznek érte felelőssé. Csak mellékesen jegyzem meg: nagy csalódás számomra, hogy néha még a csalhatatlan női ösztön is csal. Különben is, még bennem van az ünnepek szelídsége és így most jófiú leszek. Bár lehet, hogy most azért taglóznak le az én angyali lelkű gyengéd ellenségeim, mert megint szépeket mondok felőlük. Az eset Angliában történt és olyan megható, hogy ha történetesen Évike volnék, most érzelmesen könnyeznék. De így csak büszke va­gyok — persze, Évikére. Ki másra is lehetne büszke manapság az em­ber? Lancashire megye rendőrségén egy Évike is működik. Méghozzá na­gyon hatásosan és a baj itt kezdődött. A férje ugyanis szintén rendőr éspedig ugyanott. A baj később azzal folytatódott, hogy Shirleyt őr­mesterré nevezték ki, míg férje közlegény maradt. No, ez érthető. De mikor Derek, a férj, megtudta ezt, elsáppadt. „Irigykedsz?” — kérdez­ték kaján kollégái. „Dehogy irigykedem — védekezett Derek. — Csak mi lesz, ha történetesen együtt leszünk szolgálatban és nekem őrmes­ter úrnak kell öt szólítanom. Nem azért, de ő mégsem férfi!” Shirley azonban bölcsen megoldotta a fogas kérdést. Mint őrmester, megparancsolta férjének, hogy sohasem közelítsen hozzá, amikor szol­gálatban van. Sőt, Dereket egy messze eső osztályra helyeztette át. így azután csak este, otthon találkozhatnak, akkor is csak azután, ha már — levetették az egyenruhájukat. „Na és, mi van otthon?” — kérdezték a kotnyeles riporterek. Shirley őrmester így válaszolt: „Otthon, természetesen, ö a főnök és én en­gedelmeskedem neki. Minden rendes asszony ezt teszi.” „És ki főz?” — faggatták tovább Shirleyt. „Természetesen én! — válaszolta az őrmester. — Én mosogatok, mosok, vasalok és rendben tartom a házat. Minden rendes asszony ezt teszi, nem?” De IGEN! — felelem én a többi közlegények nevében is. Ez mutat­ja, hogy Shirley őrmester nemcsak rendőrnek kiváló, hanem asszony­nak is. Minta-Éviké, akinek ezennel — ha nem is láthatja — nagyot tisztelgek. Minden rendes asszonynak kijár ez, aki otthon nem őrmes­ter, csak engedelmes, szorgalmas feleség. ‘ , (ÁDÁM) hatna el. Így többek közt, hogy Lyndon a Kennedy elnöksége alatt még alelnök sem volt tulajdonkép­pen, mert az elnök utáni második személy Robert Kennedy volt, aki ki nem állhatta Johnsont. Azután azt is megtudjuk majd, hogy Jackie Kennedy milyen brutálisan bánt el Lyndonnal. Amikor, mint elnök a washingtoni Keleti Parkot Jackie-röl nevezte el, a fiatal öz­vegy el sem ment a ceremóniára, sőt még csak ki sem mentette ma­gát. De ezek csak kisebb részle­tek. A könyv kétségtelenül nagyon érdekes lesz. ... ha már könyveknél tartunk, áruljuk el, hogy Francis Gary To­wers, akinek a nevét valamikor éppen úgy mindenki ismerte, mint Eisenhower elnökét, szintén köny­vet ír. Powers volt annak a U2 „kém”-repülögépnek a vezetője, amelyet az oroszok lelőttek egy akkoriban még új SAM-rakétával. Powers 18 hónapot töltött a fegy­házban, amíg végül kicserélték a szovjet mesterkémért, Rudolf Abelért. A könyv jövőre jelenik meg és foglalkozik a fogságba ju­tását megelőző, valamint követő eseményekkel is. Mindezek olyan könyvek, amelyeket nem a szerző­jük, hanem a történelem írt. ... Nixon, vagy hát mondjuk így: az alantasai súlyos baklövést követtek el Eisenhower temetésén. A volt elnököket ugyanis mindig meg szokták hívni a Blair House­­ban való szállásra és természete­sen, az idegen előkelőségeknek adott fogadásra. Most ez nem tör­tént meg. Johnson a temetés után rögtön hazautazott, mert — nem hívták meg. Nixon emberei azzal védekeznek, hogy a külügyi pro­tokoll hivatal követte el a téve­dést, de Johnson elnök barátai rá­mutatnak arra, hogy Johnson min­dig ö maga, vagy Mrs. Johnson út­ján személyesen invitálta meg a volt elnököket, amikor erre szük­ség volt és sohasem bízta ezt a feladatot alantas tisztviselőkre. Senki sem hiszi azonban, hogy a dolog Nixon elnök tudtával tör­tént volna, csupán csak egy kis ... figyelmetlenség volt. (KIVÁNCSI) Női szemmel: A DRÁGASÁGRÓL Zavarban vagyok. Amióta elolvastam „A leopárd-foltos infláció” cí­mű cikket, azon töröm a fejemet, hogyan lehet az, hogy a mi van — az nincs. Mert azt, hogy az árak úgy mennek felfelé, „mint borban a gyöngy”, csak az nem veszi észre, aki nem vesz egyebet, csak — lé­legzetet. Csak néhány példa arról, hogy mennyivel szerencsésebb a kanadai, mint a kaliforniai lakos. Itt az árak átlagban 80-100%-al emel­kedtek. A csirke fontja hosszú évekig 29 cent volt, ma 45 cent. Az egyszemélyes háztartások, mint az enyém is, csirkerészeket (comb, melle) vásárolnak: fontja 69 cent. Kenyér 20 centről 39, tojás 28 cent­ről 55 centre, alma fontja 19 centről 37 centre emelkedtek. Az építés­hez szükséges fa ára is 100%-al emelkedett. A kanadai 2, 3, 10%-os emelkedés, mint a cikkben olvasom, olyan csábítóan hangzik, hogyha magammal vihetném az itteni éghajlatot, tüstént Victoria B.C.-ba köl­töznék. Ott még a lámpaoszlopokat is élövirággal díszítik. Ennyit te­hát a százalékolásról. Nézzük a kategorizálást. „A mozi, cigaretta, a permanent hullám nem megélhetési, hanem nélkülözhető, vagy éppen luxuscikk” írja in­formátorunk. Évike figyelemmel olvassa. Tüstént papírt ceruzát vesz, kiszámítja: 72 cent 2 csomag cigaretta ára, mint napi fogyasztás, ezt megszorozza 365-el, a kapott eredményt 13-al (évek száma) amióta a k. férj dollárban kapja a fizetést — és kijön az az összeg, amivel le­­elölegezhették volna azt a házat, ami után Évike oly régóta sóvárog. A k. férj ma nem vacsorát, hanem hideget-meleget fog kapni. Férj­uram gyorsan megérti miről van szó. Nem nyilvánítja véleményét a cikkről, de elhatározza, hogy elökeríti a tehetséges kategorizálót és — gulyássá aprítja. És rendben van, csak az nincs rendben, hogy ehez én nem asszisztálhatok. Mint díszelnöknö a nemes célú clubban, iga­zán rámférne egy kis gyakorlati útmutatás az (Oeconomus) feldarabo­lásához. A titkárnö-elárusítőnö Évike a permanent hullámról olvas. Minden jót kíván a szerkesztőnek, de szeretné tudni, hol alkalmazzák a ha­nyag külsejű Évikéket. A bor kimaradt a kategóriából. Természetesen. A szerkesztő rendületlenül kitart az átlagos 18%-os áremelkedés mel­lett. Szerinte ez nem egyéb, mint megtévesztő-statisztika. Optikai csa­lódás. Messziről, félig behunyt szemmel, már alig lehet észrevenni. Szerencsére mégis van valami, ami olcsó. Az újság. Ne csodálkoz­zunk, hogy a cikkíró egyedül ül babyloni sötét vizeknél, hullatja köny­­nyeit bánatában. Lám, ő milyen önzetlenül, ingyen és bérmentve szál Htja a fontos, hasznos információkat, s a hálátlan Évikék még egy ki! kóstolót sem küldenek abból a libamájpástétomból, amit ők oly lele­ményesen — csirkemájból állítanak elő. (Nem szeretem — Szerk.; Nem lehet, szerkesztő úr, ez kimaradt a kategóriából, különben is iparmágnásoknak való luxuscikk. Valahol, valami sántít, érzem olvasás közben. Ki is derült. A szer­kesztő nem vett példát kitűnő kollégájáról, Kaszás Nagy Mátéról, ak vállalja és aláírja, amit ír, mert a: „Becsületes jó magyar név nem hi mez, nem hámoz, Az én nevem, az én nevem — Kukorica, Kukorici János.” K. Anonymus! Még nem vette észre, hogy az Évikék nem százaié kölni—kategorizálni, hanem — énekelni szeretnek? Ez az ő súlyos té védésé. így ö a — persona non grata!!! ' GERLE GIZELL/. ►

Next

/
Thumbnails
Contents